A délután házigazdájaként Kilián László faggatta a szerzőt. Péntek Imre Megviselt papírmúzeum című kötetében szakkritikák, alkotói seregszemlék leírásai, jelentős művészek bemutatásai kaptak helyet. Péntek ennek kapcsán kifejtette: hiányolja a régi idők nagy regionális tárlatait, mint amilyen a rendszerváltás előtt a Dunántúli Tárlat volt. Kifejtette: bár azóta is voltak próbálkozások a regionális tárlatok újraélesztésére, igazán senkinek nem sikerült ezt átütővé tennie.
Pedig van igény az új regionalitásra, olyan tárlatokra, amikre mindenki a legjobb teljesítményét nyújtja be. Mint kifejtette: a regionalitás lényege a kötődés a tájhoz, a szülőföldhöz; rengeteg festő van, aki ezt a pannon szellemet magáénak tudja, ebből a térségből meríti a témáit, az ihletet. A regionális szervezőerő újjáélesztése mellett Péntek amellett is érvelt, hogy a régi tárlatok anyagait is jobban meg kellene becsülni és fel kellene dolgozni.
A másik bemutatott könyv, a Csipetnyi ég című verseskötben közéleti témákhoz is nyúl a szerző, mint mondta, jobboldali íróként nem állnak tőle távol a migránsgúnyoló versek, de ír kortárs festőkről is – egyúttal ajánlotta a képzőművészek figyelmébe a kortárs irodalmárokat, mint portrétémát. Mint mondta, a versek írásakor törekedett a szürrealizmusra, a szürrealitás ugyanis a költő legelemibb gondolkodásának része, azt a költészet stílusának, nyelvének fontos elemének tartja. Bár mint magáról mondta, ő nem annyira költő akar lenni, csak verseket írogató ember, aki szereti az irodalmat.
