2020. szeptember 22. // Móric névnap

30 évig voltak a vendégeink az atomtöltetek Veszprém mellett

2020. augusztus 12. 4:00
A helyiek csak Kis-Moszkvának nevezték, valójában a ma is ismert legpusztítóbb erejű fegyvereket tárolták Veszprém tőszomszédságában az erdő mélyén a szocialista rendszerben. Így voltunk stratégiailag fontos pont és célpont egyszerre.

Szinte napra pontosan, 75 évvel ezelőtt valami megváltozott a világban. 1945. augusztus 6-án, majd pár napra rá, 9-én az USA atombombákat dobott két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira, ezzel gyakorlatilag eldöntve a II. világháború végkimenetelét és életre hívva egy új világrendet, ahol az atomhatalmak állnak a tápláléklánc csúcsán.

Ez a hatalmi viszonyrendszer az, ami a mai napig meghatározza a világpolitikát, sőt, bizonyos megközelítésből fenntartja a békét, hiszen a világháború után nagyon hamar csatlakozott az USA-hoz több másik ország is, akik szintén kifejlesztették a saját atomfegyvereiket, ezzel patthelyzetet teremtve a háborúskodásban. Ma már Szovjetunió/Oroszország, Kína, Franciaország, Egyesült Királyság, Izrael, Dél-afrikai Köztársaság, Pakisztán, India és Észak-Korea is csatlakozott az atomhatalmak sorába, igaz utóbbi esetében talány, hogy a valóságban mennyire sikeres az atomprogramjuk.

1948-as fotó Hirosimáról - még három évvel az atombomba ledobása után is romokban áll a város. FORRÁS: AFP/STF1948-as fotó Hirosimáról - még három évvel az atombomba ledobása után is romokban áll a város. FORRÁS: AFP/STF

A felsoroltak közül mind-mind meghatározó szereplője és alakítója a világhatalmi játszmáknak, így nehéz belegondolni, hogy egykoron Magyarország, sőt, azon belül Veszprém környéke is tényező volt az atomfegyverkezés stratégiájában.

Pedig az igazság, illetve amennyi kiderült belőle, pontosan ezt mutatja. Persze itt ne titkos magyar atomfegyverkezésre gondoljunk. Ami miatt hazánk és szűk lakhelyünk is felkerült az atomstratégiailag fontos helyszínek közé, az a Szovjetunió hadászati programja volt. Pontosabban a hidegháború miatti fegyverkezés, majd a stratégiailag fontos földrajzi pontok megerősítése.

Az ötvenes években, amikor a Szovjetunió atomprogramja felpörgött – az első sikeres kísérleti robbantásuk 1949-ben történt meg – számos titkos bázist hoztak létre a mai Oroszország területén, ahol az atomtölteteket tárolták. Viszont egyhamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem elegendő a birodalom területén belül kialakítani ilyen tárolókat, így a szovjet befolyás alatt álló országokba, mint amilyen Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország is voltak, elkezdtek bázisokat felépíteni, ahol különböző méretű és számú atomtölteteket tároltak.

Magyarországon öt ilyen helyszínről tudunk: Kunmadaras, Kiskunlacháza, Császár, Tab és Tótvázsony, pontosabban a Tótvázsony és Nagyvázsony közti erdős terület.

A bakonyaljai bázis mibenlétét sokáig homály fedte még az itt élők körében is. Még a dátum sem ismert pontosan, hogy mikor készült el az orosz katonák és munkások által épített laktanya és bunkerrendszer. Valamikor 1967-68 közöttre teszik. Az építkezés során gondosan ügyeltek arra, hogy lehetőleg minél kevesebb fát vágjanak ki, ezzel is növelve az álcázást, valamint a műholdak megzavarása érdekében dróthálót is feszítettek a komplexum egyes épületei fölé.

