Mióta az emberiség a tudatára ébredt, a kölcsönös együttműködésre törekvés elengedhetetlen része az életünknek. Már az ősember is vágyott arra a fajta összetett, támogató emberi viszonyra, amit ma barátságnak hívunk, és ami sokszor a túlélésünk záloga. Kutatások bizonyítják, hogy a kölcsönösség, a reciprocitás szelekciós erőként is jelen volt az emberi evolúció során – magyarázza Dóri. Igaz, az őseink idejében ez a támogatás még elsősorban a fizikai túlélést szolgálta (elvégre a mamuttal is csak együtt lehetett megküzdeni), míg ma már inkább az érzelmi túléléshez van köze, s ezzel együtt a barátság fogalmáról is sokkal összetettebben gondolkodunk.
Fotó: Priscilla du Preez on Unsplash
Ha a szerelmem akarsz lenni, legyél jóban a barátaimmal
Ha pontosan meg akarnánk fogalmazni, mit jelent a barátság, a szakirodalom szerint nagyjából úgy írhatnánk le, mint egy önkéntes alapon létrejövő, nem hierarchikusan szerveződő, örömteli kapcsolat, melyet a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, elismerés, nyitottság és törődés jellemez, és amelyben fontos, hogy mindkét fél egyenlő mértékben adjon és kapjon, mert a viszonzás hiánya a barátság felbomlásához vezet.
Persze, a hétköznapokban ritkán definiáljuk ennyire tűpontosan a barátságainkat, sőt mindenki számára mást és mást jelenthet, kit tart igazi barátnak, s kit csak havernak. Az mindenesetre jól látszik, hogy a barátság egyre nagyobb teret kap az életünkben, s a fiatalabb generációk számára a legfőbb támaszt olykor nem a család, hanem a barátok jelentik, illetve ezek a kapcsolatok akár a szerelem elé is kerülhetnek. Tökéletes példája ennek a 90-es és 2000-es évek popkultúrája és annak egyik legnagyobb hatású terméke, a Jóbarátok, amely újradefiniálta a család fogalmát. De említhetném a különböző csaj- és fiúbandákat élükön a Spice Girls-szel, akik egyenesen megénekelték, hogy a barátság fontosabb, mint az aktuális pasi, és ha „engem akarsz, a barátaimmal is jóban kell lenned”.
A barátság előtérbe helyezése egyébként nyilván nem itt kezdődött. Az, hogy a baráti viszonyaink egyre nagyobb szerepet kaptak az életünkben, nagyban összefügg az ipari forradalom hatásaival, az individualizmus elterjedésével, a társas rendszerek átalakulásával, illetve Dóri szerint a nők helyzetének megváltozásával, a munkaerőpiacon való megjelenésével. Mivel később köteleződünk el, később alapítunk családot, illetve jobban megválogatjuk, kit választunk párunknak, érthetően nagyobb szerep jut a barátoknak, akik akkor is megadják azt az érzelmi támaszt, amire szükségünk van, ha épp egyedülállók vagyunk, vagy ha a családi viszonyaink kevésbé felhőtlenek.
A Jóbarátok újradefiniálta a család fogalmát
Így vagy úgy, a szoros baráti, illetve társas kapcsolatok fontosak a testi-lelki egészséghez. „Az elmúlt években több vizsgálat is kutatta a hosszú, boldog élet titkát, és a kutatók minden esetben arra az eredményre jutottak, hogy a szeretteink, támogató kapcsolataink stabil jelenléte központi szerepet játszik az életminőségünk alakulásában. Az erős, közeli baráti kapcsolatok ugyanis képesek csökkenteni a szorongást, a depressziót, javul a stressz kezelésünk is. A barátok jelenléte az életünkben egy boldog házasságnál is magasabb élettel való elégedettséget eredményezhet” – mondja Dóri.
„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?”
