Mi volt az a pillanat, amikor rájöttél, hogy értesz a jósláshoz, hogy a másokkal kapcsolatos intuícióid igaznak bizonyulnak? Ez téged mennyire ért váratlanul?
Azt hiszem, egészen kicsi koromtól fogva kilógtam a sorból. 5 évesen kerültem óvodába, már ott a képmutatásról elmélkedtem, ami az iskolában csak fokozódott: „Ha valaki normális is tudna lenni, miért piszkálja a másikat?” – ez volt az a gondolat, ami elindított. Visszahúzódó gyerek voltam, senki nem volt rám kíváncsi, így nem maradt nekem más, mint a megfigyelő szerep. Csendben, a háttérben figyeltem a felnőtteket. Láttam, ahogy manipulálják egymást azért, hogy céljaikat elérhessék. Nekem ez nem tetszett, így én szókimondó lettem. Otthon mindig azt hallottam, hogy igazam van, de ezt nem illik a másik tudtára adni. Az is feltűnt, hogy ha valakinek szépen mondod meg a véleményedet, akkor hajlamos nem komolyan venni azt. Így lettem brutálisan őszinte, kíméletlenül szókimondó. Hogy biztosan megértsék a mondanivalóm lényegét.
13 éves voltam, amikor apukám meghalt egy autóbalesetben. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy ezt vajon lehetett volna-e tudni előre, és ha igen, akkor hogyan lehetett volna változtatni rajta?
Erre a kérdésre egyedül a jóslás adott némi magyarázatot, az egyetlen olyan módszernek tűnt, amivel előre lehet jelezni az eseményeket. Minden racionalitás kizárt. A módszert sokan támadták, igazából elenyészően kevés ember hitt benne, de ez engem nem zavart. Tudni akartam a válaszokat és nem volt más lehetőség. Amúgy sem érdekelt mások véleménye, mert addigra már rájöttem, hogy tényleg képmutató ez a világ. Valamiben hinni, vagy nem hinni számomra nem „illik” kérdése volt.
Viki harminc éve vet kártyát, a jobb oldali darabon jól látszik az idő foga, ettől függetlenül Viki a megkopott kártyából is tud olvasni
Ki akartam próbálni, milyen ez. Vettem egy pakli kártyát és minden nap nézegettem. Akkoriban tanfolyam nem volt, egyetlen kiadvány létezett erről, de szinte semmilyen lényegi információt nem adott, magamnak kellett kitapasztalnom a kártyavetés rejtelmeit. Rengeteget foglalkoztam vele. Később hallottam egy veszprémi jósnőről, akihez el is mentem. Ő tényleg nagyon jó volt, sajnos már nem él. Baráti kapcsolatba kerültünk, sokat találkoztunk, ő mindig biztatott engem, hogy van tehetségem a jósláshoz.
Én magam otthon továbbra is csak raktam a kártyát és egyre több dolgot láttam meg benne. Mivel nem tudtam, hogy amennyit én tudok, az „mennyit ér”, felkerestem a Dunántúl összes jósnőjét, akiről csak hallottam. Mindhez elmentem. Egyik sem nyűgözött le, nem mondott nekem olyat, amit én ne tudtam volna kiolvasni a kártyákból. Egyik azt mondta nekem, hogy 20.000 forintért megtanít kártyát vetni. Na, gondoltam, annyiért én is megtanítanálak téged. ?
Lassan híre ment annak, hogy kártyázok, hiszen mindig ezzel voltam elfoglalva. Elkezdték kérni a barátok, hogy „nézzünk” nekik. Egyszer csak feltűnt, hogy szépen sorban mindegyikük visszajött azzal, hogy „ez bejött, nézzük meg tovább”. Ezen én lepődtem meg a legjobban.
Azt hiszem, az volt a szerencsém, hogy nem vettem túl komolyan magam (ezt nekik is mondtam), és így nem voltak túlzott elvárások magammal kapcsolatban. Nem volt görcs, vagy tét, ami hátráltatott volna.
Az első rádöbbenéstől hogyan vezetett az út a praktizálásig?
