A tavaly augusztusban, a FIA GT magyarországi futamán, a Hungaroringen egy Ford GT1-el és egy Ford GT3-al bemutatkozó Matech Racing bejelentette, hogy elfogadja az ACO (Automobile Club de l'Ouest) megtisztelő felkérését, és rajthoz áll a 2010-es Le Mans 24 órás versenyen június 12-13-án. Így 41 éve először ismét egy Ford GT koptatja majd az aszfaltot világ legrégebbi tartós pályaversenyén – ráadásul ezúttal női versenyzők is helyet kapnak majd az autólegenda volánja mögött.
Martin Bartek, a Matech Racing csapatfőnöke rendkívüli megtiszteltetésnek, és a Ford GT1 fejlesztésén végzett megfeszített munkájuk elismerésének tartja a meghívást, amely minden reményüket túlszárnyalta, és lehetővé teszi, hogy a 78. Le Mans 24 órás versenyen feltámadjon a Ford GT legendája.
A Matech tavalyi, magyarországi látogatásakor a hazai sportrajongók is megfigyelhették, hogy a svájci csapat háza táján az autósport világában megszokotthoz mérten is rendkívül csinos hostessek dolgoznak, Bartek azonban sokakat meglepett, amikor bejelentette, a Ford GT1-es versenyautót Svájc két legsikeresebb női autóversenyzője Natacha Gachnang és Cyndia Allemann vezeti majd, akik egyébiránt akár modellként is megállnák a helyüket. A csapat harmadik tagját még keresik, több nemzetközileg elismert női versenyző is felmerült.
Női versenyzőt mindemellett látott már Le Mans: az első női pilóta a francia Odette Siko volt 1930-ban, a legtöbb női nevezés rekordját pedig honfitársa, Anne-Charlotte Verney tartja, aki 1974 és 1983 között tíz alkalommal állt rajthoz az embert próbáló versenyen, Ford GT kormánya mögött azonban még nem rajtolt női versenyző.
A Matech egyébiránt egy másik Ford GT1-et is nevezett a FIA GT bajnokságban részt vevő férfi pilótáival – ennek akkreditációja még folyamatban van – emellett megkapta meghívóját a szintén Ford GT1-el versenyző Marc VDS Racing is, amely autójának fejlesztését, valamint szervizhátterét Le Mans-ban és a Fia GT Világbajnokságban egyaránt a Matech biztosítja.
Ideális esetben így a 2010-es Le Mans 24 órás futamon akár három Ford GT1-es is rajthoz állhat, 1966-ban a Ford GT40 bemutatkozásakor ennyi pont elég volt az első három hely megszerzéséhez.
Maranello réme
A Ford 1966-ban, a Le Mans-i 24 órás versenyen mindörökre beírta magát a világ motorsportjának történetébe. A történet azonban még 1963-ban kezdődött, amikor ifjabb Henry Ford hosszas tárgyalásokat folytatott a legendás, Le Mans-t addig domináló maranello-i istálló tulajdonosával, Enzo Ferrarival a márka megvételéről, ám az végül az utolsó pillanatban elállt az üzlettől. Ford úgy érezte vélt sérelméért egy módon, a versenypályán vehet elégtételt, és ekkor Caroll Shelby munkája révén - akinek a neve többek között a Mustang révén mára fogalommá vált – megszületett a Ford GT40, amely 1966-ban mindhárom dobogós helyet elhozta a Le Mans-i 24 órás futamon, ami példa nélkül áll a verseny történetében, és az ezt követkő három évben sem akadt legyőzőre. A Le Mans 24 órás verseny történetében egyébiránt a mai napig csupán három gyártó akadt, aki ugyanazon karosszériával kétszer is nyerni tudott, ezek közül első volt a Ford a GT40-el 1968-as és 1969-es győzelmével.
Az először 1964-ben bemutatkozó, ám 1966 és 1969 között Le Mans-ban verhetetlennek bizonyuló GT40 számos rekordot szerzett meg a 'Kék Ovál' részére. Ekkor egyébként a verseny még a híres 'Le Mans-i rajttal' kezdődött, amelynek során az autók az időmérőkön kialakult sorrendben sorakoztak fel a boksz-utcában, míg a pilóták a túloldalon álltak a francia zászló intésére várva, amely a verseny kezdetét jelezte. A pilótáknak ekkor át kellett futniuk az autójukhoz, majd segítség nélkül beszállniuk és elindítaniuk azokat, ám számos súlyos, köztük nem egy halállal végződő baleset miatt végül felhagytak ezzel a hagyománnyal.
