Orsi Szombathelyen nőtt fel. Nyolcéves korában itt találkozott az életét mai napig meghatározó élménnyel. Elmondása szerint véletlenül tévedt be arra a kézműves szakkörre, ahol megismerkedett az agyaggal. Azóta rabja a kerámiázásnak annak ellenére, hogy – mivel egy folyamatosan alkotó embernek tartja magát – más művészeti ágakba is belekóstolt. Kitanulta a fazekasmesterséget, volt lakberendező és színházi díszletfestő is, de mindig a kerámiázáshoz tért vissza. Élt egy évtizedet a brit fővárosban is, ahol nem szakadt el a művészetektől, kiállításokat szervezett és vásárokra járt el. Erről az időszakról azt mondja: „Londont egy lüktető nagyvárosként éltem meg, ahol azt láttam, hogy az emberek inkább dísztárgyakat látnak egy-egy kerámia termékben, kevésbé használati eszközt, így én is inkább ilyeneket – például vázákat – készítettem.”
A családdal négy évvel ezelőtt tették át székhelyüket Tótvázsonyba. Mint mondja, a vidéki élet, az anyaság, na meg a Covid-helyzet döbbentette rá arra a felismerésre, amelyet ma már több dizájner is magáénak vall: hogy érdemes inkább a használati tárgyak készítésére fókuszálni. Korábban cicás-kutyás szobrocskák adták a portéka gerincét, ám Orsi ma már főleg olyan tányérokat, poharakat, tálakat, kaspókat készít, melyekben a természet, a növények, a tulipánok és a halak jelennek meg. Mindez kellemes, puha, színes, otthonos, harmonikus és bájos stílusban – pont amilyen ő. „Szeretem, ahogy az emberek rámosolyognak a tárgyaimra. Szeretném, ha minél több otthonba vihetném be az életérzést, amit a vidéki élet jelent nekem”– mondja.
Orsi termékeire az EKF projekt támogatásával nyíló veszprémi dizájner bolt, a Kunszt is felfigyelt. Itt a Balaton témájú faliképeit és háztartási eszközeit lehet majd kapni. Veszprémben nem mellékesen workshopot is tart majd, melyben már van tapasztalata: legutóbb Kapolcson tanította az érdeklődőket kerámiafestésre.
A jövővel kapcsolatban azt mondja, bár vannak kikacsintások a belső terek (például fürdőszobák) dekorálására is, szeretne megmaradni kicsinek, azaz nem vágya, hogy üzemszerűvé váljon. „Imádok alkotni és csak csinálni szeretném, mert ezt nagyon megtaláltam magamnak.” Vagyis mégiscsak bővülne, de csak kicsit: az egyébként Gulipániára keresztelt alkotóműhely folyamataiba idővel szeretne bevonni másokat is szakkörök, táborok, művésztelepek formájában.
A cikk az Ecoport 2021/3. számában jelent meg.