(Az interjúban feltett kérdésekre Tamás válaszolt, ő osztotta meg közös gondolatukat.)
Mióta éltek együtt?
Idén ünnepeljük a 22. házassági évfordulónkat. Azt mondhatom, hogy ennyi év házasság után jobban szeretjük egymást, mint amikor megismerkedtünk. Az óborhoz tudom ezt hasonlítani, ami az idő múlásával egyre jobban beérik.
22 éve a nulláról indultunk, most van egy szép, hitelmentes családi házunk, de rengeteg nehézségen mentünk keresztül. A feleségem jó és rossz időben egyaránt mellém áll, számíthatok rá. Persze ez nem azt jelenti, hogy soha nem voltak konfliktusok. 
Az elején nehezen kezeltem az indulataimat, amit a családomból hoztam magammal. Folyamatosan változtunk, az idő múlásával egyre jobb lett a házasságunk. Most már egy 21, egy 19 és egy 14 éves gyermek szülei vagyunk.
Együtt él a teljes család?
A nagyobbik fiunk Budapesten kollégista, a szünetekben természetesen velünk él. Nem csak jó tanuló, hanem élsportoló is, Vecsésen futballozik. A lányunk a legidősebb. Kérésére nem erőltettük a továbbtanulást, azt mondta, hogy szeretne dolgozni. Most két családnál bébiszitter, közben elvégez egy gyermekgondozási képzést, illetve - kérésükre - a nagyszülők gondviselője. A legkisebbik fiunk most volt hetedikes.
Soha nem kényszerítettük a gyermekeket a hitre, inkább a hitelességre fektettük a hangsúlyt. A két nagyobb - az eredményeik alapján - a saját korosztályában is példaértékű.
A három saját gyermekünk mellett egy projekt részeként időnként Németországból is kerül hozzánk gyermek. Olyan fiatalokat küldenek ide, akiket ki kell emelni a családi, baráti környezetből, hogy jó mintákat lássanak, vonzó legyen számukra a családalapítás.
A családi idill végül Csatár-hegyen teljesedett ki. Milyen az élet itt?
Négy éve élünk Csatáron. Három gyerekkel nagy felelősség meghozni egy ilyen döntést, de nem bántuk meg. Egy 2010-ben épült szép házat vettünk, kétszintes, modern, jól felszerelt. Az esővizet egy nagy ciszternában gyűjtjük, így újra tudjuk hasznosítani.
Tudatosan választottuk ezt a helyet, egy idő után már nagyon hangos volt a város. Éltünk családi házban Veszprémben is, de a svájci frank alapú hitel miatt el kellett adnunk és egy pici lakótelepi lakást vásároltunk helyette. 
Nagyon örültünk, hogy összejött, de a Jutasi-lakótelepen, az éjjel-nappali közelében, ahol hallani lehetett, hogy milyen zenét hallgat a szomszéd, nem volt ideális. A gyerekeket sem engedtük le egyedül szívesen. Végül a vásárláshoz képest dupla áron adtuk el a megemelkedett ingatlanáraknak köszönhetően.
Az iskola és a munkahely miatt továbbra is Veszprémben gondolkodtunk, amikor rábukkantunk egy hirdetésre, miszerint számunkra kedvező áron hirdetnek egy kétezer négyzetméteres telket Csatár-hegyen. Amikor először megláttuk a házat, a kertet, a gyümölcsfákat, azonnal beleszerettünk. Mindent megkaptunk egy helyen, amire vágytunk. Szeretünk itt lakni, de tavasztól őszig egy kicsit nehéz, mert folyamatosan berregnek a fűkaszák. Viszont a panoráma és a reggeli, esti madárcsicsergés megfizethetetlen.
Mennyi kompromisszumot igényel a csatári élet?
A Csatár-hegy bejáratánál található egy kút, ahol vizet vásárolhatunk. Havonta egyszer megyek le egy 1 köbméteres víztartállyal. Illetve flakonokba is tartunk vizet a hűtőben. Ezt meg kell oldanunk. A szippantós autó másfél évente egyszer jön, így a csatornázás is megoldott. Villanyunk van, de többnyire fával fűtünk. Van egy mini házi vízművünk is, a bojler meg biztosítja a melegvizet.
Amikor ideköltöztünk, sokan mondták, hogy elment az eszünk, de amikor kijönnek látogatóba, csak ámulnak.
Bárányok sétálgatnak a kertemben, mint bio fűnyíró, korábban voltak nyulak, sőt, lovakat is tartottunk. A kert végében veteményes is található.
Persze ez nem lakóingatlanként szerepel az ingatlan-nyilvántartásban, hanem gazdasági épületként, de biztosítja egy lakóház kényelmét. A családi, építkezési támogatások azonban nem vehetők igénybe.
Milyen értékeket adtok át a gyermekeknek?
A legfontosabb a példamutatás. Tanítottuk őket arra, hogy ne káromkodjanak, de úgy, hogy soha nem hallottak minket káromkodni. 
Rengeteg káros szenvedélyem volt fiatal koromban, így őszintén tudtam ezekről beszélgetni a gyerekeimmel, példát mutatva, hiszen most nem iszom, nem dohányzom. Munka és család mellett tanultam, esti gimnáziumba leérettségiztem, megszereztem a felszolgálói végzettséget, majd elmentem egy lelkészképző főiskolára és diplomát szereztem. Nem követeltünk olyat, amiben nem mutattunk példát. Úgy tanítottuk őket a kötelességeikre, a felelősségvállalásra, hogy azt tőlünk látták.
Ennyi elég?
A tanulás mellett a gyermekek energiáját a sport is lekötötte. Figyeltük, hogy miben tehetségesek. Ezzel párhuzamosan, ami fontos volt számukra - és láttuk, hogy az jó - támogattuk. Ha kellett, labdarúgó mérkőzésekre jártunk, vagy éppen atlétikai versenyekre. Úgy nőttek fel, hogy mindig melléjük álltunk a bajban, számíthattak ránk. Egy erős kötődés, tisztelet alakult ki közöttünk. Büszkék vagyunk a gyermekeinkre.
Szöveg, fotó: Cseh Zoltán
Forrás: Veszprém Portré
