A bullying kifejezés nem új keletű, már a '90-es években ismert volt a pszichológusok és viselkedés-szakértők között, a köztudatba mégis az utóbbi időben kezd elterjedni csak.
De mit jelent ez az angol kifejezés, hogy „bullying”?
Tökéletes magyar megfelelője nincsen, legfeljebb körülírásra lehet vállalkozni.
A bullying fogalmát el kell különíteni a társak közötti civakodástól, konfliktusoktól, és más agresszív megnyilvánulásoktól. Dan Olweus norvég pszihológus és kutató (1993) klasszikus (iskolai) bullyingfogalmát használja a legtöbb témával foglalkozó szakember. Eszerint a bullying azon ártó szándékú, ismételten előforduló fájdalomokozás, mely során a felek egyenlőtlen hatalmi viszonyban állnak egymással, az áldozat önmagát megvédeni nem tudja.
Tehát a bullying három legfontosabb kritériuma, hogy rendszeresen megismétlődik, szándékosan a másik bántására irányul, és a felek közti erőviszonyok egyenlőtlenek.
Formáinak pedig az csak emberi rosszindulat szab határt. Leggyakrabban fizikai bántalmazásként, vagy verbálisan gúny, esetleg pletyka módján valósul meg, de létezik kapcsolati bántalmazás is, ilyenkor az áldozatot kiközösítik abból a csoportból, amelybe egyébként természetszerűen tartozik, legyen szó családról, iskoláról, vagy munkahelyről. Utóbbi esetében, azaz a munkahelyi bántalmazásnál egyébként mobbingról beszélhetünk a pszichológia fogalomrendszere szerint.
fotó: helpguide.org
Mégis, a legkiszolgáltatottabbak a gyermekek, hiszen ők különösen érzékenyek arra, hogy tartozzanak valahova, részei legyenek egy közösségnek. Ugyanakkor a zaklatók is ebből a korcsoportból kerülnek ki legtöbbször. Egyes kutatások szerint Magyarországon az iskolákban a gyermekek 5%-a szenvedett már el ilyen megaláztatást, de van olyan felmérés is, ami 15%-ra teszi ezt az arányt. A pontos számokat azért nem lehet meghatározni, mert a gyermekek szubjektíven ítélik meg egymást, a „menő” társaikat nem ítélik el azért, ha bántják gyengébb, szociálisan kevésbé fejlett társaikat.
És itt el is érkeztünk a bullying egyik fontos eleméhez, azaz a közönséghez, a szemlélőkhöz, hiszen társas cselekményről beszélünk. Mivel a bullying kifejezetten a hatalom megszerzésére irányul, nélkülözhetetlen az, hogy a bántalmazásnak, a gyengébb elnyomásának legyen nézőközönsége, akik előtt a bully (bántalmazó) hitelesítheti cselekedetét. Lényegében az ő figyelmük tartja fent a bántalmazó magatartást, az áldozat – főleg a gyermekek szintjén – pedig általában nem várhat sok segítséget kívülről, hiszen, ha valaki kiáll sértett társa mellett, az azt is kockáztatja, hogy hamar ő is áldozattá válik, ő is a bullying célkeresztjébe kerül.
A bullying problematikájának előtérbe kerülését sokáig akadályozta, hogy az egyetlen nagymintás vizsgálat, ami érintette a bullying elterjedtségét – az Iskoláskorúak Egészségmagatartása (HBSC) kutatás – nemzetközi összehasonlításban alacsony prevalenciát jelzett hazánkban.
Egy 2013/2014-es adatfelvételnél az 5–11. évfolyamos diákok 5,1 százaléka számolt be arról, hogy legalább heti rendszerességgel bántalmazzák az iskolában, és csak 3 százalékuk vallotta magát elkövetőnek, amivel bőven a részt vevő országok 10% körüli átlaga alatt vagyunk.
