A 2020-as évben Louise Glück amerikai költőnőnek ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Ahogy Fenyvesi elmondta, természetesen nem mindegy, hogy valaki milyen nyelven alkot. Első helyeken az angol-amerikai, valamint a három legnagyobb európai nyelv áll, vagyis a francia, a német és a spanyol,
sőt a svéd is elég előkelő helyen van, ami már csak azért is érdekes, mert – ahogy az köztudott – a Svéd Akadémia adja a díjat.
Louise Glück apai ágon Magyarországról, anyai ágon Oroszországból kivándorolt zsidó család leszármazottja, de érdekes módon munkásságában próbálta elkerülni azokat az eszközöket, amelyek alapján a zsidó írók sorába jegyzik, ugyanakkor az úgynevezett túlélő nézőpontot megtartotta (ahogy egyébként a legtöbb irodalommal foglalkozó munkásságában jelen van).
Kép: frissújság.ro
Gyerekkorában anorexiás volt, sokat küzdött az étvágytalansággal, végül a több éves pszichoanalitikus terápia segített neki. A Columbia Egyetemen tanult kreatív írást, diplomát nem szerzett, és titkárnőként helyezkedett el. Tizenhárom kötete jelent meg ötven év alatt, az első 1968-ban.
A The Wild Iris című 1992-es kötet lett a legsikeresebb, amiért Pulitzer-díjat kapott.
Az életmű szépen felépítettnek tűnik, Nobel-díjat – melyet hetvenhétévesen kapott – a következőkkel indokolták: összetéveszthetetlen költői hangjáért kapja, mely zord szépségével egyetemessé teszi az emberi létezést.
A kritikusok szerint műveiben figyelemre méltó az a szakmai biztonság és természetesség, amellyel a gazdag klasszikus anyagot összedolgozza a megejtően nyílt, lényegre törő, személyes hangú versbeszédével. Kötetei mellett könyvei is jelentek meg, például a kertészetről, vagy Október című regénye, melyben a 2001. 09.11-es eseményt interpretálja.
Egész eddigi pályájára jellemző volt a pszichológiai érdeklődés, a pontos önreflexió, valamint a tudat mélyrétegeit kifejező szimbólumok használata. Magyar nyelven eddig nem jelent meg egy könyve sem. A magyar könyvkiadók vajon miért nem követik a Nobel-díjasokat? – tette fel a kérdést Fenyvesi Ottó.