Mivel eközben a környezetemben egyre nagyobb igény mutatkozott a másfajta gondolkodásra, megnyitottuk az Elixír boltot Veszprémben, ami a mai napig spirituális központként üzemel. Itt legálisan lehetett rendkívüli témákról beszélgetni, összejöveteleket tartani, jósolni…
Meghívtam ide dolgozni az akkor már baráti kapcsolatban lévő veszprémi jósnőt, mi nyitottuk az első hivatalos jósdát a környéken. Az ő sajnálatos halála után mertem csak igazán felvállalni a tevékenységet, onnan vagyok hivatalosan kártyajós. Mindenféle kártyát kipróbáltam, az én választottam a cigánykártya. A legjobb, legbeszédesebb kártya, amivel találkoztam. Nagyon szeretem.
Mire kellett odafigyelned a képességed fejlesztésénél?
A képességek fejlesztésénél a legfontosabb az, hogy az ember ne vigye bele a saját véleményét a jóslásba. Semleges állapotban, mindentől függetlenül kell nekikezdeni. Minél kevesebbet tudunk valakiről, annyival könnyebb neki jósolni, hiszen nem visznek félre a meglévő információk. Például az elején néztem egy ismerősnek, akiről tudtam, hogy nagyon jó anyagi körülmények között él, mégis veszteséget mutatott a kártya, ami megzavart. Később kiderült: elveszítette a munkáját és valamilyen pénzt nem fizettek ki neki. A hiedelmem, hogy neki mennyire rendben van ez a terület, meggátolt abban, hogy tisztán értelmezzem a látottakat. Ebből és hasonló helyzetekből sokat tanultam.
Fontos tudni azt, hogy mik a gyengéink. Az enyém az egészség. Olyannyira hiszek abban, hogy mindent meg lehet oldani természetes módon, hogy nehezen válaszolok például egy „meg kell-e műteni?” kérdésre. De ezt tudom magamról, így megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket is.
Figyelni kell arra, hogy gondolkodás nélkül azt mondjam, amit érzek, ne akarjam cenzúrázni azt. Mivel erre vonatkozóan voltak már gyakorlati tapasztalataim, ezzel sem volt gond.
Utólag jöttem rá, ha hallgattam volna a környezetem intelmeire, hogy mit illik és mit nem, én magam fosztottam volna meg magamat ettől a képességtől azzal, hogy belesimulok az elvárásokba.
Ez a képesség egyébként mennyire ritka? Intuíciója önmagában mindenkinek van?
Alapvetően szerintem igen, de ha mindig másokra hallgatsz, elnyomod magadban ezt a hangot. Nagyon sok gyerek kb. hat éves koráig még aurát lát, angyalokat, szellemeket, mert ők még nagyon tisztán kapcsolódnak a fenti világhoz. Ha szülőként ezt érintetlenül hagyod a gyerekben vagy megpróbálsz konstruktívan hozzáállni, akkor később is működni fog az intuíciója. Ezt a képességet egyébként fejleszteni is lehet.
Hiszek abban, hogy a lelkünk tudja, merre van az utunk. Sokkal kevesebb feszültség lenne a világban, ha többször hallgatnánk a belső hangra, és nem az elvárásoknak próbálnánk megfelelni.
A teljes paklival történik a jóslás
Maga a kártyajóslás hogyan zajlik? Minden esetben szükséges a konkrét kérdésfeltevés a jövő fürkészéséhez?
Nem vagyok klasszikus jósnő, akinél csendben ülsz és hallgatod, mit üzen a kártya. Sokkal interaktívabb, ami itt történik, de nem szükséges kérdéssel indítani a jóslást. Sokszor láttam már olyat, hogy három kártyából akart valaki jósolni, ez szerintem a gagyi kategória. Mindegy, ki miért jön, mindig kirakom az összes kártyát, mert az összefüggéseket csak így lehet részleteiben meglátni.
Kb. egy óra időtartamban minden lényeges dolgot meg lehet nézni. Legalábbis annyit, amennyivel éppen tud még mit kezdeni a kérdező. Mindig megnézem, milyen energiák veszik körül a kérdezőt, hogy a problémája miből fakad: a sors akarja megtanítani valamire, vagy ő szúrta el a dolgokat. Meg lehet nézni így a gondolkodásmódot – nagyon sokszor például az önbizalomhiányból fakadnak a problémák –, az illető általános hozzáállását, hogy mit akar megtapasztalni a lélek, majd külön a legfontosabb területeket, munka, pénz, párkapcsolat, egészség, stb. Általában mire ezek végére érünk, az összes kérdést megválaszolom, de ha még marad belőlük, nyugodtan fel lehet tenni őket, sőt a folyamat közben is lehet kérdezni.