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kutatói 2015-ben felső tagozatos diákok országos reprezentatív mintáján egy másik megközelítést alkalmaztak (Simon–Zerinváry–Velkey 2015): 13 specifikus bullying viselkedést soroltak fel, ezek előfordulásáról kellett beszámolniuk a diákoknak. Így az áldozatok (akik legalább egy bántalmazástípust legalább heti rendszerességgel elszenvednek) aránya 15,2 százalék, a bántalmazóké 7 százalék.
A nemzetközi kutatások szerint a Bullying Prevalenciája Az UNICEF 2013-as jelentésében, a vizsgált 29 fejlett országban a résztvevő tanulók 11-53%-át legalább egyszer bántották már társai az adatfelvételt megelőző hónapokban. Az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása nemzetközi vizsgálat 2014-es adatai alapján a vizsgálatba bevont 42 országban a tanulók 1–36%-a legalább kétszer bántott másokat az adatfelvételt megelőző hónapokban
(Jármi, É. (2019). Az iskolai bántalmazás (bullying) megelőzése. Educatio, 28(3), 528-540.)
fotó: healthline.com
De kiből válhat potenciális áldozat, vagy zaklató?
A válasz elég egyértelmű: bárkiből.
Gyermekek esetében persze sokkal inkább válnak áldozattá azok, akik külső jegyeikben eltérnek a többiektől, például alacsonyabbak, szeplősek, kancsalok, stb. Ha pedig szociális vonatkozásban vizsgáljuk a jelenséget, az introvertált, visszahúzódó személyiségű fiatalok, de akár felnőttek is többször kerülnek a bullying célkeresztjébe.
Egyes külföldi kutatások szerint nagyobb az esélye, hogy áldozattá válik az a személy, aki túlzottan féltő családban nőtt fel, ők nem tanulják meg azokat a szociális normákat, amelyekre akkor lenne szükség, ha önmaguk megvédésére, önmagukért való kiállásra lenne szükség.
Ez persze nem törvényszerű, ahogy a bully-magatartás kialakulására sincs egyértelmű magyarázat, bár a pszichológusok úgy vélik, azon családok gyermekeiből válik potenciális zaklató, ahol kisebb korban a gyermek is elszenvedett ilyen atrocitásokat. Például a szülők is a tekintélyelv alapján nevelik a gyerekeket, ezt később egyfajta kompenzálásként vezetik le a bully-k a saját környezetükben, és válnak zaklatóvá.
A bántalmazó erőszakos viselkedése eredhet mintakövetésből, otthon ő is lehet bántalmazott, vagy láthat bántalmazó kapcsolati mintát. A bullying kiváltó oka lehet, ha a bully saját státuszában fenyegetve érzi magát az áldozat által. Továbbá a bántalmazókra jellemző az empátia és mentalizáció alacsonyabb foka (vagy teljes hiánya), ami kora gyerekkori sérülésből, vagy a hiányos, nem megfelelő érzelmi nevelésből is fakadhat. A bántalmazott gyakorlatilag bárki lehet, akivel szemben a bully valamilyen szempontból erőfölényt tud bemutatni.
Ha a korosztályok és a bullying összefüggéseit nézzük, leginkább az iskolában, a felső tagozatokban, valamint a középiskolában jelenik meg az 5-11. évfolyamos osztályokban. Ilyenkor osztják el a gyermekek az erőviszonyokat egymás között, ilyenkor veszi fel mindenki a közösségen belüli pozícióját.
A nemek esetében nincs különbség a bullying megjelenésében, bár a módszerek már eltérőek. Amíg a fiúknál általában erőszakosan, néha fizikai bántalmazások útján jelenik meg ez a magatartás, a lányok sokkal összetettebb módon, pletykák terjesztésével, kiközösítéssel tesznek kárt az áldozat lelki világában, lényegében lerombolják a közösségi hálóját.
Az gyermekkori bullying pedig sokkal veszélyesebb hosszú távon, mint azt elsőre gondolnánk.
