Hirtelen felindulásból nem csak embert lehet ölni. Önmegtartóztatást is. Amikor feltűnik ő, a KanDurr. Mi meg éppen egyedül vagyunk, és csalódottak és magányosak és kíváncsiak is egy kicsit. Ott dorombol a fülünkbe, érintése óvatos és puha. Köröz, mint egy nagymacska a leendő áldozata körül, nyakunkat bűvöli, keresi rajtunk a fogást. Kicsit lágyabban lépdel, mint egy férfi, de közben minden izma megfeszül, és tekintetében ott a lényeg: a nagy Durranás.
A KanDurr igazi feketepárduc volt. Sötét haj, rikító zöld szemek, izmos test. Tetovált karján feszült az öltöny, bódító illata és hódító szövege messziről elárulta: csak vadászni akar, de megemészteni nem. Az ilyen típusú férfival az a baj, hogy nem lehet ellenállni neki. Tipikus RAGADozó, aki elhiteti velünk - butuska nőkkel -, hogy ő a szupermen, és mi mellette szuperwomenek lehetünk.
KanDurr nekem is megmutatta Veszprémet "by night", a Viaduktot néztük a csillagos ég alatt, hosszasan taglalta napokban véget ért kapcsolatát. Sajnáltam, mert szép volt, meg kedves, meg szomorú. Szinte észre sem vettem, és már cirógattam, mint egy kandúrt, ő pedig mély hangon dorombolt nekem. Ujjaimra tekergettem a hajtincseit, vakargattam a hátát, élvezetem, hogy az egyébként nagy és erős férfit megszelídíthetem egy érintéssel. Az oroszlánidomárok érezhetnek ilyesmit. Nem tagadom, megőrültem tőle. Nem értettem, miért engem akar - ahogy a kiszemelt gazellák sem tudják, hogy gyengeségük vagy egy elhibázott döntésük miatt válnak zsákmánnyá.
Az áldozati oltáron már teljes kábulatban voltam. Tudtam, hogy hülyeséget csinálok, de éreztem, hogy ez mennyire jó. Élveztem, ahogy végigszimatolt, dicsérte a bőröm illatát, nyelvével simogatott, óvatosan a húsomba harapott. Percről percre gyengébb lettem, úgy éreztem, mindennek vége, és egyre biztosabb lettem abban, hogy hibát követek el. Hirtelen belemarkolt a hajamba, fogait a nyakamba mélyesztette, miközben szó szerint leszúrt a dákójával.
Abban a pillanatban tudatosult minden, feltámadt bennem az életösztön, és olyan erővel rúgtam le magamról, hogy háttal a falnak esett. Már éppen védekezni akartam, mert azt hittem, ezt nem hagyja annyiban, amikor a kezem mögül kilesve láttam, hogy megszeppenten ül egyhelyben. Mint egy tehetetlen kölyökmacska. Meztelenül, ernyedt izmokkal, a hajfesték patakokban folyt izzadt homlokáról. Ja, és közben káromkodott, mint egy kocsis.
Nekem rögtön VakUndoK jutott eszembe, és hányingerem lett magamtól. Meg ettől a "műmájertől" is. A harag felbátorított, és elküldtem a francba. Ő meg fogta magát, és ment. Bőgtem, mint egy tehén. Szörnyű volt rádöbbenni arra, hogy minden rajtunk, nőkön múlik. Mert lehetett volna nemet mondani. Hirtelen felindulásból meg hülyeség terpeszteni. Nem árt, ha megismerjük előtte a KanÁszt, ha időt szánunk arra, hogy az agyunkkal is ott lehessünk akció közben. Hiszen az is erogén zóna. Nem is akármilyen...
De ez már egy másik mese...
Szerző: szedira
