Tíz évvel ezelőtt gondolta volna, hogy ma ugyanígy, polgármesterként fog interjút adni?
Akkor – és ezt a mai napig tartom – nem időszakokban gondolkodtam, hanem az adott feladatokat próbáltam megoldani, illetve élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a sorstól kaptunk. Nyilván egy polgármester munkáját a két választás közötti időszakban elért eredményekből lehet megítélni, a legfőbb feladatunk mindig az adott ciklusból, időszakból kihozni a maximumot. Ugyanakkor, már akkor is úgy gondoltam, hogy a város jövője szempontjából fontos, hogy indítsunk el programokat és fogalmazzunk meg víziókat, melyek túlmutatnak a polgármesteri ciklusokon, átívelnek azokon.
Mi volt ez a vízió?
Veszprémet helyezzük fel Európa térképére. Ezt fogalmaztuk meg akkor, amihez tudtuk, hogy sokat és keményen kell dolgoznunk, de ha valaki akkoriban megkérdezi, hogy mit írnék alá, mit szeretnék elérni 10 év múlva, akkor gondolkodás nélkül ez lett volna.
Porga Gyula 2010-ben átveszi a polgármesteri munkakört Debreczenyi Jánostól
Tíz évvel ezelőtti szemüvegen keresztül elképzelhetetlennek tartottunk volna.
Meggyőződésem, hogy a veszprémi közösség és a város, valamint a környéke is alapvetően európai minőséget képvisel. Az volt a tervünk, hogy ezekre az adottságokra építkezve Veszprémet kiemeljük, és magasabb szintre helyezzük a többi magyar nagyvároshoz képest. Nem tűnt lehetetlen feladatnak, csak meg kellett találni az eszközöket és a lehetőségeket hozzá. Ez az Európa Kulturális Főváros címmel megvalósulni látszik.
Vissza tud emlékezni, hogy kitől kapta ehhez a leghasznosabb tanácsokat?
Navracsics Tibort mindenképpen ki kell emelnem, vele közösen fogalmaztuk meg azt a víziót 2010-ben, amit már említettem. Rajta kívül sokszor és sok esetben támaszkodhattam a helyi cégvezetőkre, civil szervezetekre, de ne menjünk messzire, a közvetlen kollégáimra is a Polgármesteri Hivatalban és természetesen nagyon fontos a veszprémiek véleménye is számomra. De minden sokkal nehezebb lett volna, ha nincs körülöttem a biztonságot jelentő családom. Ezért, ha az a kérdés, hogy kinek a tanácsaira, véleményére támaszkodhattam, akkor a feleségemet nem hagyhatom ki.
Ezek alapján igazi csapatjátékosnak tűnik. Futballpéldával élve, melyik poszt illik Önhöz leginkább? Védő, irányító, esetleg csatár?
Nem is állunk olyan távol a valóságtól, ugyanis régen fociztam, de az én posztom a kapuban volt. A kapus pozíció egy kicsit kívülálló, hiszen más a szerepe, mint a többi játékosnak. A kapusnak a biztonságot és a nyugalmat kell sugároznia egy csapatban. Ez a mentalitás határozza meg ma is a gondolkodásomat, polgármesterként is.
Városvezetőként mégsem veheti le a saját válláról azt a terhet, hogy a végső döntést Önnek kell meghoznia. Ilyenkor a kompromisszum fontosabb, vagy az, amit eredetileg eltervezett?
Abszolút kompromisszumképesnek tartom magam. Ha vitára kerül a sor, akkor is inkább a meggyőzés módszerét szeretem alkalmazni. Fontos, hogy minden nézőpontot megismerjünk, minden megoldást átbeszéljünk és csak a mérlegelés után szeretem meghozni a döntéseket. Én is meggyőzhető vagyok, viszont mivel én hozom meg a végső döntést, így a felelősség is engem terhel utána.
Ha egyszer eljön az a pillanat, amikor Önnek kell átadnia ezt a széket, milyen útravalót adna utódjának?
