A HuPCC által szervezett négynapos rendezvényen több mint háromszáz szakértő többek között műszaki, kulturális, meteorológia, sőt még művészeti szempontokat is vizsgálva vitatta meg a természettudományos alapokat, a hatásokat, az alkalmazkodást és a mérséklést a múlt héten.
A találkozón Bartholy Judit, az ELTE Meteorológiai Tanszékének egyetemi tanára azt hangsúlyozta: Magyarország térségének a globális átlaghoz képest sokkal nagyobb a klímaérzékenysége, a globális átlag majdnem 1,5-szerese. Ezért óriási jelentősége van a Magyarország által is ratifikált párizsi klímaegyezménynek, és annak, hogy mindenki tartsa szem előtt ezt a problémát, ugyanis - mint rámutatott - az emberek nagyban hozzájárulnak a globális melegedési folyamathoz.
Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet (NKE SVKI) vezetője elmondta: a klímaváltozás, a klímabiztonság már a '80-as évek végétől olyan terület, amellyel a biztonsági tanulmányok is foglalkoznak. Ez társadalmilag elfogadott, mivel látható, hogy a klímaváltozás számos kulcsszektorban - például élelmiszertermelés, vízgazdálkodás, energetika, urbanizáció - okoz kríziseket. Továbbá az időjárás szélsőséges változásai miatt is úgy értékelik az emberek, hogy a klímaváltozás egyértelműen negatív következményekkel jár. A biztonságpolitikai szakértő viszont úgy véli, a klímaváltozást nem biztonsági kérdésként kell kezelni, hanem
a mindennapi életben szükséges lépéseket tenni.
Ezen a területen már most számos olyan példa van, amellyel az emberek hozzájárulnak a probléma kezeléséhez: szelektív hulladékgyűjtés, energiatakarékos eszközök beszerzése, illetve a műanyag bevásárlószatyrok mellőzése.
A műanyag szatyrok mellőzésével is hozzájárulunk a Föld megmentéséhez (illusztráció: Christopher Vega on Unsplash)
Erre rímelnek Áder János szavai is. Az államfő elmondta, hogy a találkozóra készülve néhány kérdés benne is felötlött. Először, hogy miként lehetséges a klímaváltozásról, fenntarthatóságról való gondolkodás társadalmi támogatottságát növelni. Miként lehet mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, hogy amiről kutatási eredményeik szólnak, "mindannyiunk életét befolyásolják", legyen szó klímaváltozásról, fenyegető vízválságról vagy a biológiai sokféleség hanyatlásáról. Továbbá miként lehet elérni, hogy a kedvezőtlen tendenciák bemutatása ne "klímadepresszióhoz" vezessen, hanem egyéni és közösségi cselekvés mozgatórugója legyen.
Áder János felhívta a figyelmet arra: ismert, hogy a klímaváltozás hatásainak mérséklése az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a mindennapi élet szempontjából is jelentős változást igényel.
"Mindez - kár lenne tagadni - érdekek sérelmével jár"
– fogalmazott az államfő, azt kérdezve: hogyan lehet a környezeti fenntarthatósági, gazdasági, társadalmi, politikai érdekeket összeegyeztetni. A köztársasági elnök feltette azt a kérdést is: "megváltoztatható-e az a szemlélet, hogy ugyan az általános szabályokkal a többség egyetért, de azért sokan keresnek önfelmentő magyarázatokat arra, hogy rájuk mindez miért nem vonatkozik?".
Áder szerint az is kérdés, át tudják-e alakítani a gazdasági, közgazdasági gondolkodást, úgy, hogy egy-egy új beruházáskor nemcsak a várható rövid távú hasznokat, hanem a biztosra vehető rövid- és hosszú távú károkat is figyelembe veszik. A szennyező fizet elve mellett hogyan alkalmazható, hogy a szennyezés hatástalanítása a termelési folyamat végéig történjen meg?
Egyre többször lehet olvasni cikkeket arról, hogy milyen ügyes mérnöki megoldásokkal lehet a klímaváltozás hatásait csökkenteni. Mit kell ehhez a légkörbe juttatni, mit kell a tengerekbe szórni. "Nekem ezek az ötletek nem tetszenek" - fogalmazott Áder János, aki végül azt a kérdést tette fel: "hogyan kerülhetjük el, hogy egy bajból kettőt csináljunk?".
Áder János beszéde végén idézte a Nobel-díjas Gábor Dénest, aki már 1963-ban azt mondta: "az emberiség eddig a természettel küzdött, mostantól a saját természetével kell megküzdenie".
