A lapban természetesen figyelmet kap a pandémia, illetve annak hatása a veszprémi kulturális életre: Schreiber Márta a könyvtár rendhagyó működéséről számol be, Kovács Attila pedig arról ír, hogyan élhet egy zeneszerző-zenész ebben a világjárványtól félig hibernált világban?
Persze vannak dolgok, amiket a világjárvány sem zárhat be: a köztéri műalkotások pedig pontosan ilyenek. Csuhai István Andrássy Kurta János: Ülő férfi, álló nő elnevezésű, Stadion utcában található alkotását mutatja be, míg a következő oldalon előbbi szerző könyvét méltatja Herth Viktóra. Szintén egy közterületen látható alkotáshoz, Csikász Imre Petőfi Sándor domborműves emléktáblájához kalauzol el minket Ács Anna – hogy aztán Karlinszky Balázs rögtön szembesítsen minket Csikász egy másik munkájával, ami éppen Petőfi szabadságharcának leverőjét, Ferenc Józsefet ábrázolja. Csikász munkásságával foglalkozik Kilián László is, aki Batsányi János várbéli domborművéhez invitálja az olvasót.
Veszprém történelméről is tanulhatunk a friss lapszámból. Tevesz Mária a Szent László-templom üvegablakairól értekezik, Regenye Judit pedig a távoli múltba vezet vissza minket, azokba az időkbe, amikor Veszprém már lakott volt, de a magyaroknak még hírét se ismerték a Kárpát-medencében. Az időutazásban aztán Katona Lajos mondta be az all-int: írásában a pliocén korba, 5,3 millió évvel ezelőttre repít vissza minket, amikor a Balaton-felvidék vulkánjai még aktívak voltak, és amely kornak emlékeit a bazalt különböző felhasználási formáiban a mai napig megtalálhatjuk a városban.
A lap online olvasható, ezen a linken lehet megtalálni.