Hogy vigyázzon Veszprémre! Nyilván ez mindenkinek mást jelent, mások lesznek a prioritások és máshova helyeződik a hangsúly majd. Saját magamból kiindulva, én úgy szeretném átadni egyszer ezt a pozíciót, hogy utána bármikor emelt fővel végigsétálhassak a Kossuth utcán. Meggyőződésem, hogy Veszprém jelenleg jó irányba halad, a nagy álmom pedig az, amit már sajnos egyikőnk sem fog megélni, hogy
100 év múlva, akkor már történelmi távlatokból úgy gondoljanak vissza ezekre az időkre, mint Veszprém fejlődésének legdinamikusabb szakaszára.
Ennek az álomnak a megvalósításához nagyon komoly támogatást kaptunk már eddig is a kormánytól, gondoljunk csak a régen várt uszodánk megépülésére, és a kulturális főváros projektünk is sok tízmilliárdos támogatást hoz a városnak.
Sok városban az a szokás, hogy a korábbi városvezetőkről neveznek el fejlesztési, szociális, vagy bármilyen hasonló jellegű programokat. Ha lenne egyszer Porga-program, akkor Ön szerint mit tartalmazna?
Először is tisztázzuk, hogy én nem saját szobromat építem, hanem Veszprém városát! Ezért aztán nem gondolkodom Porga-programokban. És hadd idézzem Ottlik Gézát, aki azt mondta, hogy „...a világot nem értelmezni kell, nem újragondolni, hanem hozzáadni mindig.” Ez vezet engem is a mindennapokban.
Kicsit konkrétabban, mire gondol pontosan?
Veszprémnek gazdag múltja van, gyönyörű épületeink, erős és jó közösségeink, és erős a munkakultúrája az embereknek. Mindezek arra is köteleznek minket, akik olyan döntési helyzetben vagyunk, hogy lehetőségük van építeni ezt a várost, hogy ne elégedjünk meg azzal, amink van, hanem mindig gazdagítsuk valamivel. A város történetében a fontos korszakokban mindig hozzá tudták tenni az elődeink ezt a pluszt.
Van olyan korábbi városvezető, akire követendő példaként tekint?
Számomra Komjáthy László, aki egyfajta mintaként szolgál. Egy nagyon nehéz időszakban, 1911-1929 között vezette a várost. Ő egyébként a leghosszabb ideig hivatalban lévő polgármester. Amire ma büszkék vagyunk a városban, az többé kevésbé ebben az időszakban született. Neki volt egy 1929-es keltezésű, számomra nagyon fontos írása, amelyből egy részt szeretnék Önnek felolvasni:
...Veszprém nem találta a helyét az új magyar életben. Azt hiszem: a fordulópont elérkezett, az irány adva van és ez: a Balaton! Ki kell építenünk azt a kapcsolatot, ami a várost fűzi a Balatonhoz, ezt a kedvező fekvést, ezt a közeli távolságot fel kell használnunk. Legközelebbi város vagyunk a Balaton vidékén, a Bakony és a Balaton között. Regényes hegyvidék, gyógyfürdő, üdülőhelyek vannak körülöttünk. Ha Veszprém város akar maradni, ha Veszprém polgárai gyarapodni akarnak, pedig akarnak, akkor meg kell szerezni ennek az idegenforgalmi szempontból oly jelentős helynek nem csak kulturális vezetését, hisz ez megvan, hanem a gazdasági, kereskedelmi, lehetőleg ipari irányítását is. Ezen az elven él, vagy bukik e város.
Lényegében az Európa Kulturális Főváros projekt részben erről is szól, 90 évvel azután, hogy Komjáthy leírta ezeket a gondolatokat.
Porga Gyula Komjáthy László portréja előtt, aki 1911-1929 között volt polgármester Veszprémben
Többször kerülgettük az interjú alatt ezt a témát és nem is mehetünk el az EKF-sikere mellett, viszont Ön többször úgy fogalmazott, hogy ez egy eszköz és nem cél. Minek az eszköze az EKF-cím pontosan?
