Tosics Iván a Covid-19 árnyékában telt év városfejlesztési tapasztalatait összegzi saját kutatása alapján. A legnagyobb változások a szerző felmérése szerint a városi mobilitást, a lakhatást, az online oktatást és a társadalmi szolidaritást érintették. A városok vezetésének késlekedés nélkül reagálniuk kellett a kialakult helyzetre, jellemzően átmenetinek gondolt szükségmegoldásokkal tették ezt, amelyek aztán könnyen válhattak tartósan velük maradó általános gyakorlattá.
A változás sok városban szembetűnű terepe a városi mobilitás és ezen belül is elsősorban a kerékpáros közlekedés, hiszen az emberek kerülni igyekeznek a zsúfolt közösségi közlekedési eszközöket, az egyéni motoros közlekedés pedig inkább csak növeli a városok problémáit. Milánóban például 35 kilométernyi utcaszakaszt alakítottak át úgy, hogy a járdák kiszélesítésével és új kerékpárutak létrehozásával csökkentsék az autóforgalmat. Brüsszelben az új forgalmi rendben minden járműre 20 km/h sebességkorlátozás vonatkozik, míg a belvárosban a gyalogosok és a kerékpárosok elsőbbséget élveznek. Berlini kezdeményezés a „játszó utca”, lényege, hogy ha egy utca legalább hét lakója kéri, a kerületi önkormányzat fontolóra veszi, hogy az utcát átmenő forgalomtól mentessé teszi, ideiglenes játszótérré változtatva azt. A kerékpársávok kiterjesztése Budapesten is megtörtént, igaz, ez nem ment konfliktusmentesen. Veszprém az elmúlt években mind a városon belüli, mind a várost a környező településekkel összekötő kerékpárút fejlesztések tekintetében hatalmas fejlődést tudhat maga mögött, a fejlesztések az elmúlt évben is folytatódtak.
A közterületek jól látható átszervezése mellett a városok számos más beavatkozást is bevezettek a legsúlyosabban érintett lakosságcsoportok problémáinak kezelésére. Európában városi vagy országos szinten olyan intézkedéseket vezettek be, mint például a kilakoltatási moratórium, a bérleti díjak korlátozása, vagy a hitelmoratórium. Ezek a gyors döntések hazánkban is megszülettek, segítve ezzel a nehéz helyzetbe került polgártársak életét. Veszprém is lépett, amikor az idősek ellátását segítette azzal, hogy fiatal önkéntesek intézték a rászorulók bevásárlásait és egyéb napi ügyeit. Az önkormányzat többek között az önkéntesek szállításában, a maszkok beszerzésében és varratásában, majd ezek szétosztásában vállalt szerepet.
A városok javíthatják az online oktatás minőségét és a hozzáférést a szolgáltatások fejlesztésével és a digitális eszközök biztosításával. Az online térbe költözött oktatást a katalán Viladecan városa például Iskola otthon! online felülettel segíti, amely lehetővé teszi, hogy a szülők és diákok az iskolai feladataikat és a szabadidős tevékenységeiket élvezetesebbé tegyék a nehéz időkben. Glasgowban a város által működtetett Blairvadach szabadtéri oktatási központ egy virtuális munkafüzetet tett közzé, amely segítheti a szülőket és gyereket a lezárás idején. Hága 330 darab laptopot osztott szét a rászoruló családoknak, Düsseldorfban forró drótot üzemeltetnek az idősek, diákok és más rászorulók azonnal megoldandó kérdéseinek támogatására. A munkanélküliséggel leginkább veszélyeztetett fiatalok számára indít egy 17 millió eurós oktatási programot Bécs városa, az egészségügy, szociális ellátás és az informatika területekre való képzéssel. A finnországi Oulu az OpenDigi közreműködésével minőségbiztosítási ajánlásokat fogalmazott meg az online oktatás tekintetében, hogy mindenki tisztában legyen az elvárásokkal és a feladatival.
Veszprémben a távmunkavégzés elősorban a közszolgáltatásban dolgozók és az intézmények, így a Városháza számára új kihívásokat tartogatott. Az önkormányzatnál a hatások és tapasztalatok felmérésére 2020 nyarán, az első hullám lecsengését követően megtörtént, erre az InnovaTo-R projekt adott lehetőséget. A tanulmány készítői akkor persze még nem sejthették, hogy a tapasztalatokat ilyen gyorsan újra elő kell venni. Az eredmények összesítéséből kiderült, hogy a munkatársak és a vezetők nagy része – a kezdeti sokk után – nagyon jól vette az akadályokat, és a vitathatatlan nehézségek ellenére sokkal több előnyét látták, mint hátrányát. A hátrányok között első helyen szerepelt a napi ügymenet lassulása és nehézségei, az eszközök hiánya és a gyakorlatlanság, nagy előnye viszont a rugalmasság, az online oktatásba kényszerült gyerekek segítésének lehetősége, a bejárással megspórolható idő. Mind a vezetők, mind a dolgozók kihangsúlyozták, hogy a bizalom megerősödése ugyanennyire fontos része a történetnek.
A fentiek természetesen csak kiragadott példák, mégis jól szemléltetik, hogy általánosságban milyen sok közös vonása van a válságkezelésnek Európa szerte. Az egyedi példák, jó gyakorlatok azok, amelyekből sokat tanulhatunk. Nem tudhatjuk persze, hogy ezeknek a haladó és közösségi fejlesztéseknek milyen hosszabb távú hatásai maradnak meg, de elég sok kutató egyetért abban, hogy a világnak változnia kell és a koronavírussal vagy társaival számolnunk kell a jövőben is.