Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Akkor halunk meg végleg, amikor utoljára kimondják a nevünket

2021. március 12. 12:27
Egyvalamiben minden temető megegyezik: ezek a kertek adják hallottaink végső nyughelyét, ahol fejfák és keresztek feliratai jelzik, hogy valaha hogyan szólították a szerettei, ismerősei azt az embert, aki méterekkel a föld alatt fekszik nyugalmában. Létezik Veszprém határában egy temető, ahol a nyugalomra nem csak az ott eltemetettek találnak rá, hanem azok is, akik megtalálják a lombok közt a régi sírkertet.

Jutaspuszta hátsó útjától néhány száz méterre, a lőtér irányában található az egykori „cselédtemető”. Nevét állítólag onnan kapta, hogy egykor ide temetkeztek a káptalani birtokon dolgozók, de azóta is már fél évszázad eltelt, hogy utoljára itt helyeztek valakit végső nyugalomra. Egyes leírások szerint a Dózsaváros egykori lakói közül is többen nyugszanak ebben a temetőben.

Utoljára valamikor a XX. század közepén temetkeztek itt, a sírköveken a még kiolvasható évszámok között van 1946-os is, de főleg az 1900-as évek elejéről valók.

Ennek ellenére is több síron látszódik, hogy a mai napig gondozzák azokat. Apró leégett mécsesek, a hallottak napja óta elszáradt koszorúk jelzik, hogy a hozzátartozók még most is felkeresik felmenőik sírját, hogy megemlékezzenek róluk.

A cselédtemető történetét sokáig nem az a nyugodt atmoszféra övezte, amit egy temetőtől megszoknánk. Az itt állomásozó szovjet csapatok gyakorlatilag céltáblának használták a sírköveket, a golyónyomok néhányon a mai napig felfedezhetőek, valamint az ő tevékenységüknek esett áldozatul a temető közepén felállított kőkereszt is.

A rendszerváltás után a helyiek saját erőből kitisztították a temető környezetét, amennyire tudták, rendbe rakták a sírokat. Manapság pedig a temetőgondnokság halottak napja előtt ezt a temetőt is megtisztítja a lehullott faágaktól. Igazi romantikáját mégis a nyugodt környezete adja a jutaspusztai temetőnek.

Ahogy mondani szokás, az ember háromszor hal meg: egyszer, amikor testéből elszáll a lélek, másodszor, amikor elhunynak azok is, akik ismerték valaha, harmadszor pedig, amikor utoljára mondják ki a nevét. A jutaspusztai temetőben nyugvók még nem haltak meg teljesen, hiszen nevüket a mohás sírköveken a mai napig el tudjuk olvasni.

Hajas Bálint
Domján Attila
további cikkek
Miért nem a nép választja meg a köztársasági elnököt? Miért nem a nép választja meg a köztársasági elnököt? Vajon miért alakult úgy Magyarországon, hogy a köztársasági elnököt nem a nép választja meg, hanem az a 199 képviselő, akik az Országgyűlésben ülnek? Jogos a kérdés, hogy jobb lenne-e, ha ezt a döntést is közvetlenül az emberekre bíznák, ahogy az időről időre felmerül, amikor éppen turnusváltás van a Sándor-palotában. Cikkünkben bemutatjuk a rendszerváltás korának dilemmáit a közvetlen elnökválasztással kapcsolatban, végül rátérünk arra, hogy mi kellett ahhoz, hogy 2024-ben Sulyok Tamás jelölt lehessen. 2024. február 26. 10:37 Egymást érték a római kisbirtokok a Bakonyalján Egymást érték a római kisbirtokok a Bakonyalján Pannónia provincia virágkorában pezsgő élet zajlott megyénkben: a Balaton-felvidéken villagazdaságok sorakoztak és a Bakonyalján is számos, erre az időszakra datálható kőépületet maradványait találták meg a régészek. Péterváry-Szanyi Brigitta a Pápai járásban zajlott kutatásokon keresztül mutatta be a térség római emlékeit a Múzeumi Szabadegyetem februári előadásában kedden, a Laczkó Dezső Múzeumban. 2024. február 16. 21:02 'Papírmalom állott, most kőhalom' történelem 'Papírmalom állott, most kőhalom' Sóly mellett a Séd partján van egy régi épületrom. Az omladozó falakról ma már nehéz megmondani, hogy mi is volt pontosan fénykorában. Lakóház, templom? Esetleg malom? Aki az utóbbira tippelt, az gondolta helyesen. De még így is maradt egy különlegesség, amit az épület történelme rejt magában. Itt nem búzát, vagy rozst őröltek az elődök. A sólyi malom egy papírmalom volt. 2024. február 3. 21:29 Amiről az időjárás mesél - a valaha volt leghidegebb télutó Veszprémben Amiről az időjárás mesél Amiről az időjárás mesél - a valaha volt leghidegebb télutó Veszprémben "A várba sem szánnal, sem más járóművel nem lehet felmenni. A gyalogjárók már szinte alagutaknak és aknáknak tűnnek fel a fal és az úttestet borító hóhegy között." - Az előző tudósítás 1929 februárjában született Veszprémben. De, hogy hogyan is gyötörte pontosan a valaha mért leghidegebb február az elődöket, arra Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató emlékezik vissza írásában. 2024. február 15. 13:08

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.