Gondolhat magáról bárki bármit, egy olyan válság, mint a pandémia, pontosan megmutatja, mennyire teherbíró egy megye gazdasága, milyen a szerkezete, a munkaerő felkészültsége, miben érzékeny és miben erősebb. E tekintetben az elmúlt több mint egy év sok mindent nyilvánvalóvá tett: mindenki érzi, hogy valami megroppant, a korábbi magabiztosság erősen megkérdőjeleződött.
A legnagyobb kiesést a turizmus, a vendéglátás, az idegenforgalom élte meg, márpedig Veszprém megye igencsak érintett ezen a területen, így a pandémia nagyon megviselte a gazdasági szereplőket. A legnagyobb veszteséget ráadásul nem is a teljesítmény drasztikus lecsökkenésében szenvedte el a vendéglátás, hanem abban, hogy sokszor a legjobb emberei hagyták el a pályát, hogy átképezve magukat más, bizonyos szempontból akár előnyösebb területen folytassák a karrierüket. A munkaerő hiánya rettenetesen nagy küzdelmet jelent most a vendéglátóegységeknek, és ez bizony a helyek teljesítményén is meglátszik: a másfél-két évvel ezelőtti élmények és a nyitás utániak időnként összehasonlíthatatlanok.
A válság ugyanakkor nem csak a vendéglátás-turizmust érintette. Az ipar területén általában a termékpályák sérültek: számos szereplő küzdött a problémával, hogy a keletről rendelt termékek nem vagy csak késve érkeztek meg, s ilyenkor nagy fokú talpraesettségre volt szükség a termékek pótlására. Láttunk példákat arra, amikor ez sikerült, és arra is, amikor nem. Természetesen, mint minden válságnak, ennek vannak negatív és pozitív hozadékai egyaránt. A gazdaság szereplői kénytelenek átgondolni, mennyire jó, ha a teljes beszállítás a kínai gazdaságra épül, érdemesebb lenne-e helyi kapcsolatokat építeni. Nagy átalakulások várhatók ennek hatására, még a megye top tíz szereplőinél is – sőt, az átstrukturálások már zajlanak.
Némi reményt nyújthat a beszállítói közösségnek, hogy a nagyobb szereplők teljesítménye általában nem csökkent, a beszállítói igényeik megmaradtak. Szemben a vendéglátás 15-20%-osra csökkenésével az autóipar teljesítménye például alig esett vissza, legkevesebb 95%-kal működött az ágazat, így várhatóan ez a terület fog a leghamarabb visszaállni, s talán még nő is az autóipari beszállítók aránya a megye gazdaságában, szemben a korábbi várakozásokkal, amelyek csökkenést jósoltak. Érdemes élni a gazdaság szereplőinek a kormány beruházás-ösztönző programjával is, hiszen a 30%-os kedvezmény jelentős könnyítés, amelyért cserébe csupán annyi kötelezettséget kell vállalnia a vállalatnak, hogy a következő három évben nem csökken a dolgozók létszáma. Rendkívüli mértékben állnak most rendelkezésre fejlesztési források – azokat fel nem venni valóságos bűn.
Közben talán már a fény is látszik az alagút végén, ahogy egyre nő az átoltottság aránya, noha az indiai törzs terjedése még sok kérdést felvethet. Emellett ösztönző erő lehet Veszprém és a Balaton Európa Kulturális Fővárosa címe. 2023-ra már most erőteljes a készülődés, a cím pedig sokat számíthat a városnak mind megjelenésben, mind ismertségben, s talán a vendéglátást ért pofon után az ágazat helyreállítását is segítheti. Látjuk, hogy már elindultak a vendéglátóipari beruházások, igaz, még kérdés, ki az, aki meg tudja fizetni azt a magas tudásszintű munkaerőt, amelyik eltűnt és akiket vissza kellene húzni. Mert nélkülük bizony nem működik a rendszer: ők azok, akik tudásukat átadva kiképzik a következő generációt, s azok pedig az utánuk jövőket.
Fontos azt is látni, és ez megint csak jó hír, hogy új térségi szerveződések vannak folyamatban: létrejött az Északnyugat-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna, melyet dr. Navracsics Tibor kormánybiztos vezet. Az, hogy az észak-dunántúli régió végre egységet alkot, nagyon komoly lépés. Kamarai elnökként annak idején többször is megfogalmaztam, miért is soroltak minket Komárom-Esztergom megyével egy régióba, ha még utak sem vezetnek oda? Eddig minden a Balatonhoz és Győrhöz kötött bennünket, átlós kapcsolataink azonban nem voltak. Most ez a kapcsolatrendszer nagyon intenzívvé vált, s talán mi lettünk az a két megye, akik a leginkább ösztönzik, hogy a régió egészét jobb helyzetbe hozzuk. Mióta létrejött a gazdasági zóna, több olyan találkozót is tartottunk a kamarákkal, ahol igyekeztünk priorizálni a régióra vonatkozó legfontosabb fejlesztési terveket, infrastrukturális beruházásokat, amelyeket aztán kormánybiztos úr felé is közvetítettünk. Az egyik ilyen a 8-as út gyorsforgalmivá alakítása, valamint a Komárom-Székesfehérvár-Dunaújváros közti út és a Burgenland felé vezető 84-es út korszerűsítése. Szent István óta Bajorországhoz kötnek bennünket szorosabb kapcsolatok, a németek azok, akik elkötelezettek a régióban, vendéget pedig Szlovákia, Lengyelország felől kaphat a Balaton, így ha azt akarjuk, hogy a külföldi tőke ide vándoroljon, itt ruházzanak be a nagyvállalatok, illetve jöjjenek a turisták a Balatonra, ahhoz a látható infrastruktúrát, az úthátteret is ki kell építenünk.