Maga a cigánykártya 36 lapból áll, mindegyiken egy-egy szóval ellátva, például katonatiszt, lelkész, szerető. A lapok azonban önmagukban nemcsak egy dolgot jelentenek, hanem a lapállások függvényében sok minden mást is. A katonatiszt például utalhat arra, hogy az illető parancskövető személyiség, a munkájában vezető vagy éppen nehezen képes kimutatni az érzelmeit. A jelentéseket a környező lapok pontosítják. Ma már nem is külön-külön látom a kártyákat, hanem összefüggéseiben, gondolkodás nélkül mesélnek a képek.
Amikor kártyát vetek, az agyam szinkron-fordítja ezeket az együttállásokat, érzésekkel alátámasztva. Ezt kell átadnom a kérdezőnek, ami sokszor nehéz, mivel minden érzésre nem létezik azt kifejező pontos szó. Olyan ez, mint amikor egy nyelvet fordítanak egy másikra, csak képeket is kapok hozzá. Ezek a képek összeolvadnak a tudatomban, és sokszor olyat is mondok, aminek nincs is képi megfelelője a pakliban.
A jós magának is tud jósolni?
Tud. Szárnybontogató koromban azt mondta nekem egy jósnő, akkor leszek igazán jó, amikor magamnak is képes leszek jósolni. Ez azért nehezebb, mert ilyenkor nincs meg az a semleges állapot. Kezdőként ez gyakran okozott problémát, nem csak nálam, a kérdezőkkel folytatott munka során is: egyes esetekben érzelmileg annyira bevonódtam, hogy néha együtt sírtam az emberekkel, hogy csak minden másnap tudtam jósolni, mert a köztes napokon feküdtem a fáradtságtól. Mára megtanultam érzelmileg függetleníteni magam. Ez azt jelenti, hogy megértem a problémát, de látványosan nem sajnálom azt, aki ezzel küzd. Nem csúszok bele érzelmileg, mert azzal csak megszilárdítanám őt a helyzetében, nem kivezetném belőle. Másrészt ennyi idő alatt arra is rájöttem, hogy ha valami nem működik, azért nagyrészt az illető felelős: mert rosszul döntött, nem döntött, vagy hagyja, hogy mások rosszat tegyenek neki. Ez talán durván hangzik, de úgy gondolom, így többet tudok segíteni: ha meg akarunk oldani egy problémát, legelőször szembesülni kell vele.
Általában milyen problémákkal keresnek meg az emberek?
Általában a szerelmi ügyekkel keresnek meg, vagy a pénzügyekkel. Ez a két fő téma. Előfordul, hogy vállalkozás miatt, egészség, stb. Mindegy, ki miért jön, a kérdései megválaszolása mellett megnézem neki azt, ami szerintem fontos és mindig sokszor elmondom a kártya fő üzenetét is. Gyakran előfordul, hogy a kiutat keresve más problémát találunk okként, aminek megoldásával megszűnik a kérdéses probléma is.
Arra mennyire vannak felkészülve az emberek, hogy a jóslás során nem feltétlenül csak megerősítéssel, pozitív dolgokkal fognak találkozni, hanem keményebb igazságokkal is?
Nagyon sokféle ember jár hozzám, orvosok, ügyvédek, bírók, cégvezetők és alkalmazottak egyaránt. Mindenki egyénileg reagál, de sajnos többségében az emberek úgy érkeznek, hogy elvárásuk azt hallani, amit szeretnének, hogy megtörténjen. Hiába akarja valaki, hogy például Béla viszontszeresse, ha nem passzolnak össze. Ezt nehéz elmagyarázni, mert azt akarják hallani és kész. Ha nem azt mondom, egyesek még képesek megsértődni… volt már ilyen is. Pedig a kártya mindig megmutatja az igazat, tőlem teljesen függetlenül. Van, aki úgy lép be, hogy „csak jót akarok hallani”. Nekik rögtön az elején elmondom, hogy akkor nem hozzám kell jönni, mert én azt fogom mondani, amit a kártya mutat. Ha az nem egyezik az elképzeléseikkel, akkor is.
