Az 1993 óta rendszeresen jelentkező fesztiválnak első alkalommal adott helyszínt Veszprém, illetve maga a régió is: az eseményt minden páratlan esztendőben az 1989 óta működő, hazai foltvarrókat összefogó Magyar Foltvarró Céh rendezi meg, a páros években azonban ezt a jogot átadja egy-egy vidéki csoportnak. Idén a Márkófolt Varrókör Egyesület kapta meg, akik a Veszprémben működő három – többnyire már idős tagokat számláló – csoporttal együttműködve álmodták meg az eseményt a megyeszékhelyen.
Bár azt gondolnánk, a patchwork technika, a foltvarrás is az eltűnőben lévő mesterségek közé tartozik, Madarászné dr. Ifju Bernadett elnöktől megtudtuk, még ma is mintegy 300 csoport működik Magyarországon, a céh pedig megközelítőleg 500 tagot számlál. A tagok évente egy-két alkalommal szerveznek szakmai-baráti összejöveteleket, hogy tapasztalatot cseréljenek, megmutassák egymásnak legújabb alkotásaikat vagy jótékonysági varráson vegyenek részt.
Ez állandó hagyomány például a márkói csoportnál is: karácsony előtt például rendszeresen tartanak jótékonysági tombolát, a befolyt összeggel pedig a Karitász csoportot támogatják, akik aztán azt a falu rászorulóinak megsegítésére költik, de babalabdákat is készítettek már újszülötteknek. A foltvarrás tehát a szabadidő igencsak hasznos eltöltése, emellett meglehetősen meditatív tevékenység is: a varrás odafigyelést követel, ilyenkor a gondokat félre kell tenni, vagy kivarrni magunkból.
Közben pedig akár egészen művészi munkák készülhetnek, amelyet a fesztivál kiállításai is bizonyítottak. Az egyik kiállítás témája például Gizella királyné volt, melyet a korábban meghirdetett pályázatra beérkezett, a zsűri által legjobbnak ítélt munkákból válogattak össze. Az eseményen emellett lehetőséget kaptak a régiós csoportok is, hogy bemutatkozzanak egy tárlat során: többek között Nyirádról, Kislődről, Halimbáról, Ajka-Padragkútról és Zircről érkeztek munkák. Idén ünnepli 25 éves fennállását a veszprémi Tüzikék Foltmozaik Műhely, akik jubileumi kiállítással készültek, de egyéni foltvarrók – Csuti Ilona, H. Mátyás Márta, Fritz Mónika – is reprezentálták magukat. A Magyarország tájai című kiállítás az ország különböző szegleteit mutatta be a patchworkon keresztül, valamint egy egri és egy szekszárdi, nyolcvan éven túli foltvarró is eljött a fesztiválra.
Régi hagyomány a céhmesterek megválasztása is: utoljára erre 12 éve került sor, idén viszont két új céhmesterrel bővült a céh; az ő alkotásaikat a Báthory iskolában tekinthette meg a közönség a céh elnöke által megálmodott Medalion projekt termékeivel együtt.
A fesztiválra ezen kívül osztrák és a pécsi STUDIO MI modern irányzatot követő foltvarrói is meghívást kaptak, egy ponton pedig az Orient Expressz is „befutott”: a projekt mögött a világ legnagyobb art quilt szervezete, a több mint négyezer tagot számláló SAQA áll, akik Mészáros Léna kezdeményezésére egy olyan vonatos kollekciót hoztak létre, melybe a világ számos tájáról, Európa mellett Amerikából és a Közel-Keletről is varrtak foltokat a különböző nemzetek. A projekt célja ezzel megmutatni Európa és a Közel-Kelet sokszínűségét, történelmét, személyes emlékeinket és kultúránkat, egy-egy art quiltben elmondani, mi foglalkoztatja a foltvarrókat, mi fontos számukra. A kollekció mintegy ötven darabja először volt látható Veszprémben, a „vonat” következő állomása pedig Franciaország lesz.
A fesztiválon emellett tanfolyamok és workshopok is várták az érdeklődőket, a helyi vásáron pedig a foltvarrás ma már nagyon gazdag eszköztárához lehetett beszerezni kellékeket.
Bár a patchwork eredetét illetően több verzió is létezik, az nagyjából közös bennük, hogy a szegénységből született. Az egyik legenda szerint a Buddhának vitt ajándékok részei voltak az anyagdarabok, melyekből aztán az első foltvarrott szőnyeg készült, hiszen a szegények csak egészen pici darabokkal tudtak szolgálni. A másik verzió szerint az Európából Amerikába vándorolt ősök készítették az első patchwork termékeket – például takarókat – megmaradt ruhadarabokból, mivel akkor még nem alakult ki semmilyen iparág ott. Ők találták ki a foltvarrás alapjának számító blokkokat, amelyeknek különböző fantázianeveket adtak, s amelyet ma a hagyományos vonalnak tekintünk. A modern irányzat ugyancsak használja a három réteget (fedőlap, bélés, hátanyag), mindezt azonban művészi szintre emeli.