A madarak általában repülnek. A Kék madár szabadon, boldogan száll, szívekben lakik, barát, ahol megjelenik. Július első péntekén reggel 8-kor Balatonalmádiban, a Wesselényi strand parkolójában jelent meg. A Balaton lett a barát, a küzdőtér, a szépség, a végtelen. Elindult nagyjából hetven lelkes kékmadaras meghódítani, ismét meghódítani, bekeríteni a nagy tavat. Ismerősök és korábban ismeretlenek, kishölgyek és fiatalurak, hölgyek és nagyon fiatalos urak, mind két keréken.
Első megálló a füredi Savanyú forrás. Pihegők, mosolygó arcok, elszántak, némi versenyszellemmel. Alakuló klikkek: a 10-14 éves nagylányok, a népesebb családok, a fiúk, az apa-fia párosok, csupa mosoly nagyanyók, a nagyvagány érettek, mind ugyanazt az élményt osztják, külön hangon.
Balatonudvari, szíves sírkövek a következő megálló. Tanulunk közben egy kis helytörténetet, gazdagodunk. Belelendült a csapat, irány Zánka, a helikopterek. Itt néhányan éhesek, a büfé forgalma kétségkívül fellendül, nyerő a jégkrém.
Révfülöp jó hely. Kicsit esős, kicsit szeles, de jó. Jó a mólónál a tóban tocsogás, a tízéveseknek a játékterem, a palacsinta, rántott hekk, ettünk-láttunk-indulnánk. Hosszú perceken át zajlik ez az elindulás, lassan kiürülnek a kerékpártartók. Következik a Római út. Hatféle változat hangzik el arról, hol lesz a következő gyűjtőpont, de az biztos, hogy valahol találkozik a 71-es út a bicikliúttal. No igen.
Első napi cél: Szigliget, Antalhegy. Kitekerték a hatalmas utolsó emelkedőt a 70 km végén. Mindenki megérkezett, majd a retro vacsora is, és ahogy ilyenkor, a kilátásban, naplementében, bátor denevérben, kabócák kórusában gyönyörködni lehet, úgy a gitárt kísérő igazi retro tábortűz-dalok is szépen szólnak. Boldog fáradtság.
Reggel csoportkép, lejtőn rajt, majd érkezés a napi történelmi helyre, a Szent Mihály kápolna és Halász-emlékműhöz Vonyarcvashegyre. Gyenesdiáson kötelező a Bringa-fagyizó felkeresése, ez közel is van, vonzó is, a fagyijuk finom is. Nagyon is. A gyerekek napja ez, következő rövid megálló Keszthelyen a vízi játszótér. Néhányan le is maradnak, nehéz otthagyni az érdekes, igényes, csupavizes játékokat.
Ebéd Balatonkeresztúr-Máriafürdőn a kikötőnél. Kicsit sok itt az útépítés és a por, az ebédben is inkább a pincérek jófejsége jó, de ha bringatúra, akkor hajrá, nincs sok már a mai szakaszból, csak egy rövid ivószünet Fonyódon, aztán napi célállomás a Vadvirág kempingben. Nem hegyen, közvetlen tóparton, kicsi töprengéssel, hogy ez most Szemes, vagy inkább Lelle-alsó, ami a Balaton vízhőmérséklete szempontjából végülis nem bír jelentőséggel, aki szereti jót mártózik, a többiek csak elomlanak. Este szokásos körbenülős beszélgetés, sztorizgatás a nap eseményeiről.
Harmadik nap reggel korábban indulunk, nagy meleg várható, irány Zamárdi, a Nagy Szabad strand. Kissé furán, kissé oldalasan, kissé állva ülnek többnyire a bringákon, az a helyzet, hogy mindenki hozott csere pólót, csere nadrágot, csere zoknit, de senki nem hozott csere feneket. De zokszó egy se esik. Nehéz szakaszon haladás tovább, nagyon meleg, erős napsütés, por és tömeg. Aztán nevetés és palacsinta a kis büfében. Erőutánpótlás a nagy meredekek előtt. Balatonvilágoson a koronánál tökéletesen belátni hosszában a tavat, fenséges látvány, a miénk, majdnem bekerítettük már. Kenesén jól esik az ebéd, tervezgetés van, jövőlesés, már szerveződik a következő évi kerülőt. Megdicsérnek mindenkit, az először tekerőt, a rutinost, a kísérőt. Nehezen szedelőzködik a társaság, Almádi közel van, és azt jelenti, bezárul a kör, elköszönünk, boldog élménnyel, a találkozás reményében.
Kinde Tünde
