A település középpontjában kiemelkedő román-kori templomot Bűnbánó Szent Mária Magdolnának szentelték az 1200-as években. Miután felépült, 300 éven át képe nem sokat változott, de a török hódoltság ideje ezt megváltoztatta. A mohácsi vész utáni években fosztogatók érték el Felsőörsöt és feldúlták a templom életét. Nem sikerült az eredeti állapot visszaállítása, hiszen tűzvész tört ki és hatalmas károkat okozott.
A 16. században, a Batthyányak kegyurasága alatt, a Bűnbánó Szent Mária Magdolna- templom már távolról sem hasonlított az eredeti állapotára. Ekkor Padányi Biró Márton prépost (későbbi veszprémi püspök) visszaszerezte a templom jogait és szívén viselte sorsát. A felújtások folyamán az épület középkori jellegét megtartották, néhány helyen eredeti formáját is vissza tudták állítani. Neki köszönhetően ma is ebben a formában látogatható.
A templom mellett működő, Mária Magdolnáról nevezett világi prépostság (társaskáptalan) alapításáról nem ismerünk középkori forrást. A kis létszámú társaskáptalan képviselői rangos tagjai voltak a veszprémi székeskáptalannak. A prépostság kegyurai a nemzetség felsőörsi ágából kerültek ki. A templom első említése szerint az alapító „Örsi Miske ispán felesége, Osli Margit úrnő az Örsi Mária Magdolna egyház Szent Mihály oltárát Bertalan veszprémi püspökkel felszentelteti, és ez alkalommal a Buhna nevű szolgálót az örsi egyháznak adományozza.”
forrás: www.sumidamagazin.com
1943-ban megkezdődött az épület történeti feltárása, de a történelem ismét közbeszólt. A második világháború miatt a kutatást felfüggesztették, majd az 1960-as években újult erővel folytathatták Gergelyffy András, később pedig Tóth Sándor vezetésével. A régészeti feltárások eredményei alapozzák meg mai tudásunkat a templom életének alakulásáról.
Bebizonyosodott, hogy a fennálló épület legkorábban elkészült része az eredetileg szabadon állónak tervezett homlokzati torony volt, amelyet egy korábbi, kisebb templom elé épített a kegyúr és földszintjén temetkezési helyet alakított ki. A karzat déli és nyugati falán feltárt nyomok egy keskenyebb alapterületű, köztes szinten kialakított kápolna és a hozzá vezető lépcső elvi rekonstrukcióját tették lehetővé. Kivételesen szerencsés helyzet, hogy írott forrás támasztja alá a kápolna létét, amelyben egykor Szent Mihály oltára állt, a toronyaljban alatta kialakított alapítói sír felett.
Erdei Ferenc (OMF) tervei szerint készült felújításban a kutatási eredmények logikus, értelmező és esztétikus rendszerben jelennek meg. A kutatótól és tervezőtől a munkák végeztével, 1966-ban megjelent kismonográfia máig alapvető összefoglalója az építéstörténetnek.
