„Négy hete kaptam meg az oltást, három hónappal az után, hogy regisztráltam rá. Emlékszem, amikor megemlítettem az ismerősömnek, hogy mehetek oltásra, az első reakciója az volt: ha engem hívtak, őt még miért nem és hogy biztos csak protekcióm volt” – meséli egyik olvasónk, Julcsi, tipikus példájaként a vakcinairigységnek.
Ez az a fogalom, ami két hónapja még nem is létezett, mostanra azonban senkinek sem idegen: ha a saját környezetében nem is találkozott vele, a közösségi média felületeket pörgetve, oltással kapcsolatos cikkek alatti dühödt kommentekben biztosan. Komplett szakmai csoportok csattantak fel, amikor kiderült, a bírókat vagy éppen a fiatal, egészséges sportolókat előbb oltják, mint a frontvonalban dolgozó pedagógusokat, bolti eladókat, netán a szállítmányozásban dolgozókat, levonva egyben a következtetést, hogy melyek jelenleg a társadalom megbecsült rétegei. Aztán jött az irigykedés második szintje, miután idehaza elkezdték az oltást az Európai Gyógyszerügynökség által még mindig nem engedélyezett keleti vakcinákkal, majd sorra jöttek a megosztó hírek az AstraZeneca és a vérrögképződés kapcsán.
„2020 tavaszán még bizonytalanul tartottunk a vírustól, teljes lezárásban ültünk otthon és szurkoltunk, hogy a szakembereknek minél hamarabb sikerüljön kifejelszteni a megfelelő védőoltást és megakadályozni a járvány további terjedését. Akkor az empátia, a szolidaritás és az összefogás jellemezte a társadalmi hozzáállást: maszkot varrtunk, felajánlottuk a lakásunkat a kimerült egészségügyi dolgozóknak és ételcsomagokat szállítottunk a rászorulóknak. Egy évvel később most az foglalkoztat bennünket leginkább, ki milyen oltáshoz jutott hozzá, miközben legtöbbször megalapozott tudással nem rendelkezünk az adott vakcíntípussal kapcsolatban, vagy csak töredékinformációk ragadnak meg bennünk. A vírushelyzetből adódó folyamatos frusztráltságunk és az állandóan jelen lévő bizonytalanság és félelem annyi kezeletlen dühöt és agressziót szült, hogy az emberek képesek feljelenteni akár a szomszédjukat is, ha az házibulit tart vagy otthon fogadja vendégét a lezárások alatt, esetleg összeverekszenek az oltópontokon, hogy két perccel előbb kerüljenek az oltási sorban” – mondja egy általunk megkérdezett veszprémi viselkedéselemző.
Presztízskérdések és félelmek
Annak persze, hogy idáig jutottunk, sokrétűek az okai, a szorongás, a frusztráció, a csalódottság pedig bizonyos szinten érthető vagy akár normális emberi reakciónak is mondható. Több mint egy éve élünk a világjárvány árnyékában, folyamatos a bizonytalanság, a kontrollvesztettség, hogy nem tudjuk, miként alakulnak a napjaink, a munkavégzés, az iskola, milyen korlátozásokra kell számítani.
Fáradtak és kimerültek vagyunk, elegünk van a bezártságból és a szűkös kapcsolattartási lehetőségekből, szeretnénk ezt az egészet már a hátunk mögött tudni.
Nyilván a vírus általi fenyegetettség sem múlt el, sőt, az elmúlt egy évben közelebb jött: ma már a legtöbbünknek lett olyan közeli vagy távoli ismerőse, akit súlyosan vagy halálosan megbetegített a vírus, s még azok is, akik szerencsésebben átvészelték a vírust, gyakran küzdenek szövődményekkel.
Fotó: Pexels - Engin Akyurt
Nem meglepő tehát, ha ez a folyamatos distressz és félelem, a saját magunk és szeretteink egészsége miatti aggódás kikezdi a tűrőképességünk, és megnyugvás helyett inkább frusztrációt érzünk, amikor a közösségi médiában szembejön velünk egy boldogan vigyorgó, beoltott ismerősünk képe vagy azt halljuk, hogy a háziorvosunkhoz tartozó, fiatalabb személy látszólag komoly ok nélkül is hozzájutott már az oltáshoz, miközben mi még egyáltalán nem látjuk a fényt az alagút végén.
A jelenlegi helyzet rámutat, hogy milyen alacsony szinten van a magyar társadalom általános fizikiai- és mentális egészségi állapota, és mennyire kevés figyelmet fordítunk egészségmegőrzésre, pszichológiai immunrendszerünk erősítésére – vélekedik a szakember. – Ráadásul
a magyar mentalitásnak gyakran velejárója az irigység, a „szomszéd fűje mindig zöldebb” típusú hozzáállás és az általános elégedetlenkedés, ami jó táptalaja lehet a vakcinairigységnek.
Tegyük hozzá, az sem segít, hogy az oltás a politikai játék színterévé is vált. „Bár az újonnan felfedezett védőoltásokkal szemben mindig volt bizalmatlanság, a történelemben talán most először állt elő az a helyzet, hogy jobban félünk az oltástól, mint magától a vírustól. Ebben jelentős szerepe van az interneten egyre nagyobb számban terjedő összeesküvés elméleteknek és a vakcinák körül kialakult világpolitikai helyzetnek. Még mindig ellentmondásos információkat kapunk egyes vakcinák hatékonyságát és lehetséges mellékhatásait illetően. Magyarországon a Pfizer vakcinájának az egyik legnagyobb az elfogadottsága, ebben valószínűleg közrejátszik a Karikó Katalin munkájára való büszkeségünk és kötődésünk, a belé vetett bizalmunk" - mondja a szakember.
