Az eredetileg az iskola udvarára tervezett kulturális programcsokrot az időjárás miatt elővigyázatosságból az épületen belül rendezték meg péntek délután négy intézmény részvételével: a házigazdák mellett a Vetési Albert Gimnázium, a celjei Gimnazija I. és a zaprešići Srednja škola Ban Josip Jelačić diákjai csillogtatták meg tehetségüket társaik, tanáraik, szüleik, testvéreik előtt.
Az Európa Kulturális Fővárosa program által támogatott dzsembori igazi értékét akkor érthetjük meg, ha két lépést hátrálva az egész tanévet felidézzük magunk előtt. Szeptemberben arról szóltak a hírek, hogy az iskolakezdéshez igazodva az operatív törzs oltási akciót hirdetett a diákoknak, így kívánták megelőzni azt, hogy a koronavírus járvány ismét online oktatásba kényszerítsen osztályokat – vagy akár egész intézményeket. A tanév jelentős része a járvány árnyékában telt: novembertől ismét kötelező volt a maszkviselés zárt közösségi terekben. Az első iskolai félév zárása idején jelentették be, hogy februártól szigorodnak a védettségi igazolvány érvényességének feltételei, és három oltáshoz kötik azt. Csak márciusban, az omikron-variáns keltette hullám lecsillapodása után enyhítettek a szabályokon és kezdhettünk el visszatérni a normalitásba.
Ha így tekintünk vissza a tanévre, csodával határosnak érezhetjük a pénteki rendezvényt. Már a délutáni nyitáskor megtöltötték a színpadot a Lovassy Zenekar és a Csermakusztik tagjai, akik a vonósok hangzását az elektronikus zenével elegyítették. A nagyszámú fellépőhöz méltóan a tornateremben berendezett nézőtér is zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A java pedig csak ezután következett: táncosok, énekesek, zenészek váltották egymást a színpadon és az alagsori előadótérben. Nevetések, ölelések, egymás nyakába borulás – olyan dolgok ezek, amik az elmúlt tíz hónapban gyakran hiányoztak a fiatalok életéből.
A Lovassy tanévzáró piknikjén igazából nem történtek nagy dolgok. Közben viszont éppen ez a legnagyobb: egy viszontagságokkal és bizonytalanságokkal teli tanév végére tett pontot egy olyan délután, amilyenből minden diáknak nagyon sokat meg kellene élnie középiskolás évei alatt.
