Tardy-Molnár Anna, a MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft) ügyvezetője a csütörtöki kiállítás megnyitón elmondta, a Kép/Test/Lét program keretében meghirdetett pályázat során elsősorban a kíváncsiság motiválta őket: a vidéki képzőművészeti műhelyek és alkotók felfedezése hajtotta őket, az, hogy az alkotóművészet területén tevékenykedő jelentős vidéki művészközösségeknek megjelenési lehetőségeket biztosítsanak, támogassák a művészek lokális megszólítását és közösségé formálását, ezáltal a különböző művészeti területek közötti összhang megteremtését. Emellett fontos célkitűzésük volt alkalmat teremteni a művészeknek a közönséggel való találkozásra, a helyi és térségi művészeti élet erősítésére is.
Ehhez jó tettestársakra és olyan témafelvetésre volt szükség, amihez sokféleképpen tud kötődni alkotó és befogadó egyaránt. Az emberi test problematikája pedig kétségtelenül ilyen.
– Olyan kezdeményezést indított a MANK, melynek témája szinte az egész művészettörténetet felöleli, de az emberi léttel kapcsolatos összes filozófiai, tudományos és antropológiai kérdést is felvetheti, hiszen a testről nem lehet ember nélkül beszélni. Még akkor is, ha test és lélek egységét gyakran elfelejtjük, különösen ebben a tudomány uralta világban, noha már Descartes óta tudjuk, hogy elvileg mindenre lehet tudományos választ adni – jelentette ki Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója megnyitó beszédében.
Való igaz, számos testtel kapcsolatos gondolatot tudnánk felidézni a történelemből: Ép testben ép lélek; vagy éppen a már-már közhelyet, miszerint az ember számára minden titok legnagyobbika saját maga.
A testtel kapcsolatos kérdések a vizuális művészeti ágakat is rendkívül foglalkoztatják, amit az elmúlt 20-30 évben megjelent művészeti-kulturális írások is bizonyítanak: a Test címet viseli például a Café Bábel 1996/2. száma, de a Kommentár legújabb száma is foglalkozik a témával Testpolitika címen.
De példaként hozhatnánk akár azt is, hogyan ábrázolta a művészettörténet az emberi testet az évszázadok során vagy, hogy miként gondolkodik róla a fogyasztói kultúra, amely a testet kiáltotta ki az öröm hordozójává, összetévesztve az örömöt a boldogsággal. Gondoljunk csak a reklámokra: mindenkinek szuper teste van bennük, mindenki totál egészséges és totál happy – fejtette ki Hegyeshalmi. Vagy említhetnénk az ideális testkép módosulása mellett a test védelmével kapcsolatos szorongásokat, a vissza a természethez nosztalgiát, a modern tudománnyal való kapcsolatát, amely a lelket szinte teljesen kihagyja a képletből, a nemi sztereotípiák továbbélését, a hétköznapi testmozdulatok változását.
Mindezek a kérdések egyaránt felmerülnek a pályázat kapcsán, maga a kiállítás azonban egy kicsit másra (is) fókuszál. Magát a programot összesen három városban hirdette meg a MANK: Veszprém mellett Szolnokon és Miskolcon. A szolnoki pályázat és kiállítás például az emberi test teljesítőképességének határait hivatott bemutatni középpontba helyezve az artista hagyományokat és a testi erőt igénybe vevő műfajok bemutatását, míg Miskolcon a sport témája köré rendezve a test teljesítőképességének bemutatását célozza meg a pályázat.
Veszprémben ezzel szemben a táncoló, a mozgást végző ember szépségét, az emberi mozdulat esztétikumát helyezték fókuszba, kifejezetten reflektálva a városban 21 éve működő kortárs tánc fesztiválra.
A pályázatra összesen 94 pályamű érkezett be, melyekből a szakmai zsűri 35-öt választott ki.
A kiállítás október 30-ig tekinthető meg a Magtárban.
