A világ egyik legegyszerűbb logikai játéka, ha nem a legegyszerűbb: végy egy üres lapot, egy kettőskereszttel osszad fel kilenc egyenlő részre, amelyeket aztán ugyanilyen módon további kilenc négyzetre! Bábuk, vagy dobókocka helyett pedig csupán a természetes számokat kell ismerni 1-től 9-ig. Ez a Number Place nevű játék, vagy, ahogy a legtöbben ismerik, a szúdoku.
A szúdokuval legtöbbször újságok rejtvényfejtő hasábjain lehet találkozni, viszont a rejtvénykedvelők között van egy nem is olyan szűk tábor, akik versenyeket, sőt világbajnokságokat is szerveznek a szúdokunak, többek közt Veszprémben is.
Sótonyi Sándort sokan csak „szúdoku bácsinak” hívják, ő ugyanis már évtizedek óta űzi, sőt fejleszti ezt a logikai játékot. Mielőtt azonban belemélyednénk Sándor által kitalált és megalkotott táblák és szabályok rejtelmeibe, az ő segítségével tekintsük át a szúdoku nem is olyan hosszú történetét.
Sótonyi Sándor
Az elnevezéséből sokan arra következtethetnek, hogy japán, de legalábbis távol-keleti játékról van szó, pedig a valóságban egy amerikai ember, Howard Grans találta ki a szabályokat.
Legközönségesebb változatában egy 9×9-es táblázat van 3×3= 9 darab 3×3-as résztáblázatra felosztva, és minden résztáblázatot az 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 számokkal kell kitölteni úgy, hogy az egész 9×9-es táblázat minden sorában és minden oszlopában az 1...9 számok mindegyike egyszer forduljon elő. A rejtvény készítője a megoldhatóság érdekében előre ki szokta tölteni néhány szükséges számmal a 9×9-es táblázat bizonyos celláit – általában úgy, hogy csak egy megoldása (kitöltése) létezzen a rejtvénynek. A rejtvényfejtő feladata kitölteni a maradék cellákat.
Grans ezt a játékot Number Place-nek nevezte el még 1979-ben, a szúdoku név viszont már valóban Japánból származik, hiszen itt szabadalmaztatták elsőként a játékot szúdzsi va dokusin ni kagiru néven, ami magyarul annyit jelent: „a számjegyek csak egyszer szerepelhetnek”. Egyébként a szúdokunak összesen közel 6,7 trilliárd (10 és 20 db nulla) megfejtése létezhet.
A szúdoku alapvetően magányos logikai játék, viszont Sótonyi Sándor a kreativitását felhasználva több olyan verziót is készített belőle, amit párban, vagy akár még többen lehet játszani.
Beszélgetésünk alkalmával saját maga által gyártott tábláját is elhozta, hogy bemutasson ezek közül a játékok közül többet is, amelyek közül némelyik elnyerte az „év játéka” elismerést is.
Az alapgondolat ugyanaz, mint bármelyik szúdoku játéknál, a tábla 9x9=81 mezőre van felosztva, viszont Sándornál a számokat már színes korongok váltották fel.
„Óvodákba, sőt bölcsődékbe is elvittem már ezt a játékot, a gyerekekkel sokkal könnyebb megismertetni és népszerűsíteni úgy, hogy számok helyett színekkel játszunk” – mondta Sándor, miközben bemutatta egyik legújabb játékát, ahol az általa meghatározott szabályok szerint az a cél, hogy a két, vagy több játékos a lehető leggyorsabban, a legügyesebb logikát használva összegyűjtse valamelyik táblán lévő színből az összeset, ezzel megnyerve az adott partit.
Mivel a szabályok a szúdokuhoz hasonlóan egyszerűek, nem megy el sok idő a betanulással, egy parti pedig még kezdő szinten sem tart tovább 8-10 percnél, így valóban egy pörgős, az agyat megtornáztató játékélményben lehet része bárkinek.
Sándor az általa megépített tábláról is elárult néhány különlegességet. Nem egyszerű fából készült deszkára rajzolta fel a mezőket, ez a tikfa egy balatonfüredi hajóépítő műhelyből származik. Abból a műhelyből, ahol a hétszeres Kék szalag-győztes, legendás Tramontana hajót is felújították. Sándor táblája pedig abból a fából származik, amiből a hajó gerincét is építették.
Habár ő maga már gyermekkora óta rajong a logikai fejtörőkért – bridzs-klubot szervezett, barátaival pedig képes kora esti óráktól kezdve hajnalig kártyázni – elsősorban nem a világversenyeken való győzelem hajtja, hanem a szúdoku, valamint az abból kifejlesztett saját játékainak népszerűsítése minden körben.
Így járt már alig 3 éves gyermekeknél a bölcsődékben, de volt arra is példa, hogy egy 97 éves úr merült valamelyik játék rejtelmeiben és ébredt fel benne újra a gyermeki játékszellem.
Szodokú világbajnokságokat 2006 óta szerveznek, az első ilyen tornát egy cseh könyvelő, Jana Tylová nyerte meg, vele Sándor is jó viszonyt ápol, sőt volt olyan VB is, ahol a szünetekben a bajnok Sándor továbbfejlesztett játékával ütötte el az időt, szinten tartva magát a következő fordulóig.
Sándor amellett, hogy úton, útfélen szívesen népszerűsíti ezeket az offline játékokat, önálló versenyeket is szervez, legközelebb például január 15-én, szombaton, Veszprémben a megyei könyvtárban.
Kérdésünkre, hogy mely korcsoportból, milyen érdeklődésű játékosok szoktak ezeken részt venni Sándor elárulta, hogy többféle generáció érkezik rendszeresen, sokszor a nagyszülők elhozzák az unokákat a versenyekre, akik aztán ott ragadnak és később már önálló indulóként jelentkeznek. Az egyik legtehetségesebb játékos például Pipó Fanni, szentkirályszabadjai fiatal lány, aki már a szúdoku világbajnokságokon is megmérettette magát.
Az pedig tévhit, hogy ehhez a játékhoz kivételes matematikai gondolkodás szükséges, csupán a józan észre és logikus gondolkodásra van szükség, vallja Sándor.
Ő maga egyébként a reggeli kávé mellé minden nap így trenírozza a szürkeállományát is, a párjával a reggeli rutinhoz tartozik az is, hogy lejátszanak egy-egy partit Sándor játékán. Aki pedig szívesen csatlakozna Sándorhoz, vagy közelebbről is megismerné ezeket a játékokat, legegyszerűbben az Agóra kulturális központban találkozhat vele minden kedden délután 4 és 7 óra között, az általa szervezett bridzs-klub aktuális összejövetelén.
