Veszprémben vagy fúj a szél, vagy harangoznak, esetleg a kettő együtt. Ezeket a jellemzőket még azok is ismerik, aki nem a Királynék városában laknak. Ugyanakkor a veszprémiek körében az is gyakran elhangzik, hogy ebben a városban gyakorlatilag nincsenek távolságok. Tehát emberi léptékkel mérve, könnyen el lehet jutni egyik városrészből a másikba.
Most induló sorozatunkban ennek a városi legendának járunk utána. Hétről hétre megnézzük, hogy egyes városrészekbe melyik közlekedési eszközzel lehet a legegyszerűbben és leggyorsabban eljutni.
A módszertanunk egyszerű: egy hétköznapi nap délelőtt fogjuk magunkat és a belvárosból, jelen esetben a Hotel parkolóból elindulunk egy-egy kiválasztott járművel, vagy gyalog és lemérjük, hogy hány perc alatt jutunk el a városrész központjába a legrövidebbnek tartott úton.
Elsőként a Jeruzsálemhegyet céloztuk meg, ott is az Endrődi lakótelepet. Célállomásnak az Endrődi u. 59. előtti buszmegállót tűztük ki.
A Jeruzsálemhegyen ugyan sok történelmi látnivaló nincs, mégis az egyik leghangulatosabb városrész, ami a vártól nyugatra eső dombon helyezkedik el. Korábban Petőfivárosnak is nevezték. A középkorban fontos stratégiai szerepe volt, mert akinek a kezére jutott, az a várat innen ágyúzhatta. Később, a 18. századi ellenreformáció idején ide telepítették ki a Veszprémben élő reformátusokat, a városrész neve valószínűleg tőlük ered. Dózsa György úti, 1784-ben épült templom – az akkori protestánsellenes törvényeknek megfelelően – nem az utcafronton, hanem egy kisebb udvarban áll. A Viadukt 1938 óta köti össze a Jeruzsálemhegyet a Dózsavárossal. A városrész hangulatát mindenekelőtt a családi házas kis utcák adják. Az 1970-es években, a Jeruzsálemhegy északnyugati sarkába épített kis lakótelep négyemeletes házakból áll; névadója Endrődi Sándor, a 19. század végének országosan is ismert veszprémi költője.
Elsőként autóval indultunk el a Hotelparkolóból. A körforgalomban egy autó, két autó, három autó... az ötödik után be tudtunk hajtani mi is, majd egy teljes kör után a Mindszenty úton besoroltunk a külső sávba, hogy a gyalogosokat megvárva ráhajtsunk a Brusznyai útra, majd a Hangvilla előtt végig. Szerencsére mindkét lámpa zöld volt, így máris nyertünk legalább egy percet. Ezután már csak a zebrákra kellett figyelni az Óvári Ferenc, majd Dózsa György úton.
Közben elgondolkodtunk, hogy egy központi útszakaszt, jelen esetben amin haladunk, hány különböző módon hívnak, attól függően, hogy melyik részén haladunk. Ha a főváros felől haladunk át Veszprémen, akkor először a Budapest úton megyünk, majd a körforgalom után Mindesznty úton, újabb körforgalom után Brusznyai Árpád utca, majd Óvári Ferenc, később Dózsa György út, ami Pápai útként ér véget a város másik felén.
De nincs is idő több ilyenen gondolkodni, a tűzoltóság után balra lekanyarodtunk és meg is érkeztünk az Endrődi lakótelephez. A legközelebbi parkolóban megállva még kb. 100 méter gyalog és ott voltunk a kikiáltott a célállomáson
4 perc 33 másodperc
Ugyanezt a kört megismételtük, most gyalogosan. Szintén a Hotel elől indultunk kényelmes tempóban és a körforgalom előtt felgyülemlő autósok láttán már ott azt éreztük, hogy nagy előnyünk van ahhoz képest, amikor autóval vágtunk neki az útnak.
Körülbelül a bank és a Hangvilla között értek be az autók, amelyek indulásunkkor még a Hotel előtt araszoltak. Egy darabig ugyanazon az úton haladtunk, ahol autóval is, viszont mivel szigorúan követtük a légvonalban legrövidebb távolságot, így a Szabadság téren lefordultunk jobbra, majd a Horgos utcán le a Ranolder térig, ahol pedig a Bem József utcán fel, így levágtuk a Színház előtti kanyart és már a Dózsa György úton haladtunk tovább. Igaz ez a hegymászás nem tett jót gyalogos részidőnknek, de tudjuk, hogy Veszprémben nem érdemes vízszintes utcákat keresni.
Ezután ugyanarra haladtunk, mint autóval, és a tűzoltóságnál befordulva gyalogosan is megérkeztünk.
27 perc 15 másodperc és egy kellemes séta.
Végezetül visszatértünk kiinduló pontunkra és vártuk a V-Busz 2-es járatát, hogy azon is végighaladva, eredményt tudjunk hirdetni. A 2-es egyébként, ami a vasúttól indulva gyakorlatilag egy körjáratként érinti az Endrődi lakótelepet is. A Dózsa György úton még végigmegy a 3-mas, 5-ös, 8-as, 8A, 25-ös, éjszaka pedig a 42-es.
Jelen esetben a busz ugyanazon az útvonalon közlekedik, mintha autóval mennénk a Jeruzsálemhegyre és mielőtt azt gondolnánk, hogy a saját négykerekűnkkel nem tudja semmi felvenni a versenyt, már az indulásnál a busz segítségére sietett a KRESZ, ugyanis a tömegközlekedési eszköznek városon belül elsőbbsége van, ha megállóból szeretne kiállni, így rögtön sikerült besorolni a sávba. Ha nem lett volna felszálló a színház melletti buszmegállóban, még az is lehet, hogy busszal értünk volna leghamarabb célunkhoz, így viszont összességében 5 perc 56 másodperc alatt tettük meg busszal az 1,7 km-es távot.
Felkészül a Cholnoky!