Úgy kell felfogni az EKF-et, hogy Veszprém kapott egy ösztöndíjat, ami számos lehetőséget rejt magában. Ez a cím forrásokkal és európai nyilvánossággal is jár, amelyekkel élni kell, de csak 2024-ben és az azt követő években derül ki, hogy ez mennyire sikerült. A víziónkban az is benne volt, hogy 2030-ra Veszprém a legélhetőbb magyar városok sorába tartozzon, valamint Európában is előkelő helyen legyünk ebben a sorban. Utóbbinál még bőven van hova fejlődnünk. A mérce az, hogy a most élen járó városokban milyen szolgáltatások vannak, milyen infrastruktúrájuk van, milyen közösségeik vannak.
Lehet ezt objektíven mérni egyáltalán? Hiszen mindenki kritikusabb a saját otthonával kapcsolatban.
Amit alapul veszünk, az az Európai Kulturális és Kreatív Városok Figyelője. Ez egy olyan platform, ahol objektív számok alapján hasonlítják össze, majd rangsorolják a városokat. Jelenleg Veszprém a saját kategóriájában már szerepel ezen a listán, ami önmagában is nagy szó, viszont a cél az, hogy a mostani 54. helyünkről 2030-ra az első húszba tornásszuk fel magunkat. Nagy kérdés, hogy miként tudjuk ezt az ambiciózus célt elérni, és ez ügyben elindítottam egy közös gondolkodást, amelynek a részleteiről hamarosan tájékoztatom a veszprémieket. Hiszen mindenkinek a véleményére számítok.
Mi tudja még motiválni az EKF-program megvalósításán kívül?
Az kell, hogy motiváljon bennünket, hogy hozzáadjunk. Hiszek abban, hogy ezt a programot magas minőségben fogjuk tudni megvalósítani, elégedettek lesznek a városlakók, az ország és az európai közvélemény is. A kihívás a lehetőség is, amivel élni kell. Egy tanulási folyamat, amihez jelentős mennyiségű állami segítséget és ezzel együtt nyilvánosságot is kapunk.
Szándékosan nem kérdezünk rá, hogy a tíz éves polgármestersége alatt melyik volt a legfelemelőbb pillanat, hiszen fogadni mernénk rá, hogy az EKF-győzelmet emelné ki. Ezért inkább azt kérdezzük, hogy ha ezt, valamint a választási győzelmeket kivesszük a sorból, miket idéz fel legszívesebben?
Eltalálta, hogy az EKF-cím kihirdetése lenne az első helyen, azonban rangsorolás nélkül felemelő pillanat volt az is, amikor 2018-ban Tullamore-ban elnyertük az Elnöki különdíjat az Európai Virágosítási Versenyen, vagy amikor környezetvédelmi programunkat, az európai Klíma sztár díjjal elismerték, de említhetném azt, amikor az UNESCO-tól megkaptuk a Zene Városa címet. De ugyanilyen örömteli pillanatként emlékszem arra is, amikor a veszprémi kézilabdacsapat hosszú idő után ismét bejutott a Final Four-ba. Bízom benne, hogy a sort hamarosan bővíthetem egy BL-győzelemmel is.
És ha megfordítjuk a kérdést: melyek voltak a legnehezebb pillanatok az elmúlt 10 évben?
Ugyanezen logika mentén az, amikor a Kielce ellen elvesztettük a döntőt, Kölnben, de ez minden veszpréminek fájó emlék. A politikában nehéz időszak volt a 2015-ös időközi országgyűlési választás és annak az eredménye, viszont úgy vélem, hogy mégsem lehet komolyabb kudarcot kiemelni ebből az időszakból, hiszen
a kudarcnak azt tekintem, amit nem lehet kijavítani. Ilyen pedig nem történt a városban.
Kisebb-nagyobb csalódások, mélypontok voltak, de mindegyiket helyre lehetett hozni, vagy kilábalni belőle.
Említettük Komjáthy Lászlót, aki a leghosszabb ideig, 19 évig vezette a várost. Ha Ön még egy választáson elindulna és megnyerné azt, akkor beérné a „nagy elődöt”. Vannak ilyen ambíciói?
Van bennem annyi energia, és van annyi megvalósítandó feladat, ami 2029-ig kitart. A többi nem rajtam múlik.
