A graffiti, mint modern művészeti alkotás tökéletes társa a
kortárs táncművészetnek, kiegészítik, megmagyarázzák egymást. Ladányi
produkciója a mai fiatalok egy alternatív csoportjának világát eleveníti meg a
színpadon. Jelen vannak a drog, az alkohol, a szexualitás s végül mindez
vadságba, sőt agresszivitásba torkollik. A vad szenvedély fizikai erőszakig
fajul. Ebben az öntörvényű világban, ahol a gyermeki hit már csak távolról,
kívülről szemléli a történéseket, megteremti saját angyalát, aki megmenthetné.
Mégis elpusztítják teremtői, visszasüllyedve ezzel abba az állapotba, ahonnan
már a kiutat keresnék, amikor szembesülnek életvitelük következményeivel.
Ezek a fiatalok épp annyira szerethetők és sajnálatra méltók, mint amennyire félelmetesek és riasztóak. Bennük van az esendőség, olykor megbánják tetteiket – akkor elcsendesedik a zene, a testek összesimulnak. A vízióban a maguk szülte angyal az elállatiasodó emberi énnel, olykor elhisszük, hogy felülkerekedik, de ha nem tudják maguk alá gyűrni, hát menekülnek előle, elbújnak előle, mint a megszólaló lelkiismeret elől. Vajon elpusztítható e az angyal, a lelkiismeretünk, ami megóvhat, és akkor már bármit megtehetünk. Erre a kérdésre nem kapunk választ. A nézőnek magának kell eldöntenie, az eldördülő pisztoly megölte e a graffiti angyalát. Az előadás végére elkészül a műalkotás, mely tovább viszi az alkotók történetét, s némán is mesél az utcában mindarról, ami megtörtént.
Táncosok:
Angyal - Marcsinák Anikó
Füge - Bánki Zsolt
Artúr - Holló mArnold
Matyi - Vámosi Gergely
Rita - Spaits Rita
Süni - Vámosi Judit
Sünitesó - Vámosi Máté
Iskolatáska - Domokos Péter
Bogi - Tóth Boglárka
Caramell - Kertész Zsolt