Annak egyébként, hogy a barátaink olykor képesek a családot is pótolni, leginkább ahhoz van köze, hogy míg a családunkkal néha csak a vérvonalunk köt össze bennünket, de minden másban teljesen eltérőek vagyunk, a barátainkban gyakran a hasonlóságot keressük. „Ez lehet akár attitűdhasonlóság, viselkedésbeli hasonlóság, érték-és személyiségbeli hasonlóság vagy a kognitív struktúra hasonlósága: akik hasonló keretben gondolkodnak és értelmezik az őket körülvevő környezetet, általában jobban kedvelik egymást – magyarázza Dóri. – De jelentkezhet ez a hasonlóság az életkorban is.
“Ez leginkább iskoláskorig jellemző, hiszen addig gyakorlatilag ugyanazokon az életkori szakaszokon megyünk keresztül nagyjából ugyanabban az ütemben, később azonban lehetnek eltérések. Emellett a társadalmi-gazdasági tényezők is közrejátszanak, illetve megfigyelhető az is, hogy általában azonos nemű barátot választunk. Hat éves korban ez az arány még kisebb, kb. 68%, 12 éves korra viszont már 90%.”
Fotó: Josue Michael on Unsplash
Persze, hogy mit jelent számunkra a barátság, erősen befolyásolja a saját fejlettségi szintünk. Robert Selman amerikai származású oktatáspszichológus és teoretikus 1981-es kutatásában arra jutott, hogy óvodás korban még meglehetősen esetleges a barátválasztásunk és a barátságról alkotott fogalmunk. Ilyenkor még tényleg a játszótársból lesz a barát, majd később azt fogadjuk el, aki azt teszi és azt szereti, mint mi. Ezt a kicsit diktatorikus barátság fogalmat váltja fel 6-12 éves korban a szakaszos együttműködés: mivel ilyenkor a kapcsolatot az alkalmazkodás és az együttműködés függvényeként értelmezzük, a véleménykülönbségek könnyen véget vethetnek a barátságnak. 9-15 éves kor között egyfajta birtoklási vágy terhelheti a kapcsolatot, 12 éves kortól azonban csökken ez a kisajátító viselkedés, s iskolás kor végére a barátságaink egyre inkább hasonlítanak a felnőttkoriakra, amelyekben a kölcsönös érzelmi támasz, a bizalom és az együtt végzett örömteli tevékenységek egyaránt fontos szerephez jutnak.
Neked hány igaz barátod van?
S bár természetes, hogy a barátaink száma és személye folyamatosan változik az életünk során – különösen igaz ez a munkahelyi vagy a párkapcsolat révén szerzett barátságokra, ahol a váltás, illetve a szakítás gyakran eredményezi a barátság megszűnését (utóbbi esetén átlagosan 2-3-ét), de válás, házastárs halála esetén is sokszor leépülnek a kapcsolatok –, egy barátság felbomlása legalább akkora csalódás, mint a párkapcsolaté, ha nem nagyobb.
Fotó: Connor Wilkins on Unsplash
Hazai kutatások szerint egyébként minél hosszabb ideig jár valaki iskolába, annál biztosabb, hogy a barátai az iskolatársai közül kerülnek ki, s többnyire ezek azok a barátságok, amelyek egy életen át kitartanak. Ez különösen igaz a férfiakra, akik általában tartósabb barátságokat kötnek és ritkábban szakítják meg a régi kapcsolataikat életciklus váltás esetén, mint a nők. Ennek oka természetesen nem a régi rossz sztereotípia, hogy a nők folyamatosan versengenek egymással, még a barátságukban is. Egész egyszerűen őket sokkal jobban érinti például a családalapítás, amely a férfiak foglalkoztatottságára gyakorlatilag egyáltalán nem, de még az életmódjára is csak kisebb hatással van. Persze a megszűnt kapcsolatok helyett gyakran kötődnek ilyenkor játszótéri vagy az iskolás gyermek szülei közötti barátságok, amelyek aztán ugyanúgy szólhatnak rövidebb-hosszabb időre.