Mindenkit biztosítok róla, hogy a legjobbat akarom neki, de ahhoz, hogy változzon az élete, először pont azzal kell szembenézni, ami nem jó. Aztán lehet rá megoldást találni. Ez általában sikerül is.
Olyan vendég is akad, aki direkt mondja, hogy az igazat akarja hallani, bármi legyen is az. Mindegy, ki hogyan érkezik, tőlem azt kapja, ami akkor a leginkább előre viszi. Volt olyan barátságom, ami pont emiatt megszakadt egy időre, mert elmondtam, hogy semmit nem ér a kapcsolata, „csak van”, nincsenek meg a megfelelő alapok hozzá, sosem fog tudni kiteljesedni. Ekkor a barátom megsértődött és több évig nem beszélt velem, aztán egyszer előkerült, bocsánatot kért és azt mondta, ma már tudja, hogy mindenben igazam volt. Azóta ismét barátságban vagyunk egymással. Ebből is látható, hogy nem kell személyes sértésnek venni, ha valaki kimondja az igazságot.
Sokan jönnek vissza hozzám azzal, hogy „azt kellett volna tennem, amit mondtál”. Vagyis, nem feltétlen fogadják meg a hallottakat, még akkor sem, amikor tudják, hogy az úgy van.
A kártya tehát egy fix jövőt mutat, vagy az – az információk fejében – befolyásolható? Minden esetben készpénznek kell venni a hallottakat?
A kártyavetés olyan, mint amikor kapsz egy térképet. Mehetsz a kijelölt úton, de el is térhetsz attól. Rád van bízva. A jóslás megmutatja, milyen lehetséges helyzetekkel kell szembenézni a különböző utakon.
Sokan úgy tekintenek a jóslásra, hogy minden fixen akkor és úgy fog bekövetkezni, ahogy azt a jós mondta. Én ezt nem szeretem, mert ha kerek perec annyit mondanék a kérdezőnek, hogy például három hónap múlva javul a helyzete a munkahelyén, azzal bekorlátoznám, kizárnám a lehetőséget, hogy változtasson, mert azt gondolja, az előbb úgysem fog megtörténni. Holott ez nem igaz. A kártya mindig megmutatja, ha valami nem jó és azt is, hogy mi lehet a megoldás, de hogy az mikor fog bekövetkezni, alakítható: ha semmin sem változtatsz, három hónap múlva, de ha már ma hajlandó vagy foglalkozni a problémával, sokkal hamarabb, akár „holnapra” eljuthatsz a megoldásig.
Ahogy beszélsz, az jut eszembe, a jóslás hasonlít a pszichológiára: mindkettő esetben a lélekkel kell dolgozni és kulcsszerepe van annak, hogy ne menjünk el a nehézségek mellett.
Pszichológia nélkül szerintem ez nem megy. Én klasszikus értelemben nem tanultam pszichológiát, de rengeteg önfejlesztő témájú irodalmat olvastam. Harminc éve foglalkozom emberekkel, minden eset más és mindenkihez másképp kell hozzáállni. A lényeg mindig az, hogy a kérdezőt a maga nyelvén és tempójában szembesíteni kell azzal, ha valami nem jó. Ez nem könnyű, mert sokan nem tudják, hogy nem jó, és ha én mondom ki, megharagszanak. Ezért alkalmanként célzott kérdésekkel igyekszem rávezetni őket az igazságra, hogy végül ők maguk mondják ki: helyzetük valóban javításra szorul. A következő lépés megnevezni az egyéni felelősséget ebben. Ez is nehezen szokott menni, de amikor az ember ezt megérti, hogy mennyi minden múlik a saját hozzáállásán, akkor lehet változtatni rajta.
A különbség a terapeuta és a jós között talán annyi, hogy egy kicsit többet és hamarabb látok, mert a kártya egyértelműen megmutatja a problémák okait és a megoldást is, melyekre nem félek rávilágítani.
Talán mindkét esetben a bizonytalanságban keresünk valami kapaszkodót.
Így van. Azt vettem észre, minél magasabb tudatossági szinten van valaki, annál nehezebb neki újat mondani. Ott tulajdonképpen klasszikus értelemben nem is lehet jósolni, ő lényegében csak a megerősítésért jön. Ez viszont azért jó, mert ha kívülről, egy idegentől kap egy olyan megerősítést, hogy jól érzi, mi a baj és merre kell mennie, akkor ő a továbbiakban is hallgatni fog a megérzéseire és legközelebb már nem lesz szüksége rám.
