A város egyik legrégebbi temetkezési helye a Mártírok úti Alsóvárosi temető. Még a XVIII. században hozták létre, amikor Veszprém lakossága ugrásszerű növekedésnek indult, ezzel együtt egy járvány miatt az elhunytak száma is megnőtt, ezért volt szükség, hogy püspöki engedéllyel tovább bővítsék a temetkezési helyet.
Ekkoriban a még nem létező Haiszler-kápolna területe volt a temető központja, innen terjeszkedett a sírkert. Az Alsóvárosi temetőben vannak eltemetve a város jeles polgárai, többek között Komjáthy László, egykori polgármester, orvosok, egyházi méltóságok, valamint '48-as forradalmárok és háborús hősök is. Ma már új temetkezésre nem használják, a kriptákat a még élő leszármazottak halálakor nyitják meg.
Ebben a legendás temetőben található a Heiszler-kápolna, amit 1831-ben emelt Haiszler György az előző évben kolerajárványban elhunyt György fia sírhantja fölé. A kápolna megépítése után egy alapítványt is létrehoztak az egyházmegyei hatóságnál 1000 Ft-os letéttel azzal a megkötéssel, hogy minden évben a Szent Kereszt ünnepén szentmisét kell bemutatni a kápolnában.
A kápolnáról Korompay György így írt az 1957-ben megjelent Veszprém című könyvében:
A bejárati oldal négy ¾ dóroszlopos, timpanonnal lezárt előépítményén keresztül köralaprajzú centrális térbe jutunk, melyhez a bejárattal szemközt félkörű apszis csatlakozik. A kápolna oldalfalain Ádám és Éva bűnbeesését, a paradicsomból való kiűzését, a kupola felületén pedig a feltámadást és az utolsó ítéletet ábrázoló freskók láthatók. A homlokzat falnyílásait kovácsoltvas rácsok díszítik. A timpanon mögötti nyeregtetőn haranggal felszerelt huszártorony ül, a kupolát zsindelyezett manzárdtető fedi. Az oltár kronosztikonjából az 1830-as, a timpanon frízén levőből az 1831-es évszám olvasható ki.
A freskók, igaz megkopva, de a mai napig látszódnak a kápolna belső falain. A klasszicista ábrázoláson jól kivehető a bibliai Ádám és Éva, valamint a tiltott gyümölcs és a kígyó az Édenkertben.
A mennyezet mára több helyen beázott, de, ha felpillantunk így is látszódik a feltámadás, a mennyország ábrázolása angyalokkal, valamint a pokol ördögeivel a kupola szélén.
Maga a kápolna belseje szűkös egy nagyobb szentmiséhez, a kör alakú beltér két oldalán padok vannak, ahol 10-12 ember fér el, középen pedig egy oltár, ahol ma főleg halottak napján tartanak megemlékezést, valamint kivételes esetben gyászmisét egy-egy temetés alkalmából.
A kápolnában egy szűk csigalépcső vezet fel a karzatra, ami anno egy kisebb orgonának is helyet adott, ez ma már nem működik, de a bejárat fölött még jól látható.
A Haiszler-kápolnát 2003-ban felújította a város, ekkor restaurálták a homlokzatát. A felújítási munkálatok alatt derült ki, hogy a kápolna 170 évvel építésénél a temető talajszintje 30-40 centivel alacsonyabban volt, ezt a munkásoknak akkor korrigálni kellett. Végül precíz munkával sikerült a patinás épület külsejét régi fényébe visszaállítani, így kívülről ismét a Mártírok úti temető jellegzetes épülete lehet.
A belső felújítás és a freskók restaurálása még várat magára, ez egy későbbi feladat lesz, hogy a Haiszler-kápolna közel 200 évvel az építése után ismét eredeti formájában és funkciójában működjön.
A cikk megírásához nagy segítséget nyújtott Vándor András - A megújult Haiszler-kápolna az Alsóvárosi temetőben című írása, ami a Veszprémi Szemle 27. számában jelent meg 2012-ben.
