A Kálvária-domb volt a középkori Szentmiklós-szeg település központja, a magaslaton állt a falu temploma. Az okleveles források alapján feltételezhető, hogy a község épületei egyfajta utcába rendeződtek, ám ez a ma megszokottnál jóval szellősebb elrendezés lehetett, ahol a lakóházak mellett gazdasági épületek, kertek is tagolták a területet. Az oklevélben először 1237-ben említett település a török időkben pusztult el, a dombon az 1700-as években aztán kálváriát alakítottak ki.
Az egykori templom alapjait Rhé Gyula régész találta meg 1930-ban. A templom körüli középkori temető néhány sírját is feltárta. A sírokban 11. századi pénzeket talált – a nyomok arra utalnak, hogy a templom a már korábban létezett temetőre épült rá a 12. század végén, ami aztán 1552-ig, a török dunántúli hadjártáig működött. Rhé ásatása nyomán kiderült, hogy az eredeti, román stílusú templom szentélyét később megbontották és gótikus stílusban bővítették. A régész csak a templom alapozását találhatta meg – a falak köveit, ahogy azt számos középkori épülettel történt, széthordták és építőanyagnak használták a török idők utáni építkezéseken.
Slowikowsky Ádám rajza a 19. század második feléből
A második világháborút követő politikai váltás miatt a klerális múlt nemkívánatossá vált, a Kálvária-hegyet elhanyagolták, elgazosodott. Az egyetem építésekor a domb egy részét el is bontották. Legközelebb 1978-ban Kralovánszky Alán, a múzeum igazgatója tárta fel a területet, aki 47 sírt tárt fel – ezekben néhány Árpádok-korabeli pénzt és hétköznapi fém kiegészítőket – csatokat, gyűrűket, övmerevítőket – talált.
Kíváncsian várjuk, hogy a jelenleg is zajló ásatások milyen eredményeket hoznak, kaphatunk-e általuk szélesebb körű betekintést az egykori Szentmiklós-szeg történetébe?