És mit gondolsz, aki elutasítja a jóslást, alapvetően azt, hogy ez működhet, az mennyire a szembesítéstől való félelemből teszi?
Azt gondolom, hogy az emberek alapvetően félnek az attól való szembesüléstől, hogy valamit elrontottak… vagy becsapták őket... nem vették észre, hogy… „Mert nem lehetek ennyire hülye” – szokták hajtogatni. Erre mondta Einstein, hogy „Könnyebb valakit elvarázsolni, mint felébreszteni a kábulatból”. Szerintem ez nagyon igaz. Tévedés azt hinni, hogy nem hibázhatunk. Mindannyian hibázunk, ezt el kell fogadni, és törekedni kell arra, hogy ez a jövőben minél kevesebbszer forduljon elő. Amint ezt tisztáztuk magunkban, könnyebben megy majd a megbocsájtás is, ami sokkal kevesebb feszültséget eredményez, hiszen nem dédelgetjük tovább a sérelmeinket.
Én azt is megértem, aki racionális beállítottságú és meg akarja érteni a dolgokat, kíváncsi a magyarázatra. Valahol én is ilyen vagyok, bár pont ez az a terület, ahol nem mindig találom a magyarázatot, mégis azt tapasztalom, hogy működik.
Úgy gondolom, hogy lehet valaki szkeptikus, de véleményt alkotni addig nincs joga, amíg ki nem próbálta ezt a módszert, vagy bármit, amiről véleményt akar formálni. Attól, hogy nem tudom megmagyarázni az összes hogyant, még működik! Egyszerűen lehet, hogy csak az ismereteink kevesek hozzá, hogy ezt megértsük, de ez nem jelenti azt, hogy ilyesmi nem létezik!
Ahhoz mit szólsz, hogy a fiatalabb generációk körében egyre népszerűbb a kártyavetés?
Alapvetően jónak tartom, hiszen valahol az önismeretről van itt szó: arról, hogy szembesülsz a gondolataiddal, a cselekedetek következményeivel, a hibás működéseiddel vagy éppen az erényeiddel. A jóslással kitárul előttünk egy másik világ, és logikus hétköznapjainkba beléphetnek az intuitív tapasztalatok is, így többet tudunk meg önmagunkról. Az azonban baj, hogy nagyon sokan nagyon hamar azt gondolják, hogy felületes tudásukkal is jogosultak beleokoskodni mások életébe, kellő gyakorlat nélkül is bátran osztogatják a „tanácsokat”. Én mindig azt gondoltam, óriási felelősség beleszólni egy másik ember életébe, és emiatt nagyon sokáig nagy volt rajtam a nyomás, különösen miután pénzt kezdtem el kérni a jóslásért, pedig végül is nekem ez a munkám. Mára ez is helyre került bennem, de még harminc év után is többször átgondolom, mit, mennyit és hogyan mondok el abból, amit látok.
Több könyvet is írtál, ezeknél mi motivàlt?
Az első könyvemet azért írtam meg a cigánykártyáról, mert akkoriban egyetlen kiadvány volt forgalomban e témában, az pedig annyira kevés információt közölt, hogy bosszantó volt! Sokan kérték, hogy tanítsam őket kártyát vetni, de ennek alapja lenne egy jó könyv, ami sajnos nem állt rendelkezésre, így írtam egyet. Abban rendkívüli, hogy a kártyalapok 1000 párosítását tartalmazza. Addig sem, és azóta sem írt ennél használhatóbbat senki. Ezen kívül összeállítottam egy intuíció fejlesztésére alkalmas gyakorlatsort is, mely szintén könyv formájában hozzáférhető. Egy másik módszertani könyvem önsegítő energetikai gyakorlatokat tartalmaz. Írtam mesekönyveket, kedvenceim mégis a regények, melyeket azért szeretek írni, mert én magam sem tudom pontosan, merre vezet a cselekmény szála. Nekem is meglepetés, hogy mi formálódik ki a kezeim alatt. Ez az a műfaj, ahol abszolút az intuícióra támaszkodom, csakis arra hallgatva alakul és bontakozik ki a mű. A kártyavetés mellett ez a másik kedvenc időtöltésem.
