Beszéljünk egy kicsit arról, honnan jött az ötlet, hogy gyerekekkel foglalkozzatok?
Berta Barna: Gyakorlatilag teljesen véletlen, hogy annak idején gyerekekkel kezdtem foglalkozni, egy barátom megkeresett egy ötlettel, akkor még semmi közöm nem volt a gyerekekhez, de belementem a dologba. A MOMÉ-n végeztem formatervezőként, a DEMO, melynek elnöke vagyok 2007 óta létezik, mellyel egyfajta általános műveltséget adunk a gyermekeknek a design világról. A cél soha nem az, hogy volt egyetemünkre keressünk leendő tanítványt, de előfordult olyan is, hogy valakit annyira behúztunk ebbe a művészvilágba, kreatív rétegbe, hogy a későbbiekben hivatásának választotta az adott művészeti területet.
Berta-Szénási Panna: Elsősorban négygyermekes anyuka vagyok, a gyerekeimmel együtt szereztem diplomát. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza vagyok az „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskolában, kutatási területem a különböző nevelési terek megfigyeléséhez köthető. Számomra többek között azért érdekes a DEMO, mert
fontosnak tartom, hogy a gyerekek részt vegyenek az őket körülvevő terekről való gondolkodásban, sőt, kialakításában. Ilyen módon – is – látom, hogy a gyerekek miként gondolkodnak a térről.
Nem titkolt misszióm, hogy a gyerekek az iskolában is megtapasztalhassák miként formálhatjuk az épített- és tárgyi környezetünket, amely lehetőséget ad a közösségépítéshez is, hiszen az ötletelés közben egymást is megismerjük.
Beszéljünk a veszprémi foglalkozásokról! Hány alkalom volt, kik vehettek részt benne és milyen visszajelzések érkeztek?
Barna: Talán mi vagyunk a leghiteltelenebb forrás, de nagyon jól sikerültek a foglalkozások. Ezt a gyerekeken is láttuk, sőt meg is köszönték, de a szülőktől is pozitív visszajelzések jöttek. Három workshop volt – érdekes, hogy már számos helyen, például határon túl is voltunk –, Veszprémben most először sikerült hivatalosan is megvalósítani a foglalkozásokat. Szombatonként tíz és kettő óra között zajlottak a különböző „szekciók”, mint az animáció, az építészet/formatervezés, a fotózás, és a textiltervezés. A foglalkozásokat műhelymunkák előzték meg, a végén pedig kiállítottuk a gyerekek által készített alkotásokat.
Hogyan kell elképzelni a foglalkozást megelőző műhelymunkákat?
Panna: Összeállt egy kiváló szakmai csapat, a műhelyfoglalkozáson pedig együtt gondoltuk ki a foglalkozások tematikáját. Olyan hozzáértők álltak mellénk, mint Gopcsa Katalin művészettörténész, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, az Eötvös Károly Városi Megyei Könyvtár és több helyi iskola pedagógusa. A felsoroltak segítségével a helyi értékek mentén alakíthattuk ki a tematikát.
Barna: Így kaptuk meg témaként Verancsics Faustust, vagy az egykori kékfestő műhelyek gazdag világát, illetve a veszprémi könyvkötők és papírművesek gazdag emlékeit. A DEMO a design és egészségmodell szavakból jött létre, a szóban forgó foglalkozások alatt is próbáltuk bujtatottan, de tudatosan az egészséges életmód kialakítására nevelni a gyerekeket. Kisebb elszólások, mint a reggeli vagy a kézmosás fontossága szinte észrevétlenül formálják a gyerekek gondolkodását. Természetesen a foglalkozásvezetők is hiteles emberek, káros szenvedélyektől mentes életet élnek.
A végére egy személyesebb kérdés: a saját gyerekeitek is részt vettek a foglalkozásokon?
Panna: Lujza, Miksa és Vilma igen, de Jakab még csak kétéves. Alapvetően nyolc és tizennégy éves közötti gyerekeket szólítottunk meg, de senkit nem utasítottunk vissza, aki a hatéves gyerekét hozta, hiszen az a fontos, hogy érdekelje a dolog. Különben olykor a szülők is nagy élvezettel szálltak bele a különböző tevékenységekbe.
Borítókép: Oszkai Péter