A Google műholdképén balra fent jelölik Kis-Moszkvát, láthatóan távolabb Tótvázsonytól, az erdő közepénA Google műholdképén balra fent jelölik Kis-Moszkvát, láthatóan távolabb Tótvázsonytól, az erdő közepén

Annyi bizonyos, hogy nagyon hamar az erdő mélyén egy cirka 38 hektáros területet lezártak, szögesdrótkerítéssel körbekerítettek, a fák közül pedig nagyobb betonépületek nőttek ki, ezeket a közeli Tótvázsonyból is lehetett látni, de a lényegük titkos maradt. Olyannyira, hogy az építkezéskor állítólag a betont szállító teherautónak a kapunál meg kellett állnia és a magyar sofőr helyett már egy orosz katona vitte tovább a bázis területére a szállítmányt.

A helyiek el is keresztelték a bázist Kis-Moszkvának, de hogy mi zajlik a bázis területén belül, arról nem volt tudomásuk széles körben.

Pedig Kis-Moszkvában – nevéhez illően, bár hivatalosan nagyvázsonyi helyrajzi számon terült el – valóban egy kisebb települést hoztak létre, annak minden követelményével, már ami az ellátottságot illeti.

A 80-as évekre kibővült a bázis lakóépületekkel, ezek két többszintes, 30 lakásos panelházat jelentettek, de volt pihenőpark, teázó, óvoda, iskola, könyvtár, sportpályák, játszótér és egy uszoda is a területen.

Elhagyott panelépület. fotó:Stiller Ákos / HVGElhagyott panelépület. fotó:Stiller Ákos / HVG

Ezek értelemszerűen a bázison dolgozó szovjet tisztek és az ő családjaiknak a kiszolgálására jöttek létre, akik izoláltan éltek itt, egyes szóbeszédek szerint nem is tudták pontosan, hogy melyik országban teljesítenek éppen szolgálatot.

De a lényeg, ami miatt az egész komplexumot megépítették, az a föld alatt volt két emelet mélységben.

Itt tárolták az atomtölteteket, annak a pusztító fegyvernek a „lelkét” aminek erejét Hirosimában és Nagaszakiban már megtapasztalhatott az emberiség.

Pontos szám arról sincs, hogy hány ilyen kisebb-nagyobb atomfejet hoztak Tótvázsony mellé, hiszen, mint oly sok minden más, ez is titkosítva van a mai napig. Következtetni viszont lehet a tároló méretéből. Ez alapján a két 23x40 méteres bunkerben körülbelül 112 atomfejet tudtak tárolni, legalábbis erre utal az, hogy a két teremben a padlóra 56-56 jelzés volt felfestve, ahová a tárolókat az atomfejekkel el lehetett helyezni, precízen, egymástól elkülönítve, könnyű és gyors mozgatást lehetővé téve.

Az atomtöltetek tárolására szolgáló bunker. Fotó: Nagy Attila / IndexAz atomtöltetek tárolására szolgáló bunker. Fotó: Nagy Attila / Index

A bunker egyébként fel volt szerelve a kor legmodernebb szovjet védelmi rendszerével, és mielőtt valaki megmosolyogná a „modern” és „szovjet” szavak egy kontextusban való használatát, nem árt tudni, hogy a bunker védelmet jelentett az ott tárolt atomtölteteknek és a szolgálatban levő katonáknak egy esetleges támadás ellen, légmentesen zárható volt, saját aggregátorral és vízellátórendszerrel rendelkezett, légkondicionáló is volt bent, valamint egy hónapra elegendő élelmet is tároltak itt, amellett, hogy a higiénia is megoldott volt.

Állítólag a tótvázsonyi bázist egyenesen Moszkvából irányították, tehát nem a magyar központból érkeztek az utasítások, hanem a legmagasabb szintről.

A tótvázsonyi atombunker története körül nagyon sok a „talán” és az "úgy tudjuk” így az sem egyértelmű, hogy mikor szállították el véglegesen az itt tárolt tölteteket az oroszok. Egyes beszámolók szerint erre 1990 márciusában került sor, ráadásul állítólag 12 óra alatt kiürítették a bázist. Az viszont tény, hogy a rendszerváltás után sem maradt őrizetlenül a komplexum.

