A "Vörös Ördögök" Európa trónján / De tényleg ez a két csapat Európa legjobbja?

Ne felejtsük ugyanis, hogy a 2002/2003-as sorozatban három olasz csapat volt az elődöntőkben a Real Madrid mellett, sőt a nyolc között is a MU volt az egyetlen, aki a szigetországot képviselte. Ez mégsem jelenthette azt, hogy az angol első osztály abban az évben nem képviselte az élvonalat Európában. Csupán annyit, hogy az észak-olaszországi csapatoknak akkor általában befelé pattant, ami idén kifelé. Mindemelett jelentős változás figyelhető meg az "angol" fociban az elmúlt években. Igen, szándékos az idézőjel, ugyanis az összevásárolt csapatok (és most nem csak a Chelsea-re gondolunk, ahol Abramovics tárcáját a világ összes futballistájának fizetése sem tudná kiüríteni) már nem a tipikus angol focit játsszák, erre ez a döntő volt a legjobb példa. A mai napig az olasz-foci híveit nem érti az ellentábor, hogy hogyan lehet szeretni a totális védekező játékot, az 1:0-ás győzelemre törekvést. Erre végig nézünk egy kupadöntőt két, támadófocit ígérő angol csapattal, és láthatunk összesen 5 kapuralövést 120 perc alatt. Persze a mai napig jobban jellemző a Serie A játékára a taktikázás, mint bármely más elitbajnokságéra, de egyre jobban megfigyelhető, hogy a védekezés a legfontosabb része a játéknak már a szigetország jelentős csapatainál is. A probléma gyökere az, hogy nagyítóval kell keresni angol játékosokat a top csapatokban, ami nem is meglepő, látva az angol válogatott támadójátékának impotensségét. Elhaladt a kontinens focija a játék kitalálói előtt, és ezt csak idegenlégiósokkal tudják pótolni azok a csapatok, amelyeket a világ legnagyob klubjai között emlegetünk. Ez nem is probléma, hiszen profivilág van a fociban, csak azt se felejtsük el, hogy ezek az afrikai, dél-amerikai és egyéb európai országokból érkező játékosok kiemelkedő játéktudása miatt gondolják azt most sokan, hogy az angol foci jobb az összes vetélytársánál.