Navracsics Tibor személyes élményeit is felidézve azt mondta: tizenegy évvel ezelőtt kezdődött az emléknap története, amikor az első soros magyar EU-elnökség idején a lengyel és a litván igazságügy-miniszterrel kezdeményezték a közös, európai emlékezést a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák áldozataira.
Úgy folytatta: a fogadtatás azonban kezdettől fogva "langyoskás" volt a nyugati tagállamok részéről, mondván, "mindez már a történelem része". A hangulatot végül egy idősebb brit diplomata 1956-os visszaemlékezése fordította meg.
A miniszter elmondása szerint a nyugat-európaiak sok esetben nem értik a kelet-európai történelmet, nem is tanulnak róla az iskolában. Ez az emléknap azonban olyan, kitüntetett jelentőségű esemény, amely lehetőséget ad arra, hogy Európa keleti fele is megmutathassa történelmét, és végre valóban kialakulhasson az európai kulturális közösség.
"Bízom abban, hogy ha kitartunk amellett, hogy saját kulturális értékeinket, történelmünket, hagyományainkat elmagyarázzuk nyugat-európai társainknak, akkor sikerrel fogunk járni, és Európa valóban közösséggé válik" - közölte Navracsics Tibor.
