1944 márciusától kezdve, alig pár hónap leforgása alatt mintegy 600 ezer magyar zsidót hurcoltak el, majd öltek meg, köztük veszprémieket is. Rájuk emlékeztek június 27-én vasárnap a Mártírok úti zsidó temetőben.
A 18. század első harmadában, püspöki engedéllyel Veszprémbe betelepült zsidó közösség, a 19. század második felében élte fénykorát, ekkor (1862 -1886) épült az 1500 fő befogadására alkalmas zsinagóga is. A zsinagóga a mai OTP és bányatröszt épületei helyén állt, nyugati bejárata a Brusznyai (akkor Szabadi) útra, keleti része a mai Szent Imre (akkor Búzapiac) térre nézett.
1944 májusában a zsinagóga környékét jelölték ki a veszprémi zsidók tartózkodási helyének. A gettó területéről 1944. június 19-én mintegy hatszáz zsidó származású veszprémi polgárt indítottak el a sárvári gyűjtőtáborba, ahonnan július 7-én marhavagonokba zsúfolva az auschwitzi haláltáborba vitték őket.
Csík Richárd, önkormányzati képviselő (Fidesz-KDNP) az eseményen hangsúlyozta, Veszprém soha nem felejtheti az igazságtalanul elhurcoltakat, megalázottakat és megkínzottakat.
Csík Richárd önkormányzati képviselő a Mártírok úti zsidó temetőben tartott megemlékezésen 2021. június 27-én.
-Az igazságot akkor is ki kell mondanunk, hogyha fáj! A felelősséget nem tolhatjuk másra - a mi felelősségünk azonban meggyilkolt zsidó honfitársaink emlékezetének méltó ápolása. Mindannyiunk közös ügye, hogy a zsidó magyarok történetének gyászos fejezetét nemzedékről nemzedékre megosszuk fiataljainkkal. Nem csak múltunkba tekintünk tehát, amikor a városunkból és környékéről elhurcolt zsidóság tragédiájára emlékezünk. Közös jövőnk a cél, amelyben zsidó és nem zsidó, ember és ember szeretetben élhet együtt, egyazon közösség megbecsült tagjaként, vallástól és felekezettől függetlenül-mondta.
Verő Tamás főrabbi elhurcolt zsidók által 1944-ben írt leveleket olvasott fel, majd feltette a kérdést:
megtörténhet újra?
-Biztos, hogy megtettünk mindent, hogy soha ne történjen meg ismét ilyen? Biztosan elegendő az évenkénti megemlékezés, hogy ne történjen meg újra? A választ nem tudom, de mindenki, aki visszatér ide, kételkedik, bizonytalankodik, de egyet magabiztosan és büszkén tesz: itt van és elhelyezi az emlékezés kavicsait a hagyomány folytatása érdekében, mert az emlékezés köveivel sem hagyjuk feledni a 77 évvel ezelőtti történetet. Az emlékezéssel egy cselekedetet hajtunk végre, és relmélhetőleg ellentétesen hat, aláhúzva, hogy mi nem hagyjuk, és nem akarjuk, hogy újra megtörténhessen a szörnyűség -mondta.
A megemlékezésen Verő Tamás főrabbi vezetett gyászistentiszteletet.
Verő Tamás szerint közel sem lett volna olyan felfoghatatlan a pusztítás, ha nem a gyűlölködés, az irigység és az önzés társadalmára épült volna fel a második világháború idejére Magyarország. - Kertész Lilly memoárjának mellbevágó szavai felemelt ujjként mutatnak rá arra, hogy hova vezet, ha az uszítás, a széthúzás és a kirekesztés lesz az általánosan elfogadott érték -mondta. "Elárult a szülőhazám csak azért, mert zsidónak születtem. Hogyan feledhetem, hogy eladott a gyilkosoknak? A németek nem rabolták el, vitték el erőszakkal a zsidókat. A magyar állam készséggel segített"-idézte az írást a főrabbi, majd emlékeztetett: nem hagyhajtjuk, hogy ez újból megtörténjen.
Az eseményen Nógrádi Gergely főkántor működött közre, majd ezt követően a résztvevők elhelyezték az emlékezés köveit.
A zsidók virág helyett bal kezükkel követ tesznek a sírokra, melynek eredete a bibiliai időkből származik. A kő a növénnyel ellentétben nem hervad el, és az öröklétet is szimbolizálja.
Az egykori veszprémi gettónak kijelölt zsinagóga történetét portálunk tavaly júliusban dolgozta fel:
