A 21. században Fenyves-malomként éledt újra, de korábban számos néven, többek közt Budai – Pozsgay malomként is ismerték azt az épületet, ami Veszprém malmai közül a 13. volt a sorban, ha a Séd folyási irányától számoljuk őket. Ma a Fenyves utca 65. szám alatti épület az egyetlen olyan malom a környéken, ami nem középkori eredetű, hanem az 1840-es években a városi közgyűlés, vagy ahogy akkoriban megfogalmazták, a veszprémi polgárok közössége építette, majd adták bérbe egyből 3 évre Hanik Pál molnármesternek.
Ezt követően Scherer nevű molnár is üzemeltette, majd az egyik városi tanácsos, Pozsgay Miklós vásárolta meg, aki később molnármesternek állt.
Az ő ideje alatt technológiailag is fejlődött a malom, a Sédre zsiliprendszert építettek, ezzel tudták a vizet a malomcsatornába juttatni, de a kevés vízhozam miatt aztán gőzturbinákat is beszereltek a malomba.
1920-ban aztán véget ért Pozsgay tulajdonlása és ezzel együtt a malomipari munka is ezen a helyen, helyette, ha csak rövid időre is, de bőrkikészítő műhelyként funkcionált Rozsos és Bittmann bőrkereskedők felügyelete mellett az épület.
Ezután ismét visszatértek a molnárok, immáron Hosoff János (Pozsgay fogadott fia) vette át, tovább folytatva apja hivatását.
A malmot a két világháború között benzinmotorossá alakították át, így már saját generátorral termelte az áramot a működéséhez. Viszont Hosoff ideje alatt csődbe ment a vállalkozás, egy árverésen pedig Buday Sándor vásárolta meg, majd tőle fia, Zoltán örökölte meg, aki egészen 1951-ig folytatta itt a munkát. Ezt követően a szocializmusban államosították és igaz, csak „tartalékállományba” helyezték, Budai már csak maga és állatai számára őrölhetett benne, ez egészen 1978-ig tartott, majd hosszú csend következett a malom életében.
Röviden ez a Fenyves malom eddigi története, ami viszont 2019-ben összekapcsolódott egy másik ember életével, pontosabban a vízimalmok iránti szenvedélyével. Tamás Péter, gépészmérnök ekkor vásárolta meg, hogy aztán a műemlék épületben megvalósítsa gyermekkori álmát: saját malmot alakítson ki. Mindezt a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program is támogatta, segítve a helyi történelem értékeinek megőrzését.
Ehhez szinte minden a rendelkezésre állt, hiszen Tamás ismerte a malomipar technológiáját, az épületben még megvoltak a turbinák és szerkezetek, a lelkesedéséről nem is beszélve, amivel nekiállt újra üzemképessé tenni őket.
Habár Tamás életében ez volt az első olyan alkalom, hogy saját malmán dolgozhat, a civil életében mérnökként már több vízimalmot újított fel az országban, de a határon túl is.
Közben pedig folyamatosan gyűjtötte a malomiparhoz kapcsolódó eszközöket, szerszámokat, ezek most ott sorakoznak a Fenyves malomban, mint kiállított tárgyak, amiket meg lehet nézni.
Ugyanis Tamás nem csak saját álmát valósította meg azzal, hogy újraélesztette a veszprémi vízimalmot, azt egyfajta bemutatótérként üzemelteti, ahová bejelentkezés után bárki ellátogathat és élőben, a gépeket működésük közben tudják megnézni, miközben a házigazda mesél. Mesél a malom történetéről és általában a veszprémi és Veszprém megyei malmok történelméről.
Ugyanis volt olyan időszak, amikor 600-nál is több működött a megyében a molnárok pedig naphosszat tevékenykedtek a malmokban. Főleg azért is, mert ahogyan a Fenyves-malom is, úgy ezek a gépek 0-24-ben képesek voltak működni és ez a feszített tempó el is kellett, hiszen nagy igény volt a friss, jó minőségű lisztre, vagy rozsra.
A malom egyszerre összesen 42 mázsa búzát és 32 mázsa rozst tudott megőrölni, ehhez méretes malomköveket használtak, amelyek újonnan az 500 kg-ot is elérték.
Azon kívül, hogy az őrlőgépek folyamatosan zúgtak és zakatoltak az épületekben, Tamás azt is megosztotta velünk, hogy a molnárok mestersége koránt sem volt veszélytelen. Akkoriban nem voltak még védőrácsok a gépek mellett, ezért egy óvatlan mozdulat is komoly sérüléseket tudott okozni, ha nem figyeltek. Ezen kívül az állandó éberség is a molnárok felelősségébe tartozott, hiszen, ha valahol egy beállítási hiba történt, a súrlódástól könnyen lángra tudtak lobbanni ezek a fából készült szerkezetek.
A Fenyves-malomban, habár azon kívül, hogy víz helyett ma már motor hajtja meg a gépeket, minden eredeti, Tamás pedig nagyon figyel ezeknek a berendezéseknek a karbantartására és bővítésére is.
Abban pedig eltökélt, hogy ezt az iparágat minél több emberrel megismertesse, ezért a látványőrlések mellett rendszeresen tartanak a programmal egybekötött langalló sütéseket és interaktív foglalkozásokat. Ahogy elmondta, az idősebb generáció közül sokan emlékeznek még a veszprémi malmokra, köztük az általa felújítottra is, a fiatalabbak pedig sokszor rácsodálkoznak és érdeklődve figyelik ezeket az évszázados technológiákat.
Így volt ez a Múzeumok éjszakáján is, amelyről galériánkban láthatnak még több képet.