Hogy általában hány igaz barátot szerzünk végül is, azt épp az eltérő barátság definíciók szerint nehéz megmondani. Robin Dunbar antropológus szerint jellemzően öt emberrel állunk igazán közeli viszonyban, s 15 fő tartozik az ennél kicsit tágabb, családi, baráti körbe. Más vizsgálatok szerint mindenesetre ebben is van némi eltérés férfiak és nők között: „eszerint a nőknek általában 2-3 közeli barátjuk van, a férfiaknak ennél valamivel több” – teszi hozzá Dóri. A logikus magyarázat erre is megvan: míg a férfi barátságokra általában a közösen végzett tevékenységek és tapasztalatok összetartó ereje, a bajtársiasság jellemző, a nők számára az érzelmi támogatás, a kölcsönös segítségnyújtás, a bizalom a legfontosabb, érthetően ezt a fajta intimitást viszont nehezebb kialakítani.
Fotó: Vlad Sargu on Unsplash
Általános tendencia azonban, hogy a barátságok száma az időskorral jelentősen leépül, amit nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztanak. Albert Fruzsina és Dávid Beáta szociológusok szerint ugyanakkor a modernkori társadalmunkban már nemcsak idős korban nő a barátokat nélkülözők aránya, de polarizálódás figyelhető meg a fiatalabbak között is: a sok baráttal rendelkezők mellett nő a már fiatalon is magányosak létszáma. Egy 2017-es felmérés szerint például minden negyedik magyar felnőttnek egyáltalán nincs barátja, 65%-nak 1-4 van, és mindössze 4% az, akinek tíznél is több barátja van – ők általában azok, akik felsőfokú végzettséggel és magasabb társadalmi státusszal rendelkeznek.
A közösségi média nem csak elválaszt, össze is köt
Bár naprakész vizsgálatból kevés született ezidáig, valószínűleg érezzük, hogy a (remélhetőleg) mögöttünk lévő időszak megint csak nem volt túl jó hatással az adatokra, s több barátság megsínylette a pandémiát, a kijárási korlátozásokat. Dóri szerint ez leginkább a kamaszok barátságaira hatott ki, akik még igencsak igényelték volna a közös bandázásokat, a személyes kontaktusokat. „A felnőtt barátságokban az életciklus változások és a baráti viszonyok jellegének átalakulása miatt előfordulhat, hogy kevésbé igényeljük vagy tudjuk lebonyolítani a napi személyes kapcsolattartást barátainkkal. Aki be tudott járni dolgozni, az a munkahelyen találkozhatott a barátai egy részével. Mindezekből adódóan a felnőttek baráti kapcsolatait talán kevésbé roppantotta meg a pandémia, mint a kamaszokét. Náluk a személyes kortárskapcsolatok tartós hiánya akár depresszió kialakulásához is vezethet.”
Fotó: Ball Park Brand on Unsplash
Persze akadtak pozitív példák is, kisebb településeken, ahol a fiatalok nem tudtak elmenni a kollégiumba, albérletbe, ott a korábbi iskolás társakkal jobban tudták tartani a kapcsolatot, többet beszélgettünk a szomszédokkal, és sok esetben még azok is felkeresték az internetes társkereső oldalakat, akik máskülönben ódzkodnak tőle, mert így legalább volt kivel beszélgetni. No és ne felejtsük el a Netflix-partykat, a Zoom koktélozásokat és internetes játékokat.
Leleményességgel azért ma, még egy ilyen szokatlan és nehéz szituációban is van lehetőségünk a barátságaink ápolására. Noha sokszor mondják azt, hogy a közösségi média szétszakítja az embereket, s nyilván ebben is van igazság, gyakran mégis megkönnyíti a kapcsolattartást, ha távol élünk egymástól vagy nincs időnk személyesen találkozni. De ahhoz is hozzájárul, hogy a például korábban említett, munkahelyi barátságok is fennmaradjanak váltás után. Vagy előfordulhat, hogy épp az interneten szerzünk barátot egy közös hobbi kapcsán, s anélkül tudunk barátok lenni, hogy nap mint nap, vagy valaha is találkoznak. Persze, ez egy kicsit másabb minőség lesz, de ha ezt kölcsönösen el tudjuk fogadni, az akár még szabadságot is adhat, s leginkább, a kapcsolat révén örömöt.
