Temetőhegy
1887. szeptember 4-én, vasárnap a mai Dózsavárosban tombolt a vénasszonyok nyara. A főként iparosok, földművesek és munkások által lakott városrész szinte teljesen kiürült. Vasárnaponként mindenki megragadta az alkalmat, hogy kiránduljon és ez most sem volt másként. A nyári hőség miatt nagy szárazság volt ősz elején, a rendőrkapitányság kiadott több óvintézkedést is a tűz elleni védekezésre. Erre azért is volt nagy szükség, mert a Temetőhegyen a házak egymás mellé, szorosan voltak építve és a tetők legtöbbször nádból és szalmából készültek.
Délután három órakor a Tűztoronyban állomásozó tűzoltó tüzet jelzett. Kitűzték a vörös lobogót és kongatták a harangot. Fél négyre már az egész városban elterjedt a katasztrófa híre és szerveződtek az önkéntes tűzoltó csapatok. Tömlőkkel, szerkocsikkal és mentőfelszereléssel indultak el a Temetőhegy irányába. Negyedóra alatt kiértek a helyszínre, ahol már a Nap és Hold utca is égett. A tűz egy náddal fedett fészerből indult el, ahol szalmát tároltak. Valószínűleg gyufával játszó gyerekek okozták a tüzet. A lángok gyorsan átterjedtek a lakóépületre és a szomszédos házakra is.
A Tűztoronyból észlelték először a tüzet
A mentés és az oltás rohamos gyorsasággal megkezdődött, de a szél tovább vitte a lángokat és átterjedt a többi utcára is. A tűzoltók három oldalról próbálták beszorítani a lángokat, mire a honvédség megjelent már hat utca égett. Hirtelen megfordult a szélirány és nem a város felé fújt, hanem kifelé és így a tűz a földeket és a temetőt tette hamuval egyenlővé.
A mentést nehezítette, hogy a vízhiány miatt a belvárosból kellett a vizet hordani a Temetőhegyre. Végül sikerült eloltani a tüzet, legtöbben kisebb sérülést szenvedtek, a két gyereket, akik gyufával okozták a katasztrófát sikerült kimenteni. A szerencsétlenségben többen halálosan megsebesültek és volt, akik orvosi ellátásra szorultak.
Már másnap adománygyűjtésbe kezdett a város és próbálták kárpótolni a 28 családot.
Cserhát
1893. április 14-én 4 óra előtt a Tűztorony hangos kongása törte meg a veszprémi délutánt. A Cserhát utcában tört ki a tűz, kialakulásának oka ismeretlen volt. A lángok nagyon gyorsan áttértek a lakóházból a szomszédos épületekre is és az utcára. Gyalog indult el a tűzoltóság tömlőkkel felszerelve, őket követték a honvédség tisztjei. A szűk utcákban szempillantás alatt elterjedtek a lángok és a posta épülete is égni kezdett.
Dr. Óvári Ferenc, a tűzoltók parancsnokaként több részre osztotta az önkéntesekből álló csapatot, remélve, hogy minden oldalról sarokba tudják szorítani a tüzet. Mire minden csoport elfoglalta a neki kijelölt helyet már egyszerre égett több utca és a vásártér. Óvári minden csapatot próbált irányítani, hogy felül kerekedjen a lángokon. Közben megérkeztek a kádártai tűzoltók, hogy segítsenek a mentésben.
További nehézséget okozott, hogy nem tudtak odajutni a házakhoz a lángok miatt, így nem tudták, hogy tartózkodnak-e még emberek az épületekben. Órákon keresztül folyt az oltás. Végül 300 000 forintnyi kárt mértek fel. A helyreállítási munkálatok már másnap megkezdődtek. Sokan orvosi ellátásra szorultak és emberi áldozatokat is követelt a katasztrófa. A károsultak részére országos adománygyűjtés indult el.
A tűzvész részletei a korabeli lapban
Vár
1909. április 2-án délután 2 órától nagy erejű szél fújt Veszprém utcáin és több napig nem csillapodott. Másodikán éjszaka a Tűztorony harangja ébresztette fel álmából a lakosságot. A restaurálás alatt álló püspöki főtemplom mellett lévő papnevelő intézet ismeretlen okok miatt kigyulladt. A hatalmas épülettömb pillanatok alatt lángokban állt az erős széllökéseknek köszönhetően. Fél óra alatt a Vár nyugati oldalán lévő palotasorra, a veszprémi kanonokok lakásaira tért át a tűz és onnan a Vár alatt fekvő Hosszú-utcára.
Az 1909-es tűzvész (fotó: huszadikszazad.hu)
A szél tovább sodorta a lángokat és két külön utcában csaptak fel a Jeruzsálemhegyen. A vihar miatt olyan gyorsan terjedt a tűz, hogy szinte nappali világosság támadt az egész városban. A mentést először a Várban kezdték meg, de nem tudták megelőzni a Püspöki Palota és a főtemplom is kigyulladását. Ezután a vihar elcsitult és a szél is alábbhagyott hajnali négykor, ekkor sikerült lokalizálni a tüzet.
A mentést a helyi tűzoltóság kezdte meg, később érkezett meg a honvédség. A tűz hatalmas anyagi kárt okozott és újjá kellett építeni a Várban található épületeket.
Óvári Ferenc ügyvéd, a Balatoni Szövetség megalapítója. Veszprémben 1884-ben megnyitott saját ügyvédi irodáját és ő lett a város tiszteletbeli tiszti ügyésze is. 1899-ben a Szabadelvű Párt helyi szervezetének elnöke lett. A tűzrendészet, fürdőügy és gyermekvédelem tanulmányozása miatt sok időt töltött külföldön. Nagyvázsonyban és Veszprémben is huzamosabb ideig volt képviselő. Szorgalmazta a parlamentben a Balaton északi partján a vasúti pálya kiépítését. Az első világháború után eltávolodott az országos szintű politikától, de helyi szinten aktív maradt. A Magyar Országos Tűzoltószövetség alelnöke volt és számos tűzoltó-egyesületet szervezett. Veszprém kultúrintézményeinek megszervezésében nagy szerepet vállalt. Emellett elnöke volt a Veszprémi Takarékpénztárnak és tagja a Pénzintézeti Központnak, részt vett a közhasznú egyesületek munkájában is.
