Batman visszatér (1992)
Az egyik legjobb Batman adaptációban nem a sötétség és a szenvedés uralkodott, hanem a Tim Burton-féle kissé morbid humor, amihez kifejezetten jól passzolt a karácsonyi körítés. Gothamra ugyanis éppen akkor csap le a torzszülött Pingvin egy csapat őrült cirkuszi figurával, amikor a város az ünnepre készülődik, a denevérember mentőakciójába pedig a titokzatos és ellentmondásos Macskanő is bezavar. Michelle Pfeiffer alakításánál valószínűleg azóta sem láttunk jobbat, a káoszt hozó pingvinek és bohócok forgataga pedig vicces fricskája a tökéletes karácsony illúziója utáni hajszának is.
A hobbit (2012)
Vannak azok az emberek, akik nem a karácsonyt utálják, egyszerűen csak a cukormázból meg az ünnep előtti rohanásból van elegük, miközben a meghittségre, a varázslatra nagyon is vágynak, amit elvileg az ünnep is ígér, csak a gyakorlatban nem mindig valósul meg. Ilyenkor jönnek jól a nem karácsonyi karácsonyi filmek, amik valahogy mégis csak megadják ezt. Lényegében bármelyik fantasy-t választhatnánk, amiben pláne még hó is akad, de legyen ez most egy kevésbé elkoptatott darab Zsákos Bilbó kalandjairól.
A keresztapa (1972)
A karácsonyi filmek nagy része így vagy úgy, de a család szentségéről szól: arról, hogy bármennyire diszfunkcionálisan is ez a mikrokörnyezet, a végén valahogy mégis sikerül egymásra találni. A keresztapában sincs ez másként: amikor Don Corleone-t megpróbálják megölni pár nappal karácsony előtt, még a „tékozló fiú”, Michael is beáll a családi bizniszbe. Persze, a giccses Hallmark sztoriktól roppant messze van Coppola filmje: szereplői szinte mind anti-hősök, az egész film tónusa sötét és nincsen benne semmiféle megváltás.
Rocky 4 (1985)
Ökölharc, bosszú, amerikai-szovjet ellenségeskedés – mi kell még ahhoz, hogy biztosan ne legyen karácsony érzetünk? Azért a negyedik Rocky-filmben is találunk belőle valamennyit a sztori egy pontján. Miután barátját, Apollo Creedet halálra veri egy amatőr szovjet ökölvívó, Rocky bosszút fogad: Moszkvába utazik, hogy karácsonykor megmérkőzzön a harcossal. Bár a kritikusok annak idején nem fogadták kitörő lelkesedéssel a filmet, a mozipénztáraknál jó eredménnyel zárt, így a sportrajongóknak jó alternatíva lehet, különösen, ha szívesen nézegetik a havas szibériai tájat.
Drágán add az életed (1988)
Örök vita tárgyát képezi, hogy a Die Hard sorozat most karácsonyi film, vagy sem. Talán nem is ez a fontos, hiszen karácsony imádók és utálók is egyaránt szeretik Bruce Willis fekete humorral teli akciófilmjét, melyben karácsony estéjén igyekszik megmenteni feleségét és egyben házasságát is, miközben golyók repkednek körülötte, egy csapat terroristával és a zseniális Alan Rickmannal hadakozik, na meg a fenébe kívánja a céges bulit, amibe váratlanul belekeveredett.
Tick, Tick...BOOM! (2021)
Az év végéhez közeledve nemcsak a varázslatra, a mesékre vagyunk nyitottabbak, de a zenés darabokra is. A mozikban még elcsíphető a West Side Story felújított változata, de most inkább a Netflixen futó Tick, Tick...BOOM!-ot ajánlom, ami az utóbbi évek egyik legjobb zenés alkotása lett – nem véletlenül. A film a modern musicaleknek új lendületet adó Rent alkotójára, a zseniálisan tehetséges, ám saját nagyságával és az élet szűkösségével küzdő Jonathan Larson életének egy szakaszára koncentrál: közeleg a 30. születésnapja, de még mindig nem érte el a vágyott sikert, miközben példaképe, Stephen Sondheim ennyi idősen már rég befutott a West Side Story-val. Persze nemcsak ez zavarja, hanem az éppen a születésnapján tartandó színházi workshop is, ami talán meghozhatná a sikert, csakhogy hiányzik belőle egy kulcsfontosságú dal, és akkor a szerelemről, a pénzhiányról és az AIDS-ben szenvedő barátokról még nem is beszéltünk. A Tick Tick...Boom gyönyörű alkotás a művészálmok minden szépségéről és gyötrelméről.
Haragban a világgal (1955)
Az ünnepek idején szívesen elővett nem-karácsonyi filmek harmadik kategóriáját a klasszikusok képezik, és bár a legtöbben ilyenkor a Casablancát veszik elő, csavarjunk egyet a dolgon: örök lázadóknak jöjjön egy film a lázadásról. Arról, amikor semmi sem jó, amikor tudjuk, hogy nagy hülyeséget követünk el, de valami kell, hogy kirángasson a tespedtségből, a viharos családi viszonyokból, amelyek örökre determinálnak. Így tesz Jimmy is, amikor új fiúként elfogadja a helyi bandavezér kihívását az autós párbajra, ami azonban tragédiába torkollik, s menekülnie kell legjobb barátjával és a bandavezér volt barátnőjével. Vajon hárman együtt újjáépíthetik-e életüket vagy a sors előre meg van írva?
Kisasszonyok (2019)
Loiusa May Alcott azonos című regényét gondolta újra az indie filmgyártás egyik legizgalmasabb rendezője, Greta Gerwig, minden idők egyik legismertebb lányregényéből pedig sikerült egy igazán friss, egyszerre klasszikus, mégis modern alkotást kihoznia. A March-nővérek története a mostanában nagyon divatos cottagecore világba röpít, ugyanakkor nemcsak a vidéki élet báját mutatja be (természetesen szép havas jelenetekkel), de azt is megmutatja, mennyire nem volt egyszerű az álmainkért harcolni nőként a 19. század közepén, ugyanakkor mennyire fontos volt ezt mégis megtenni és önazonosnak maradni.