De ott vannak az “oltás alapú” megkülönböztetéssel kapcsolatos aggodalmak is. „Közeledik a nyár, mindenki szeretne kiszabadulni, sokan a nyaralásokat tervezgetik, ezért fontos lenne tudni, hogy milyen karantén intézkedésekre és ki-be utazási feltételekre számíthatunk. Sokan ezért és a különböző szolgáltatások mihamarabbi igénybevétele miatt is szeretnének minél előbb oltáshoz jutni. Lehetőleg nyugati típusúhoz, hiszen az Európai Parlament jelenlegi álláspontja szerint ezek azok, amelyekkel zöld utat kapunk határátlépéskor, s több állam (pl. Lengyelország, Finnország, Dánia) jelezte, hogy csak a nyugati vakcinákkal oltottakat engedi be az ország területére.
Az ebből adódó bizonytalanság és a diszkrepancia a között, hogy az egyén minél hamarabb oltáshoz jusson az önmaga és mások egészségének megóvása érdekében és a bizonytalanság, hogy a kapott oltással milyen lehetőségei lesznek bizonyos szolgáltatások igénybevételére, utazásra, további frusztrációt okozhat.
Nehéz így előre tervezni, a vírushelyzet során tapasztalt kiszámíthatatlanság továbbra is fennáll vagy éppe fokozódik.”
Fogadjuk el a kiszámíthatatlanságot!
Mindezek összessége – a vakcinák körüli ellentmondásos információk, az oltottak vs. nem oltottak (akiket gyakran egyből oltásellenesnek címkéznek) közti feszültségek, az egyéni és a társadalmi érdekek tisztázatlansága – tehát egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy egyre fokozódik az irigységünk és a szorongásunk, illetve kiéleződnek a társadalmi feszültségek. Fontos lenne azonban tudatosítani, hogy van kiút ebből a helyzetből, azért viszont elsősorban egyéni szinten tudunk tenni.
Ehhez az első és talán legszükségesebb lépés, hogy elfogadjuk a kiszámíthatatlanságot és az azzal járó érzéseinket.
„Teljesen természetes, ha szorongást érzünk amiatt, mert szeretnénk elérni valamit, ami még nem lehet a miénk, amitől az egészségünk és a szabadságunk függhet, és ami fölött nincs kontrollunk, hogy végül mikor juthatunk hozzá. Normális, ha így érzünk, és ne ítéljük el magunkat érte. Tudatosítsuk az érzéseinket, de ne essünk abba a hibába, hogy felnagyítjuk azokat és negatív narratívákat gyártunk: »én nem vagyok elég értékes, mindig velem történik ez, tipikus, én sosem vagyok szerencsés stb«”
– hangsúlyozza a viselkedéselemző.
Helyette keretezzük át a helyzetet és próbáljuk a teljes képet nézni és ne gondoljuk, hogy az oltási sorrend személyesen ellenünk szól. Tartsuk szem előtt a közös célt és érdeket: minden egyes beadott vakcina arra szolgál, hogy mihamarabb visszakapjuk a korábbi életünket és visszaszorítsuk az áldozatok számát. Legyünk türelmesek, higgyük el, hogy mindenkinek, aki kéri, fog jutni oltás, most már valószínűleg néhány héten belül, hiszen folyamatosan érkeznek a vakcina szállítmányok. Maradjunk még fegyelmezettek, gondolva a híres pillecukor tesztre: ha hajlamosak vagyunk kicsit többet várni, nagyobb lesz a jutalmunk.
„Tartsuk fent a reményt, hogy hamarosan kilábalunk a vírushelyzet okozta nehézségekből, addig pedig keressünk olyan megküzdési lehetőségeket, amelyekről tudjuk, hogy működnek nálunk (pl. sport, stresszkezelés, meditáció, kertészkedés stb.).
Érdemes néha megállni és feltenni magunknak a kérdést: mitől leszek ma jobban? Mivel tudom segíteni a fizikai, a mentális egészségem? Kontrolláljuk a szemléletmódunkat akár pozitív megerősítésekkel, vagy a folyamatos félelmet sugárzó hírek fogyasztása helyett olyan tartalmak előnyben részesítésével, amelyek felemelőek, motiválóak, és megváltoztathatják a vírushelyzet miatt monotonabb mindennapjainkat, pozitív hatással lehetnek (pszichológiai) immunrendszerünkre.
Fókuszáljunk arra, ami jól működik az életünkben, állítsunk magunk elé elérhető, nem túl bonyolult célokat, hogy legyen sikerélményünk, ami növeli a hatékonyság érzésünket és a kontroll érzetünket. A realitás talaján maradva nyugodtan tervezzünk előre, de belátható időre és nem elveszve a részletekben.”
Bár még mindig sok a bizonytalanság, ami nem komfortos, a változást pedig nem egyszerű elfogadni, tanuljunk meg együtt élni vele, hiszen hosszú távon azok fognak győztesen kikerülni az életben vívott csatákból, akik elsajátítják a rugalmasság képességét. Ha pedig úgy éreznénk, már nem tudunk egyedül megbirkózni a helyzet nehézségeivel, kérjük szakember segítségét, hogy kibeszéljük magunkból a problémát.
