2016. szeptember 15-én egy baseball sapkás, kockás inges, chino nadrágot és Nike Cortez sportcipőt viselő lépett be az alabamai Mobile fodrászatába. Amikor a borbély megkérdezte, milyen frizurát szeretne vágatni magának, a Liverpoolból érkezett férfi, Rob Pope mindössze egy Forrest Gumpot ábrázoló képet mutatott fel.
Rob Pope Forrest Gumpként Alabamában / Fotó: Nadine Pope/PR via theguardian.com
Nem túl gyakori, hogy emberek hasonló kéréssel forduljanak a fodrászhoz, de Pope már évek óta dédelgette magában ezt az álmot és készült a pillanatra, amikor Forrest Gumppá válik. Egész pontosan 2002 óta. Ebben az évben hunyt el ugyanis az édesanyja rákban, akivel különösen szoros kapcsolatot ápolt: Pope számára az őt egyedül nevelő Cathy jelentette az örök inspirációt, a sziklát, amelyre támaszkodhat és az állandó társat, aki gyerekkora óta támogatta a futás iránti szenvedélyét és kísérte őt a versenyekre, majd a maratonokra. S aki a halálos ágyán azt is megígértette vele, hogy egyszer az életben tenni fog majd valamit, ami változást hoz.
Ez járt Pope fejében akkor is, amikor otthagyta a 13 órás műszakokat jelentő állatorvosi munkáját, besétált abba az alabamai fodrászatba, majd immár Forresté fazonírozva, futni kezdett és szinte meg sem állt, amíg ötször körbe nem futotta Amerikát. Csakúgy, mint a film főhőse az elhíresült jelenetben.
Fotó Simon Lapish via theguardian.com
Ami, mellesleg, kis híján be sem került a filmbe. A történet alapjául szolgáló 1986-os Winston Groom regényben ugyanis nem szerepelt, s a mozivászonra is csak azért kerülhetett fel, mert Tom Hanks és a rendező, Robert Zemeckis megegyezett a Paramount Pictures fejeseivel, hogy inkább maguk állják a forgatási költségeket, de Forrest hazafutása nem hiányozhat a filmből.
Így megszületett az ikonikus hétperces momentum: Forrest fehérre meszelt alabamai otthona tornácán üldögél – épp miután elhagyta Jenny -, majd mindenféle ok nélkül elmegy egy kicsit futni. Először az út végéig, aztán a város széléig, keresztül Alabamán majd az óceánig. S ha már eljutott idáig, miért ne futhatna tovább a következő óceánig, majd vissza az elsőhöz és megint a másodikhoz, újra és újra, egész pontosan három éven, két hónapon, 14 napon és 16 órán keresztül koptatva a cipőket a lában.
Igazán megható jelenet, bár a mozinézők többsége valószínűleg azt gondolta: ilyen a valóságban nem létezik. Pedig de. Az első országot átszelő túrát 1896-ban rögzítették: Helga Estby norvég bevándorló Spokane városából gyalogolt el New Yorkba annak a reményében, hogy így megtarthatja farmját, ám a szponzoruk átvágta őket. Később, 1909-ben egy 70 éves férfi, Edward Payson Weston elsőként tette meg a keleti és nyugati parti szakasz közötti távot 100 nap alatt, amivel igazi celebritássá vált. A futási láz azonban csak a 70-es években vette kezdetét (amikor a történet szerint Forrest is elmegy kicsit futni), amikor is komplett versenyt csináltak belőle, ki tudja gyorsabban átszelni az országot – a rekord tartó jelenleg Pete Kostelnick 42 nap, hat óra és 30 perccel.
Végül ezek a futók inspirálták Pope-ot is arra, hogy belevágjon az elképzelésébe, valósággá formálva a fikciót. A kaland a már említett szeptemberi napon kezdődött, melyhez Pope párja, Nadine nyújtott segítséget, aki egy lakóautóval kísérte őt. Nadine volt Pope számára a következő 18 hónapban a fizikoterapeutája, a táplálkozás szakértője, a pszichológusa és a vezetője is, tulajdonképpen mindaz a személy, aki ilyenkor támogatni tud egy futót egy ennyire hosszú, embert próbáló távon.
Fotó: Matthew Nans via theguardian.com
Persze, „útszéli támogatókból” is akadt bőven. Akárcsak a film főhősén, Rob Pope-on is megakadt az emberek szeme, akik rendszeresen kiáltották utána a híres Fuss, Forrest, fuss! mondatot. Egy alkalommal pedig egy idős texasi férfi látta vendégül, aki éppen előző este látta a filmet, s meg is jegyezte az akkor már hosszú hajú, szakállas Pope-nak, pont olyan, mintha Forrest ülne a nappalijában.
De nem csak a fizikai hasonlóságokban, no meg a táv megtételében volt ez az út olyan Pope-nak, mintha tényleg a film főszereplőjének bőrébe bújt volna. Akárcsak Forrest, ő is zavaros időkben futott: a 2016-os elnökválasztás idején, az emberekkel beszélgetve, különböző véleményeket hallva néha úgy érezte, Amerika a szakadék szélén táncol.
Fotó: Nadine Pope via theguardian.com
Az igazi törést azonban negyedik futása alatt tapasztalta meg kis híján. Harmadik futása után ugyanis már nemcsak a politikán vagy az élelemszerzésen törhette a fejét, hanem azon is, hogy Nadine terhes lett. A lány a terhesség első időszakát még az úton töltötte Pope-pal, a negyedik futás idejére azonban hazatért Liverpoolba, így a férfi egyedül maradt. Pope addig úgy érezte, sérthetetlen, a hirtelen magány azonban szembesítette saját halandóságára. Mire a negyedik kör végéhez közeledett, elfogytak az anyagi tartalékai és fizikailag is megtört. De csak Alabamába visszaérkezve jött rá, hogy a probléma nem fizikális. Pope rájött, egész egyszerűen normális életre vágyik. Úgyhogy az utolsó, ötödik kör előtt, 2018 áprilisában hazautazott Nadine-hoz, hogy együtt várják a baba érkezését.
Persze, a kisördög továbbra is ott suttogott a fülébe. Míg Nagy-Britanniában tartózkodott, több maratont is lefutott, s végül újra repülőre szállt, hogy befejezze a küldetését. És aztán néhány nappal azután, hogy a repülőgépe landolt Las Vegasban és ismét felhúzta a futócipőt, 2018. április 29-én az arizonai Monument Valley-ban megállt – pontosan ott, ahol Forrest is, miután úgy érezte, elfáradt és ideje hazatérnie.
Fotó: Simon Lapsih via theguardian.com
Forrestnek több mint három évbe telt eljutni eddig a pillanatig, Rob Pope 15621 mérföldet tett meg ezért. 422 napig futott és 33 pár sportcipőt használt el közben. Időnként nosztalgiázik még kalandjáról – egy könyvet is írt róla Becoming Forrest (Forresté válásom) címmel -, de ahogy a Guardiannak adott interjúban is fogalmazott, az apaság révén ma már egy sokkal komolyabb kalandot élhet meg. Persze, még mindig fut, de hőséhez hasonlóan nem agyalja túl. Csak azért teszi, mert futni akar.
