Az UltraRába egy nonstop kajakos-kenus, 215 kilométer hosszú teljesítménytúra a Rábán, mely Szentgotthárdtól egészen Győrig tart. A túra alapítása Kele Attilához, a Vidra Vízitúrák szervezőjéhez kötődik, aki 2015-ben egyedül nekivágott, és egyben leevezte a folyó teljes magyarországi szakaszát. Azóta minden évben megrendezi az UltraRábát, amit rajta kívül eddig nagyjából 20 fő teljesített.
Köztük van grafikus kollegánk, Czeglédi Zoltán is, aki a múlt hétvégén kenus társával, Székely Péterrel 30 óra 21 perc non-stop evezéssel teljesített. Ez Európa leghosszabb evezős teljesítménytúrája. Az idei, 6. UltraRábát csupán ők ketten vállalták kenuval, ezért is különleges, hogy elindultak. A verseny alapítója, Kele Attila idén első alkalommal SUP-pal teljesítette a távot. Ő egy kicsit fürgébb volt, 29 óra alatt célba.
A Rába folyó technikai kihívásaival, az éjszakai szakasz különlegességével egy igazán komoly és nehéz teljesítménytúra és verseny hírében áll. Fejben, lélekben, erőnlétben, állóképességben egyaránt komoly felkészülést igényel azoktól a kajakostól, kenusoktól és állva evezősöktől, akik vállalják ezt a kihívást, szeretnék jobban megismerni magukat vagy feszegetni a saját határaikat.
A 2020-as verseny július 5-én, vasárnap hajnalban startolt Szentgotthárdról, a célt nem sokkal hétfőn 12 óra után érték el a Mosoni-Dunánál. A veszprémi indulót a hazafelé tartó úton értük utol. A telefonba azt mondta: a verseny mentálisan is igénybe vette, most mindene fáj és zsibbad, ami főleg annak köszönhető, hogy szó szerint egyszer sem álltak meg, folyamatosan, több mint 30 órán keresztül eveztek. (Kiszállni csak a gátaknál kellett.) A wc-zést és az evést is a Dr. Krepa nevű kenuban oldották meg. A frissítőket 2 óránként kapták a partról kísérőiktől, akik elmondása szerint minden kérésüknek eleget tettek.
„Minden kívánságunkat lesték. Ha kellett, bögre húslevest és tejszínhabos palacsintát vagy proteinszeleteket kaptunk. Nagy köszönet jár nekik, valamint a páromnak a bíztatásért és a felkészítésért a személyi edzőmnek, Németh Richárdnak is.”
Zoltán szerint a Rába éjjel egészen más arcát mutatja, mint nappal. (Tavalyi beszámolónk itt olvasható.) Őzek, hódok, vaddisznók jöttek a folyóhoz inni, ami a zseblámpával való tájékozódáskor a vadregényes folyón izgalmasnak bizonyult. „Az idő gyorsan repült, de hajnalban már arról kellett beszélgetnünk Péterrel, hogy miről beszélgessünk.” Az evezősöknél napfelkeltekor jött el holtpont, amikor arra ébredtek: csukott szemmel eveznek. Ezt az állapotot 1,5-2 óra alatt sikerült legyőzniük, hogy néhány órával később a Mosoni-Dunánál, Győrben érjenek célba.