Az idei évben jól elterjedt Pilinszky100 felirat egy egész éves emlékezésre hívja az olvasókat, vagyis az ország különböző pontjain különböző formákban emlékeznek a költőről. Veszprémben a Pannon KultúrKlub, vagyis az EKF2023 és a Pannon Egyetem közös projektjének negyedik állomásán Szávai Dorottya irodalomtörténész segítségével tudhattunk meg többet Pilinszkyről oly annyira, hogy vendégei között olyan is volt, aki személyesen is ismerte „Jancsi bácsit”.
Szávai Dorottya
A beszélgetésre igen nagy volt az érdeklődés, a kultúrbisztró zsúfoltságig megtelt, nem véletlen, hiszen olyan vendégek elevenítették meg a múlt század Baumgarten-díjas szerzőjét, mint Radnóti Sándor esztéta, irodalomtörténész, G. István László, műfordító költő, egyetemi docens, és Szmecskó Gábor doktorandusz. Külön érdekesség, hogy Szmecskó Gábor jelenleg Szávai Dorottya doktorandusz hallgatója, míg Szávainak anno Radnóti Sándor volt a vezetője. A nevekből is kiderül, három generációt képviselve közelítettek a Pilinszky életműhöz.
G. István László
G. István László OKTV-zett Pilinszkyből, ez volt ez első komolyabb találkozása a költő munkásságával, de rögtön meghatározóvá vált. Amikor ő maga is köteteket kezdett kiadni, észrevette, írásait áthatja Pilinszky hangja, de mint mondja, ez csupán az első négy kötetnél igaz, mára már nem feltétlen Pilinszky ihletettségűek írásai. Kiderült, doktori dolgozatát is Pilinszky kapcsán indította, hiszen a szótag-időtartam-lüktetés szimmetriáival foglalkozott, ez a téma pedig Pilinszky Négysorosa kapcsán merült fel ötletként.
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
Radnóti Sándor tizenötéves korában az angol tanárától kapott egy Pilinszky kötetet, az akkor megjelent Rekviemet, mely kötet különösen nagy szenzációnak számított, hiszen akkor már egészen hosszú ideje nem jelent meg újabb műve. Elkezdtem olvasni és hihetetlenül megrendültem, fogalmazott Radnóti, később úgy vélekedett Pilinszkyről, nagyon nagy költő, ugyanakkor egy húrú. Mire a magyartanára a következőt mondta: "Lehet, hogy egy húrú, de azon a húron nagyon édesen peng.”
Radnóti Sándor
Radnóti Sándor egyébként egy kétrészes könyvet írt Pilinszkyről, sikerült is eljuttatni a költőhöz, mint mondja, zavarban voltak az első közeledésnél, végül Radnóti megmutatta Pilinszkynek a kéziratot, később viszonylag szoros ismeretség, sőt barátság fűzte őket össze.
Szmecskó Gábor doktorandusz koránál fogva nem találkozhatott személyesen Pilinszkyvel, de mint mondja, még a gimnáziumban sem foglalkozott munkáival, mert akkor főként filozófiát olvasott. Végül rátalált Pilinszkyre, azóta azt vizsgálja, hogy az irodalom, a teológia és a filozófia metszetében, hogyan lehet rátekinteni a Pilinszky életműre.
Szmecskó Gábor
Arról, hogy ma a Pilinszky újraolvasásban mennyire van jelen az a Pilinszky kultusz, amely annak idején erősen meghatározta a korszellemet szintén szó esett a centenárium kapcsán, G. István László elmondta, egy színházi konferencia is lesz novemberben, ami egy olyan vonulata a Pilinszky életműnek, amely eddig kevés figyelmet kapott. A filológusok nemrég találtak új, eddig nem látott Pilinszky jegyzeteket Székesfehérváron, ezzel is bővül tehát a Pilinszky recepció.
Érdekes, hogy aktualitása a világjárvány kapcsán is nemrég fókuszba került, mivel a kilátástalanság, az idegenség érzése Pilinszky műveiben is hangsúlyos. Juhász Anna irodalmár ennek kapcsán egy korábbi interjúban a következőket mondta a költőről:
Pilinszky János mestere volt annak, hogy teljesen egyedi módon, őszintén, mélységében és összetettségében legyen képes megragadni – és írásaiban visszaadni – az emberi élet törékenységét. Elég rápillantani egy korabeli Pilinszky-portréra, fényképre, a fotókon visszaköszönő férfialakról sugárzik mind a testi, mind a lelki törékenység. Ez a fajta finomság és érzékenység érhető tetten a verseiben is: a költő hangja az olvasó lelkéig hatol.
