Felföldi Gábor, az intézmény kulturális referense ismertette a már nem is annyira rendhagyó, ugyanakkor egyedi megemlékezési forma okát: „Már több éve emlékmenet keretében hajtunk fejet a Veszprémi Vegyipari Egyetem ’56-os hősei előtt, hiszen három helyszínnek is jelentős, történelmi szerepe volt, adott tehát, hogy a megemlékezők a különféle helyszíneken közös menet során helyezzék el a koszorúkat.”
Az első állomás a Pannon Egyetem A épületének bejáratánál volt, ahol egy tábla emlékeztet az 1956. október huszonhatodikán megalakult Veszprém Megyei Forradalmi Tanácsra, melynek vezetője Lóránd Imre újságíró volt. A forradalom egyik mártírja Brusznyai Árpád, akinek története jól ismert, koncepciós perben halálra ítélték, végül 1958. januárjában kivégezték. Az ő emlékükre Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora helyezte el a koszorút.
A Veszprémi Vegyipari Egyetemről közel száz embert – köztük oktatókat és hallgatókat egyaránt – deportáltak. Emlékükre Varga Ákos, az Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke helyezett el koszorút.
A B épület előtt a már jól ismert örökmécsesnél Navracsics Tibor, a Pannon Egyetem kuratóriumi elnöke, valamint Gaál Zoltán kuratóriumi tag koszorúzott a szabadságvágy fellángolásának napjára és hőseire emlékezve.
Végül a C épületben, a forradalmi események alatt működő Szabad Veszprém Rádió helyszínén zárult az emlékmenet, ahol tíz napon keresztül tudósítottak főként a pesti történésekről. Gelencsér András ünnepi beszédben is kifejezte a hősök iránti tiszteletét.
Felföldi Gábor egy kuriózumnak mondható, különleges verset osztott meg a megemlékezőkkel: 1956-ban a pesti fiatalok a veszprémi egyetemistáknak írt levelét ismertette.
