A női kézilabda élvonal alapszakaszának utolsó fordulójában a fehérváriakat fogadta a VBKC a Veszprém Arénában ki-ki mérkőzésen. A tét nem kevesebb, mint a középmezőnybeli szereplés volt. Ennek megfelelően remek hangulatot teremtett a mérkőzésre kilátgató mintegy 1200 néző, köztük a dudákkal és dobokkal felszerelkezett „B-közép” is.
A kezdő sípszót követően villámrajtot vettek a vendégek, a megilletődötten kézilabdázó hazai csapat percek alatt háromgólos hátrányba került (1:4). A folytatásban is az Alcoa akarata érvényesült, Tilinger révén így tíz perc eltettével már öttel mentek (4:9), dacára annak, hogy a kitűnőség Gerstmár személyében külön őrzőt kapott.
Emberelőnyben sem találta a vendégek játékának ellenszerét a Barabás, amely nem csak támadásit szőtte pontatlanul, de a hátsó alakzatának teljesítményével is akadtak problémák. A félidő derekánál Bernataviciute gólja után már 5:11 állt az eredményjelzőn. Ezt követően mindent megpróbált a vendéglátó, a túlzott akarás azonban némileg görcsössé tette játékát. Veszeli két alkalommal ugyan átlőtte a fehérvári falat, de kihagyott büntetőjét követően ismét Tilinger volt eredményes (20. perc: 7:14).
Sajnos a mai estén a jó kapusteljesítménnyel is adós maradt Gyurka János hölgykoszorúja. Szinte valamennyi vendég támadás végén a hálónkban kötött ki a játékszer, miközben az Alcoa portása több alkalommal is bravúrral hárította a mieink próbálkozását. A játékrész hajrájában Földes Viktória szinte egyedül tartotta a lépést az ellenféllel, aki harmic perc alatt meg sem állt húszig (13:20).
Mindent megpróbáltak a lányok...
A fordulást követően felváltva estek a találatok. Hazai oldalon Veszeli és Gerstmár vette vállára az övéit, az ellenfél részéről pedig Azari és Tilinger bizonyult rendre eredményesnek (38. perc: 19:26). Ezt követően magasabb sebességi fokozatba kapcsolt a VBKC, s a találkozó háromnegyedénél Ábrahám révén megkezdte a felzárkózást is (25:30). Az esélyt a szurkolók is megérezték a "feltámadásra", akik szintén rátettek egy lapáttal az amúgy is elismerést érdemlő produkciójukra.
Smidéliusz és Veszeli újabb sistergős lövését követően az 50. minutumban Bognár is a gólvonal mögé jutatta a labdát, 29:31-es állásnál így kézzelfogható közelségbe került a pontszerzés. Smidéliusz hajrában lőtt gólját (31:32) követően egy emberként szurkolt az Aréna népe, a várva várt fordulat azonban nem következett be. Közelebb lopózni már nem tudott a Gyurka-csapat, Tilinger higgadtan értékesített büntetője után Bízik alakította ki a 32:34-es végeredményt.
A Fehérvár az 5-8. helyért küzdhet tovább a rájátszásban, a Veszprém pedig a 9-12. helyért mérkőzhet az alsó házban. Csapatunk újoncként a bennmaradást tűzte ki célul, így bár egy álommal szegényebbek lettünk, az alakulat minden dicséretet megérdemel az eddigi teljesítményéért.
Női kézilabda NB I, 22. forduló:
Veszprém Barabás KC–Alcoa FKC 32:34 (13:20)
Veszprém, 1200 néző. Vezette: Bonifert, Oláh
Veszprém: Hoffmann – Földes K. 1, Smidéliusz 5, Gerstmár 7 (4), Ábrahám 5, Veszeli 8, Földes V. 3. Csere Baranyai (kapus), Szabadfi, Mocsai, Koszorús, Horváth V. 1, Bognár 2. Vezetőedző: Gyurka János
Székesfehérvár: Szikora – Azari 5, Németh K. 4, Horváth B. 4, Bernataviciute 9, Tilinger 10 (3), Vincze. Csere Trimmel (kapus), Bízik 2, Kovács. Vezetőedző: Mihály Attila
Kiállítások: 8, ill. 16 perc
Hétméteresek: 5/4, ill. 3/3
Nyilatkozatok
Mihály Attila: – Tudtuk, hogy mindkét csapat számára nagyon fontos a mérkőzés. Örülök, hogy a csapatom ma a jobbik arcát mutatta, hiszen ebben a szezonban voltak gyengébb meccseink is. A mérkőzés kritikus szakaszaiban mindig tudtunk újítani, s a hullámvölgyeket együtt áthidalta az együttes.
Gyurka János: – Bután, idegesen, bizonytalanul kezdtük az első félidőt. Sem védekezésben, sem támadásban nem voltunk kellően szervezettek. Rossz százalékkal értékesítettük a lövéseinket, a túloldalon viszont mindenből gólt kaptunk. A rossz kezdés rányomta a bélyegét a mérkőzésre. A második játékrészben szervezettebbek voltunk, kritikus pillanatokban azonban ekkor is gólokat kaptunk. Ennek ellenére is szorossá tudtuk tenni a végjátékot, a mutatott játék alapján viszont nem érdemeltük meg a győzelmet. A Fehérvár nagyon elszánt volt, időnként örömkézilabdát tudtak játszani. Kellően magabiztosak voltak, ami véleményem szerint annak köszönhető, hogy távolról is rendre betaláltak ellenünk. Mi pedig sorozatosan közel vittük a labdáinkata védőfalukhoz, s nem tudtuk érvényesítni az átlövő játékunkat.
Veszeli Judit: – Az első félidőben nagyon rosszul játszottunk, s bekövetkezett az, amit nagyon szerettünk volna elkerülni: túlságosan nyomasztott bennünket a tét súlya. A második játékrészben feljavultunk, de ma ez kevés volt. Nagyon csalódott vagyok.