Az 1929-től a tartós versenyek színhelyéül szolgáló Le Mans-i versenypálya is számos alkalommal került átalakításra (többször éppen veszélyessége miatt). A Ford GT40 legendás szárnyalása idején éppen a negyedik, 13,461 km-es pályát használták, amelyen a 'Kék Ovál' verhetetlen autója négy éven át, 1964 és 1967 között tartotta leggyorsabb kör és a leggyorsabb átlagsebesség rekordját:
1964 P. HILL (4 181 cc) 3’49’’2 = 211,429 km/h
1965 P. HILL (6 982 cc) 3’37’’5 = 222,803 km/h
1966 D. GURNEY (6 982 cc) 3’30’’6 = 230,103 km/h
1967 M. ANDRETTI-D. HULME (6 980 cc) 3’23’’6 = 238,014 km/h
A Ford emellett négy alkalommal érte el a legnagyobb sebességet a Huandieres egyenesben a teszten és a versenyen egyaránt:
1965 Teszt: 310 km/h - Verseny: 302 km/h
1966 Teszt: 320 km/h - Verseny: 325 km/h
1967 Teszt: 340 km/h - Verseny: 343 km/h
1975 Teszt: 312 km/h - Verseny: 301 km/h
A Ford GT40 volt az is, amellyel először tettek meg a 24 óra során több, mint 5000 km-t ez 5232,900 km-es teljesítménnyel 1967-ben a Gurney-Foyt párosnak sikerült, ami 218,038 km/órás átlagsebességet jelent.
Végül, nem utolsó sorban a Ford GT40-hez fűződik minden idők négy legszorosabb célba érkezéséből kettő: 1966-ban az Amon-McLaren páros mindössze 20 méterrel a szintén Ford GT40-el versenyző Miles-Hulme páros előtt ért célba, s nemsokára követte őket a harmadik helyen befutó Ford GT40-en, amely megalapozta a modell halhatatlan legendáját. 1969-ben pedig az Ickx-Oliver páros végzett mindössze 120 méterrel üldözőik előtt az első helyen, ezt egyébiránt egy mozifilmet is ihletett, La Ronda Infernale (Pokoli Kör címmel).
1967 óta fröcskölik a pezsgőt az autóversenyek győztesei
Ma már annyira megszokott kép az autóversenyek végén a pezsgővel egymást locsoló pilóták látványa, hogy kevesen tudják, ezt a tradíciót is a Ford GT40 adta az autósport világának: amikor az 1967-es Le Mans 24 órás versenyt nyerő Gurney és Foyt kezébe nyomták az óriás pezsgős üveget a pódiumon, Gurney megpillantotta az örömmámorban úszó ifjabb Henry Ford-ot és Caroll Shebly-t feleségeikkel a karjukon néhány olyan újságíró gyűrűjében, akik korábban csúfos kudarcot jósoltak a pilótapárosnak. A pilóta ekkor felrázta az üveget, és mosolyogva minden közelben állót beborított a pezsgővel, megalapozva azt a ma már több, mint 40 éves hagyományt, amely minden autóverseny díjkiosztójának elengedhetetlen része.
A Le Mans-on a Ford természetesen nem csak a Ford GT40-vel volt jelen, ám vitathatatlanul ez volt a versenyen résztvevő legsikeresebb modellje, és ez ragadta leginkább magával a nagyközönség fantáziáját is. A Le Mans 24 órás versenyen magát eddig 15 alkalommal megmérető 'Kék Ovál' már az 1923-as, első futamon is rajthoz állt, egy T-Modell Montier-vel, amelyet tökéletesen renoválva az oldtimer rajongók láthattak ismét harcba szállni a 2008-as Le Mans Classic-on, amely a verseny kétévente megrendezésre kerülő oldtimer változata (emellett Goodwood után Európa második számú oldtimer találkozója) és csak a pályán már valaha korábban elindult típusok nevezhetnek rajta.
Az 1972-79-es időszak ikonikus Le Mans-i Ford versenyautója a Capri RS200 volt, amelynek 1974-es felújított verziója szintén rajthoz állt a 2008-as Le Mans Classic-on.
Feltámad a legenda
A Ford csaknem 40 évet várt, mire elkészítette az autóversenyzés szerelmeseinek szívéből kitörölhetetlen Ford GT40 utódját, és a 2002-es Detroiti Autószalonon leleplezte az új GT40 koncepcióautót, majd nagyot dobbant a rajongók szíve, amikor mindössze másfél hónapra rá bejelentette, Ford GT néven megkezdte az autó sorozatgyártását.
A legendás versenyautó Ford GT40 versenyautó utódjaként megszületett Ford GT utcai sportautónak készült, a kezdetektől limitált darabszámban: Európában csupán 101 szerencsés rajongó vásárolhatta meg, éppen annyi, amennyit annak idején a legendás elődből gyártott az öreg kontinens számára a Ford Nagy-Britannia a 60-as években.
Ez a 101 utcai sportautó szolgál azóta is a versenyistállókban, például a Matech-nél készülő GT1-es és GT3-as versenyautók alapjául.
A legenda tehát visszatért, és Le Mans-ban június 12-én újra felbődül a Ford GT motorja.
