Az elsõ szeretõ nem felejthetõ. A Férfi, akit feltétel nélkül imádunk, mert - valljuk be õszintén - nincs összehasonlítási alapunk. A Férfi, aki Ádám, Casanova, Ámor, Mámor egy személyben - vagy mégis inkább egy Küklopsz? Mert az ágyban a Kol(bi)Ibrik számít, a tejjel-kéjjel folyó Kánaán, az Egyszemû Makk Marci. A Férfi eleinte csak valami kinövés rajta. A VakUndoK, azaz VUK.
Sokáig nem vettem észre sem azt, hogy Vak, sem azt, hogy UndoK. Fõleg azt nem, hogy ravasz, mint a róka. VUK eleinte Minden volt nekem. A Tapasztalt, akitõl megtanulhatom, mitõl nedves a lék. Utólag visszagondolva azonban nem lehettet egyszerû dolga velem. Mindenre rácsodálkoztam, merev voltam, mint egy vasdarab. Hatalmas orgazmus hegyekre vágytam, de berezeltem, ha jött a bizsergés, meg a forróság. Néha még fejbe is rúgtam emiatt, mert néha a kobak van lábnál...
VUK türelmes volt, mint egy birka. Én kevésbé. Makk Marciba vetettem hitemet, és egyre közelebbi kapcsolatba kerültünk egymással. Az elsõ csók, amit adtam neki, legalább akkora élmény volt, mint anno a "normál" változat. Tudtam, ha leküzdöm a belém nevelt undort vele szeRELEmben, elválaszthatatlanok leszünk. Simogattam, szeretgettem, figyeltem, szemeztem vele, aludtam mellette, VUK hasán a fejemmel. Marci lett az Élet forrása, VUK pedig az ágyéka.
A váratlan fordulat az elsõ orgazmus után következett be. Felfedeztem a Férfit. Hangosan pihegtem még, de már gyönyörûnek láttam vállainak vonalát, karjában nem féltem semmitõl, késznek éreztem magam arra, hogy asszonya legyek, odaadjam neki mindenem. Nem értettem, mire fel divat a szingliség, hogy lehet férfi nélkül élni? VUK persze vak volt, nem látta mindezt a szememben, mert nem akarta látni. Manapság ugyebár, ha impotensé akarsz tenni egy férfit, csak meg kell kérned a kezét. Igen, hiszen õ úgysem fogja megkérni a Tiedet. Minek tenné? Tele a világ szabadon rohangáló suncikkal.
Persze én nem kértem arra, hogy legyen a férjem, de ártatlan, 20 éves agyamat sokat terheltem azzal, mi lenne, ha Ez ahhoz vezetett, hogy állandóan kufircolni akartam, mert akció után, egészen elalvásig láttam a szemében, hogy biza ezt egy életen át tudná mûvelni õ is. Idõvel ez mániám lett, többet kívántam, mint amennyit bírt. A mennyiség persze a minõség rovására is ment. Hiszti rohamok jöttek: "Persze, mert már nem is kívánsz!", "Azért nem érsz rá, mert nem akarsz!", "Minek szedek antibébi-bogyót, csak hízom!"
VUK undok lett. Az mindegy, hogy én váltottam ki nála, miattam lett ilyen; kezdtünk távolodni egymástól. Rájöttem, hogy Makk Marcit tömegesen gyártják, számos verzióban. Csak a kicsi szívem ragaszkodott VUK-hoz, neki kellett megmagyarázni aggyal, hogy ez már butaság...
Hatalmas bõgés lett a szakítás vége. Mégiscsak VUK volt az elsõ Szeretõ, az elsõ Férfi Apám után, akirõl néha a család jutott eszembe. Õ tette helyére bennem a Marcit, ezáltal az "erõsebbik nem"-et. Megtanultam imádni a fajtáját, és rájöttem arra, hogy kitalálhatunk bármit a nõi logikánkkal, alapjában véve ösztönösen férfifüggõk vagyunk. Az, hogy ki mennyire, egyéniség kérdése. Én a VUK utáni (v.u.) idõszakból kiindulva azt hiszem akár "elvonóra" is járhattam volna...
De ez már egy másik mese...
szerző:szerida
