Bécsy Tamás nevét ma már jórészt csupán azok ismerik, akik valamilyen módon színházzal, színháztörténettel foglalkoznak. Éppen ezért is tett kíváncsivá a Pannon Egyetem ötlete, vagyis, hogy egy nyilvános beszélgetés keretében legyen szó Bécsy Tamásról; de vajon mit mondhatnak, mit üzenhetnek ma az iskolaalapító történetei számunkra?
Komáromi Sándor
A beszélgetést Komáromi Sándor drámapedagógus vezette, vendégei pedig Kiss Gabriella színháztörténész, Gajdó Tamás szintén színháztörténész, valamint Nagy András drámaíró, színháztörténész, a Pannon Egyetem docense voltak. A múltba révedés, a tanár úrról való visszaemlékezés azok számára is pontos képet adott a Színháztudományi Tanszék alapítójáról, akiknek a beszélgetést megelőzően semmilyen benyomásuk nem volt.
Humoros, a munkájáért élő és lelkesedő tanár, olykor a szabályokat felrúgva nyűgözte le, és kellő szigorral, kemény követelményrendszerrel nevelte ki hallgatóit, akik ma a színházi szakma valamely szegmensének jeles képviselői.
Azon túl, hogy egyetemi tanár és színháztörténész volt, még esztéta és kritikus is, tizenhét önálló könyv írója, és számos idegen nyelvű tudományos publikáció szerzője.
A dráma mibenlétével foglalkozó írásai, valamint a drámaelméleti modelljei hiánypótlók voltak akkor is, ma pedig valódi alapanyag.
Kiss Gabriella
A beszélgetés során számos szépemlék is előkerült, sőt olyan történetek is, amelyek inkább utólag szépültek meg, és amelyek végigkísérték a vendég színháztörténészek eddigi pályáját. Ilyenek például a nagy számonkérések; amikor egy évben több mint százötven drámát kellett nem csupán elolvasni, de tűpontosan megérteni. A kemény számonkérést akkor egyrészt soknak, másrészt pedig jövedelmezőnek élték meg.
Az elmondások szerint a már-már legendás Bécsy Tamás oly annyira a szakmájának élt, hogy halálos ágyán még Ibsenről beszélt a hallgatóknak, akik tisztelték, szerették.