Régi orosz újságok Kis-Moszkvában. Fotó: Stiller Ákos / HVGRégi orosz újságok Kis-Moszkvában. Fotó: Stiller Ákos / HVG

Bár hadászati szempontból stratégiailag már nem fontos tényező Kis-Moszkva, továbbra is a honvédség őrzi a területet, de így is időről-időre van lehetőség kutatóknak, történészeknek felügyelet mellett bejutni a komplexumba. Az ő beszámolóikból tudjuk, hogy bár az épületek állaga leromlott már, és egyes elemeiben hasonlít a szentkirályszabadjai „Halott városra”, kifosztás és rongálás itt nem történt. A rendszerváltás után még az is felmerült, hogy a különleges védelme miatt átköltöztetik ide a Nemzeti Bank aranytartalékát, de végül ez nem történt meg. 

A Kis-Moszkva a cirill betűs feliratokkal, elhagyott lakásokkal és félméteres vas ajtajaival a bunkereken ma is őrzi annak az emlékét, hogy Veszprém térsége a szovjet rendszer alatt kiemelt stratégiai pont volt, abba pedig félelmetes belegondolni, hogy a másik atomhatalmak szemszögéből kiemelt célpont is volt.

Fotó: Stiller Ákos / HVGFotó: Stiller Ákos / HVG

A cikk megírásánál felhasznált források, amiért nagy köszönet illeti a kutatókat, akik felderítették és dokumentálták mindazt, amit Kis-Moszkváról tudni lehet: 1; 2; 3; 4; 5; 6; 7.

Nyitókép: falanszter.blog.hu

Hajas Bálint

További cikkek

Mintegy 120 ezer éves emberi lábnyomokra bukkantak Szaúd-Arábiában
Mintegy 120 ezer éves emberi lábnyomokra bukkantak Szaúd-Arábiában
A mai Szaúd-Arábia területén egy kis csapat Homo sapiens 120 ezer éve megállt, hogy élelmet szerezzen és igyon egy sekély tó vizéből, melyhez a minden mai állatnál hatalmasabb tevék, bölények és elefántok is jártak - olvasható a Science Advances aktuális számában közölt tanulmányban.
Vakok és gyengénlátók ismerkedtek a római kori síremlékkel
Vakok és gyengénlátók ismerkedtek a római kori síremlékkel
A Vakok és Gyengénlátók Veszprém Megyei Egyesületének tagjai látogattak el a Laczkó Dezső Múzeum tanulmányi raktárába.
Jövő nyárra megújul a nagyvázsonyi vár
Jövő nyárra megújul a nagyvázsonyi vár
Jövő nyárra megújul a nagyvázsonyi Kinizsi-vár a Nemzeti kastélyprogramnak és a Nemzeti várprogramnak köszönhetően mintegy másfél milliárd forintból.
Vár állott, most kőhalom
Vár állott, most kőhalom
Sorra újulnak meg a váraink, igyekeznek helyreállítani őket olyanra, amilyenek fénykorukban lehettek. De biztos, hogy az újjáépítés a leghitelesebb megoldás?
Amikor kettéhasadt a Balaton
Amikor kettéhasadt a Balaton
Amikor a Balatont kerülve pár kilométer alatt eljutunk az északiról a déli partra, sokszor azt érezhetjük, hogy egy teljesen másik tóhoz érkeztünk meg, holott ugyanannak a víznek a partját követjük. Az északi és déli part két arca két külön világ, ez pedig a trianoni békeszerződés aláírásával pecsételődött meg végleg, pedig a Balatonból nem csatoltak el négyzetkilométereket. Társadalmi hatása viszont annál nagyobb volt, ami a „magyar tenger” fejlődésére is hatással volt.
2020. szeptember 22. // Móric névnap