A munkabizottság 2016-os újjáalakulásakor célul tűzte ki, hogy évente legalább két alkalommal személyesen is összehozzák a kutatókat és az államigazgatásban dolgozókat – tudtuk meg Kaiser Tamástól, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem dékán-helyettesétől, a munkabizottság elnökétől. Mint mondta, ezt a célt sikeresen teljesítik is, csupán a pandémia okozott kimaradást, de a járvány idején is szerveztek online illetve hibrid egyeztetéseket, konferenciákat, így a kapcsolat nem szakadt meg a tagok között. Ráadásul – tette hozzá – a taglétszám is folyamatosan bővül, jelenleg már ötvenegyen részei a munkabizottságnak.
A pénteki konferencia első előadását dr. Zöld-Nagy Viktória, a Technológiai és Ipari Minisztérium munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkára tartotta, aki egyben az ülés levezető elnöke, a munkabizottság alelnöke is. Zöld-Nagy rámutatott, hogy a statitszikák szerint a munkaerőpiacon a járvány lecsengése után gyorsan helyreállt a szinte teljes foglalkoztatottságot jelentő állapot, ma Magyarországon aki tud és akar dolgozni, annak van munkája. Vannak persze problémák és kihívások jelenleg is, és olyanokat is sejtünk, amik a jövőben jelentkeznek majd.
Ez utóbbiak talán izgalmasabbak lehetnek, lássunk néhány példát!
Már-már közhellyé vált a mondás, miszerint a robotok elveszik majd a munkánkat – említette a helyettes államtitkár. Mint mondja, ez – legalábbis a belátható jövőben – nem fog megtörténni, az azonban igaz, hogy nagyon sok munkakört át fog alakítani az automatizáció. Azt is szokás mondani – és van is benne igazság –, hogy a most iskolás gyerekek olyan szakmákban fognak elhelyezkedni, amelyek ma még nem is léteznek. A szakképzést azzal az elképzeléssel alakították át, hogy ennek a kihívásnak meg tudjon felelni: a rugalmas rendszerben azonnal el lehessen indítani új képzéseket, ha a kialakuló, vagy máshol már létező, de Magyarországra újonnan érkező szakirányok igényt támasztanak.
Az oktatási rendszer rugalmassága azonban önmagában kevés, ha a munkavállalókra ez a jó tulajdonság egyáltalán nem jellemző. Zöld-Nagy rámutatott, hogy a magyar munkaerő termelékenysége, hatékonysága nem jó, messze elmarad az európai átlagtól, és különösen jellemző rá a rugalmatlanság. Nehezen alkalmazkodik a megváltozó körülményekhez, és az országon belüli mobilitása is a nemlétezés határát súrolja. Fontos cél a termelékenység növelése, a munkavállalók képzése.
A kormány eltökélt célja, hogy 2030-ig 85 százalékosra növelje a foglalkoztatási szintet, ehhez viszont olyan embereket kell képessé tenni a munkavállalásra, akik jelenleg erre nem alkalmasak. A helyettes államtitkár szerint meg kell teremteni azokat az előfeltételeket, amelyek révén ők is boldogulni tudnak a munka világában.
A nap további részében a közfoglalkoztatás aktuális kérdéseiről, az új foglakoztatási paktum működési modelljéről és célitűzéseiről, valamint a Digitális Jólét Program munkaerőpiaci és oktatási vonatkozásairól hallhattak előadásokat a jelenlévők.