Veszprémben sétálva sokszor előfordul, hogy egy lépcsőt megmászva, vagy azon leereszkedve nem csak egy másik városkép tárul elénk, de még a klíma is megváltozik körülöttünk. Ez a város saját domborzatának is köszönhető, amelyen három dolgot ne nagyon keressünk: vízszintest, függőlegest, merőlegest. Persze ez némileg túlzás, viszont az mégis a megyeszékhely sajátosságai közé tartozik, hogy a kanyargós főútvonalak között olykor egy-egy szűk lépcsősor jelenti az alternatív ösvényt. Mint apró hajszálerek Veszprém közlekedési vérkeringésében. Ezek a lépcsősorok pedig sokszor saját történelemmel bírnak. Magukon viselik a napóleoni háborúk emlékét, egy egykori sörfőzde emlékét, de még annak a helynek a titkait is, ahová elődeink egy-egy titkos pásztorórára vonultak el. Cikkünkben ezekről rántjuk le a leplet.
Sörház-lépcső (Buhim utca és Óváros tér között)
A Sörház-lépcsőnek a célállomása az Óváros tér, vagyis a piactér volt. A két épület, ami közrefogja már évszázadok óta ilyen formában áll. A mai Fekete Sas Patika mindig is gyógyszertár volt a Kocsuba család tulajdonában. Sokan a lépcsőt miattuk Kocsuba-lépcsőnek nevezték. A másik épület, ami most egy étterem, sok mindent látott már. Hosszú ideig kereskedőház volt, később egy zsidó hitközösség épülete lett, majd az angol kisasszonyok házává vált. Ezeken kívül volt vendéglő, bálterem és sörfőzde. Mai nevét az utóbbi miatt kapta. A lépcső igazi varázsát a boltozat adja. Amikor éppen vendéglőként működött a szomszédos épület, a tulajdonos kérte, hogy bővítve a házat hadd építse meg a boltívet is. Neki köszönhetjük, hogy a huzatos sikátorban olaszos boltozatot láthatunk, ahol néha-néha menyasszonyok állják el az utat.
Ostrom-lépcső (Deák Ferenc utca és Óváros tér között)
A név ne tévesszen meg senkit, nem egy híres ostrom ihlette meg a névadót. 1907 óta Ostrom-lépcsőnek hívják, előtte Laktanya lépcsőnek nevezték. A veszprémi hetes honvédezred rendszeresen használta a lépcsősort innen eredhetett a neve. A többi Óváros térre vezető lépcsőhöz hasonlóan itt szállították a portékákat az árusok reggelente, hogy időben elfoglalhassák helyüket a piacon. Egyébként 65 fokból áll, 5 db pihenővel, ahol ajánlott mindig fújni egyet.
Márkus-lépcső (Ranolder tér és Óváros tér között)
Márkus József ezredes kapitány volt az 1700-as években. A Márkus család egy igazi veszprémi nemesi, várkatonai család volt. 1809-ben a napóleoni hadsereg megszállta a Dunántúlt és a nemesi felkelés kilences gyalogos zászlóalj vezetője lett Márkus József. A katonai feladatai mellett nem tudott családot alapítani, így az önkormányzatnak felajánlotta, hogy önköltségen épít egy lépcsőt, hogy könnyebben lehessen közlekedni. Neki köszönhetjük, hogy a Ranolder térre két perc alatt le tudunk érni az Óváros térről.
Csermák lépcső (Komakút tér és a Pázmándi út között)
Ha gyalog indulunk el Nemesvámos irányába, akkor automatikusan a Csermák lépcső felé vesszük az irányt. A középkorban sem volt másképp, míg el nem terelték a gyalogutat a mai József Attila út irányába. Mikor már nem használták és benőtték a fák, zegzugos, romantikus találkozóhellyé változott és Csókvárként híresült el. A 20. századra a lépcső tetején, a Pázmándi utcában hozták létre a város legismertebb bordélyháztát és így megnőtt a forgalom a kis lépcsőn is. Ma nincs ilyen izgalmas története, csak lerövidíti számunkra az utat, ha a Vámosi út felé tartunk.
Francsics-lépcső (Horgos utca és Vas Gereben utca között)
Francsics Károly 26 éven keresztül borbélyként dolgozott az Óváros téren. Minden egyes nap, ezen a lépcsőn ingázott a műhely és szerelme, Zsófia között. Csak emiatt nem érdemelné meg, hogy elnevezzenek róla egy lépcsőt, hiszen akkor sok emberről elneveztek volna már egyet. Azért különleges városunk számára, mivel a mindennapos történeteket naplóban vezette és a 19. századi veszprémi társadalomról, történelemről és néprajzról olvasmányos leírásokat hagyott ránk.
Giricses-lépcső (Buhim utca és a Cserhát között)
Sokan nem tudják, hogy a Cserhát városrész a Giricses-dombra épült és az oldalában található lépcsőt több mint kétszáz éve koptatjuk. Először a jutaspusztai piacozók járták hetente ezt az utat, hogy az árukat eljuttassák a piactérre, majd szépen mindenki odaszokott. Az évek megviselték, de az 1938-os Szent István-évben panoráma lépcsőként újították fel és elnevezték „száz fokos lépcsőnek”. Harminc évig turistalátványosságként sok látogatója volt, de az 1960-as években a Cserhát lakótelep építésénél használhatatlanná vált és a forgalom a Kopácsi útra terelődött. Ma is inkább azt az útvonalat használjuk, így sokkal kevesebben járnak arra, mint fénykorában.
Rovaniemi lépcső (Gulyadomb)
Miután megújult a Kolostorok és Kertek a Veszprémi Magyar – Finn Egyesület (VEMAFI) elnökének hiányérzete támadt, amikor a finn testvérvárosunkból, Rovaniemiből vendégek látogattak el hozzánk. Nem tudták egy útvonalon megnézni az állatkertet, a gulyadombi kilátót és az újonnan épült parkot. Felterjesztették az ötletet és sok munka után megépült a lépcső, amin felsétálni is elég nagy kihívás, mégis van néhány vállalkozó kedvű veszprémi, aki megkísérli a lehetetlent és felfut rajta.
Kiskapu-lépcső (Benedek-hegy és Vár között)
Ha a Várból a Benedek-hegyre szeretnénk eljutni, akkor könnyen át tudunk sétálni a Kiskapu-lépcsőn. Nevének egyszerű eredete van, régen egy kapu állt az átjáró tetején, ahol ma egy szűkületet találhatunk. A lépcsősor a Benedek-hegyhez érve kettéválik nyugati és keleti irányba. A középkor óta vannak történelmi emlékek róla, így ez tekinthető a várba vivő utak egyik legrégebbikének.
Vannak azok a lépcsők, amiket évszázadok óta naponta használunk, de nem kaptak elnevezést. Emlékek kötnek hozzá, de nem tudunk rájuk névvel hivatkozni. Ilyen a Jókai és Festő utcát összekötő vagy a Völgyikúthoz vezető lépcső. Vannak olyan helyszínek is, amikhez szép, igazi veszprémi emlékek kötnek, például a Völgylépcső és Színházkert lépcső, de a történeteinket inkább megtartjuk magunknak.