Idén az internetre költözött a Pannon Unifest ifjúsági összművészeti fesztivál, ami bizonyos szempontból hátrány, hiszen így nem valósulhat meg a művész és közönség személyes találkozása, ugyanakkor előnyei is vannak ennek a formátumnak, hiszen a digitális előadásoknak hála, még több embernek lehetősége lesz egy kattintás után meghallgatni az előadásokat, megismerni a mai magyar művészvilág szereplőit, az ő felfogásukat, dilemmáikat, egyszóval a XXI. századi útkeresésüket.
Király Dániel pont ezekről vallott Szabó B. Eszternek, portálunk újságírójának.
Király Dániel és Szabó B. Eszter a Pannon Unifest online beszélgetésén
Király Dániel neve a legtöbb embernek a Vígszínház sikerdarabjából, a Pál utcai fiúkból lehet ismerős, ő játszotta egészen tavalyig Csónakos szerepét Molnár Ferenc híres regényének színpadi adaptációjában, a TV-ből pedig az Egynyári kaland című sorozatban láthattuk.
Viszont a 32 éves színész karrierje koránt sem a fővárosban kezdődött, sőt, sokáig elképzelhetetlennek tartotta a budapesti életet. Ajkaiként a sokkal nyugodtabb kisvárosi élethez szokott, ráadásul fiatalon már itt is megtalálta azt a közeget, amiben ki tudott teljesedni: a helyi színjátszókör tagja lett, és bár amatőrként kezdték, a legtöbben a profik komolyságával álltak a színjátszáshoz.
Valami jót akartunk létrehozni, csakis ez vezetett minket akkor.
Végül a színészkedés iránti szenvedély Veszprémbe a Pannon Egyetemre vezette, miután a budapesti színművészetit még túl távolinak, a fővárost pedig egy rideg metropolisznak érezte. Veszprémben aztán ismét összesodorta az élet azokkal, akikkel még Ajkán kezdte, sokáig szerepelt az egyetemi színpadon és a Teleszterion Színházi Műhely tagjaként is.
Azt gondolnánk laikusként, hogy egy színész minden esetben egy extrovertált személyiség, aki él, hal a szereplésért, Dani mégis őszintén vallott a beszélgetés során a félelmeiről, arról, hogy számára a karantén egyfajta megnyugvást is jelentett, amikor nem lép interakcióba más emberekkel, nyugodtan a saját világában élhet, amire az utóbbi időben már nagy szüksége volt.
Hosszú évekig a konfliktusokat sem tudta kezelni, mára azonban elmondása szerint tudatosan fejlesztette annyira az önismeretét, hogy megbirkózik ezekkel a mindennapos kihívásokkal.
A színész eszköztárában fontos az önismeret. Ha valakit el akarunk játszani, ahhoz ismerni kell azokat az érzéseket, amelyeket valóban kivált egy-egy szituáció. De ehhez időről időre szükséges, hogy kicsit befelé forduljunk.
Bár Dani látszólag tudatosan építi színészi karrierjét, ahogy bevallotta, folyamatosan megkérdőjelezi saját magában, hogy valóban színész akar-e lenni, és rendszeresen felteszi a kérdést, hogy mit tudna helyette, vagy mellette csinálni még.
Egy biztos, az érdeklődése a filmszínészet felé vezeti. Tavaly elhagyta a Vígszínházat és csatlakozott a K2 Színházhoz, egy fiatal társulathoz, akik a társadalom legégetőbb kérdéseire próbálnak válaszolni a színpadon keresztül.
Dani viszont továbbra is keresi azt a szerepet – legyen az színházi, vagy filmes – amiben jelenleg leginkább ki tudna teljesedni és tovább fejleszteni a számára egyik legfontosabbat, az önismeretét.
Nyitókép: Blikk.hu / /Fotó: Varga Imre