Ha ugyanazt a negatív narratívát kapja valaki egy közösségben, akkor rövidesen elkezd azonosulni vele, elhiszi magáról azokat, amikkel a bully-k illetik. Ha viszont kilép ebből a közösségből, például iskolát vált, akkor hajlamos lehet a túlkompenzálásra. Például, ha valakit a kövér testalkata miatt csúfoltak, annál később könnyen előfordulhat bulémia.
Ha eddig nem fajul a helyzet, akkor is megjelenhetnek olyan tünetek, amik akár felnőtt korban is elkísérik az áldozatot. Ilyenek lehetnek alvásproblémák, emésztési zavarok, de a figyelemzavar okát is vissza lehet vezetni a gyermekkori bullying-ra.
De mi van abban az esetben, amikor nem a már említett gyermekkorban üti fel a fejét ez a jelenség, hanem felnőttként, munkahelyen?
A bullying nem köthető konkrét életkorhoz, annak ellenére sem, hogy leginkább az iskolákban merül fel. A munkahelyi bullying a mobbing, itt viszont fizikai bántalmazások helyett jóval elterjedtebb a lelki terror. Mindez kiközösítések formájában, vagy pletykák terjesztésével a kollégák közt.
A bullying és a mobbing kezelésének az egyik legnagyobb nehézsége az, hogy
sok esetben a bully, azaz az elkövető, de még az áldozat sincs tisztában azzal, hogy éppen mi történik.
Például egy viccesnek szánt megjegyzés, ami később rossz szándék nélkül, de ráragaszt egy megbélyegző jelzőt az emberre ugyanúgy alkalmas lehet arra, hogy az elszenvedőjén jelentkezzenek a bullying jegyei, akár fizikai formában (például alvás-, vagy figyelemzavar), vagy lelki síkon (például szorongás, depresszió).
Ilyenkor viszont az áldozat elképzelhető, hogy nem is tudja visszavezetni a tünetek okát a kezdetekre, hiszen nem értékeli szándékos zaklatásnak társai magatartását, elfogadja természetes szociális jelenségnek a közösségen belül.
fotó: thriveglobal.com
Speciális esete a bullying-nek a cyberbulling, azaz az interneten történő zaklatás, megszégyenítés. Ez a jelenség a 2000-es évek közepétől, a világháló térhódításával terjedt el, lényege pedig az internet szociális jellegében rejlik. Abban, hogy az internet alkalmas arra, hogy ugyanolyan társadalmi interakciókat hajtsunk végre, mint a való életben, itt viszont nem korlátoz, nem vet vissza a személyes érintkezés, ellenben sokkal több emberhez eljut az üzenetünk, így a bullying-nak is jóval nagyobb közönsége lehet.
Egyszerűbbé válik a másokkal való kommunikáció, az új kapcsolatok kialakítása és a meglévők fenntartása. Más szavakkal: nagyban hozzájárul az emberek szociális igényeinek kielégítéséhez. A felhasználók számára nyújtott előnyök mellett a technikai fejlődés egyik hátulütője, hogy az agresszorok - az információs és kommunikációs technológiai eszközök használatával - új, szélesebb felületen tevékenykedhetnek.
A bullying ezen típusa szintén a gyermekek körében elterjedt, plusz kockázati tényező lehet, ha a diákok nincsenek tisztában a cselekedetek agresszív, olykor törvénytelen mivoltával. Az iskola felelősségét semmiképp sem tagadva, a cyber-bullying inkább otthoni tevékenység, ebből fakadóan lehet rizikófaktor a szülői monitorozás és kontroll hiánya is.
Cikksorozatunk következő részében felsorakoztatjuk azokat a módszereket, amelyek alkalmasak lehetnek a bullying kezelésére, jobb esetben megoldására.
A cikk elkészítésében nagy segítségünkre volt Kungli Dóra viselkedéselemző, aki megosztotta gondolatait a témával kapcsolatban, valamint forrásjegyzékkel segítette munkánkat.
