„Épp a Haszkovón vagyok, mindjárt indulok be!” Aki nem ismerné Veszprém városrészeit, akár azt is gondolhatná, hogy ez a mondat arra vonatkozik, amikor egy másik településről indulunk el a megyeszékhelyre. Furcsa módon ebben a gondolatban egyszerre van tévedés és igazságtartalom is.
A veszprémiek jól tudják, hogy a Haszkovó nem más, mint a város legnagyobb lakótelepe, betondzsungele, ami közel 20 ezer embernek ad otthont a 8-10 emeletes panelházak lakásaiban. Egy város a városban, ami hivatalos nevén Jutasi úti lakótelepként tartanak számon, de mindenkinek csak Haszkovó.
De vajon hányan tudják azt, hogy Haszkovó valójában egy létező bolgár város, ami hasonló képet fest, mint Veszprém ikonikus lakótelepe, amely ha kiszakadna a Királynék városából, egy Tapolca és Várpalota közötti települést is kiadna, ha csak az ott élők számát nézzük?
De mi köze van egy bolgár városnak Veszprémhez? Hogy erre fény derüljön, a 70-es évek nagy szocialista mintára szerveződő építkezéshullámához kell visszatérnünk, amikor a pártvezetés a gyors és olcsó panelházakban látta a városok fejlődésének a kulcsát. Veszprémben is gomba módra kezdtek kinőni a földből a helyi házgyárban gyártott elemekből a panelházak, többek közt bolgár, haszkovói vendégmunkásoknak köszönhetően, akik mintha saját városuk mását építették volna egy magyarországi, dunántúli történelmi városban.
Most, hogy a Haszkovó néveredetébe bepillantottunk, ideje rátérni cikkünk valódi tartalmára, azaz megvizsgálni, hogy mennyi időbe telik, ha a belvárosból el szeretnénk jutni, ide a szocreál épületcsokor szívébe.
Kiindulópontunk most is a Hotel előtti parkoló, illetve buszmegálló, a végcélnak pedig a Haszkovó buszfordulót jelöltük meg. Igaz, a városrész nagysága miatt mindenkinek mást jelent a „Haszkovó szíve”, mégis rövid tanakodás után ezt a csomópontot jelöltük meg viszonyítási pontnak.
Szokásunkhoz híven, először autóval indulnánk el, ha az útvonaltervező egyből az indulásnál nem állítana döntési helyzetbe minket. Ugyanis a Mindszenty József utcáról három lehetséges útvonalat is felajánl a Haszkovó buszfordulóig: mehetnénk a Budapest úton végig, majd jobbra a Haszkovó utcán, vagy végig a Jutasi úton, hogy aztán a laktanyáknál egy jobbossal érjük el a célt, mi mégis a harmadik verziót választjuk, a papíron legrövidebb (2,34 km) útvonalat, ami a Jutasi útról lekanyarodva a Munkácsy, majd a Haszkovó utcán át vezet el a buszfordulóig.
El is indulunk a kihagyhatatlan körforgalmon át, majd először a buszpályaudvari lámpáknál állunk meg egy percre, majd 30-ra, 40-re gyorsítunk, hogy aztán újra lassítunk a Jutasit többször keresztező zebráknál, amíg el nem jutunk a Munkácsy úti körforgalomig. Aki naponta megteszi ezt az útvonalat, jól tudja, hogy ha a Jutasiról a Munkácsyra kanyarodunk le – hiába élvezetes bevenni tempósan ezt a kanyart – az autóutat keresztező zebra, de még inkább a kerékpárút miatt nem árt fokozottan figyelni. Esetünkben is egy kétkerekű zúgott át ott, ahol egyébként tolni szabadna csak a kerékpárt. Szerencsére ütközés most sem történt. Ezután végig a Munkácsyn, majd a Haszkovó utcánál balra le. Mivel jelen esetben is délelőtt teszteltük a távot, aránylag hamar ki tudtunk fordulni, de aki délután jön erre, jól tudja, hogy akár perceket is veszíthet, ha nem jó ütemben érkezik a kereszteződéshez, hiába a gyorsító sáv.
Ezután még egy körforgalom, három zebra és meg is érkeztünk a Haszkovó 18. melletti buszforduló melletti parkolóba. Mindez 5 perc és 11 másodpercünkbe tellett.
Második nekifutásra gyalog indultunk el, szintén a Hoteltől. Aluljáró, Kinizsi üzletház, majd a pályaudvartól csorogtunk le a Jutasin, miközben azon gondolkodtunk, szabályainkat betartva, melyik a legrövidebb út gyalogosan a Haszkovó-fordulóba? Végül úgy döntöttünk, megcélozzuk toronyirány a célt, azaz a Munkácsy-körforgalomnál betörünk a paneldzsungel sűrűjébe és a Halle utcán, majd a Táborállás parkon át a háztömbök között lavíroztunk a fordulóig. Összességében lehet, hogy nem ez a leggyorsabb út gyalogosan, hiszen a paneltömböket kerülgetve egészen biztos, hogy pár percet bennhagytunk, viszont így is kényelmes tempóban 37 perc 45 másodperc alatt eljutottunk a célig. Ki kell emelni, hogy közben egyszer sem akartak kirabolni, nem jöttek oda kéregetni sem, habár a parkban csendesen szunyókált egy vélhetően hajléktalan az egyik padon.
Végezetül állandó indulóként a V-Buszt is megmérettettük.
Ha a belvárosból a Haszkovóra szeretnénk eljutni helyi járattal, normál menetrend szerint szinte már olyan érzésünk lehet, mint a fővárosban, amikor 5-10 percenként közlekedik egy járat. Igaz, így a nyári menetrend alatt sem kellett volna 20 percnél többet várni, hogy jöjjön egy olyan számú busz, ami érinti a Haszkovó-fordulót, vagy az utcát.
A belvárosból egyenesen a fordulóhoz a 3-mas, 6-os, 7-es és a 7A közlekedik, de tőle néhány 100 méterre lévő Laktanya megállóba és a Haszkovó úti buszmegállóba közlekedik még az 1-es, 2-es, 4-es, 4A, és 10-es.
Mi egy 7-es jelzésű járatot kaptunk el, aminek az útvonala gyakorlatilag egyezik azzal, amerre autóval közlekedtünk, azaz a belvárostól végig a Jutasin, majd a Munkácsyn, végül a Haszkovó utcáról fordul be a végállomást jelentő fordulóba. Mivel egy igen forgalmas útvonalon közlekedik a járat, az összes megállóban voltak fel- és leszálló utasok, így a menetrendben jegyzett 9 perc helyett összesen 10 perc 30 másodpercet töltöttünk a buszon. Közben böngészve a V-Busz menetrendjét, a 6-ossal – ami a Kádártai út felé kerül, összesen elméletileg 14 percbe telt volna az út, míg a 2-es járattal a Laktanyáig körülbelül 7-8 perc alatt juthatunk el, innen pedig még 1 perc séta a forduló.
Összefoglalva, sétával kicsit hosszabb időbe telt megtenni a kb. 2,5 km-es távot a paneltömbök labirintusa miatt, de autóval és busszal ideális esetben 10 percbe sem telik. Az már más lapra tartozik, hogy a parkolás itt is akkora kihívást jelent, mint a belvárosban, tehát ha ez is mérőszám lenne, akkor a busz mellé feljegyezhetnénk egy pluszpontot.
