A klub a Városházán szervezett kerekasztal-beszélgetést a nők elleni erőszak visszaszorításának világnapja alkalmából. November 25-ét 1999-ben nyilvánította világnappá az ENSZ, megemlékezve arra, hogy 1960-ban ezen a napon ölték meg a dominikai emberjogi aktivista Mirabal nővéreket Rafael Trujillo dominikai diktátor parancsára.
A nők elleni erőszakot – bár sokakat érint – tabuként kezeljük, és emiatt látens marad – vezette fel a témát Rostáné Ritz Andrea, az esemény moderátora.
A szakemberek több úton is kapcsolatba kerülhetnek bántalmazás áldozatával. Dr. Purda Zsuzsanna, a Családsegítő és Gyermekjóléti Integrált Intézmény jogtanácsosa sok esetben találkozik bántalmazott nőkkel, akiknek nagy részét nem is fizikai, hanem lelki támadás éri: az érzelmi zsarolás például tipikus esete a bántalmazásnak. “Sok sorssal találkozom, sok esetben a gyerekkel zsarolják a nőket” – magyarázta Purda, miért nem mernek kiszállni a kapcsolatból a bántalmazottak. – “Jellemző az áldozatokra, hogy »a békesség kedvéért« nem lépnek. Ez egy csapda, ami egyre vadabb helyzeteket eredményez, amiből nagyon nehéz kimászni.”
Az ő támogatásukra hozta létre a kormány az áldozatsegítő központok hálózatát. A veszprémi intézményben hárman dolgoznak: egy szociális munkás, egy pszichológus és egy jogász, akik a maguk területén igyekeznek támogatni a hozzájuk fordulókat. Amellett, hogy közvetlenül is meg lehet keresni őket, a rendőrség is küld hozzájuk áldozatokat, akiknek az ügyét felvállalják – tudtuk meg dr. Illy Gabriellától, a veszprémi központ vezetőjétől.
Horváth Lívia pszichológus a központon keresztül kerül kapcsolatba az áldozatokkal. Az elmúlt másfél évben nagyjából negyven klienssel foglalkozott, akiknek majdnem fele volt családon belüli erőszak áldozata. Mint mondta, szkeptikus a prevencióval kapcsolatban: a családon belüli erőszak annyira látens jelenség és annyira zárt világban történik, hogy az áldozat gyakran maga sem tudja, hogy áldozat, és mire ez nyilvánvalóvá válik, már beletörődött a sorsába. Van, hogy a bántalmazás csak több évtizednyi házasság után kerül a rendőrség látókörébe, és a közvetlen környezetnek ez idő alatt nem tűnik fel.
A pszichológus azt tanácsolta azoknak, akik a környezetükben ilyen problémát tapasztalnak, hogy ne azt kérdezgessék az áldozattól, miért tűri el, miért nem lép tovább. Inkább mutassanak irányt, konkrét szervezeteket, elérhetőségeket, akikhez fordulhatnak.
Meg kell értenünk ugyanis, hogy ezekre a kérdésekre mindig lesz válasza az áldozatnak, ennek különféle pszichológiai okai lehetnek. Kilépni egy kapcsolatból egy krízishelyzet, amiben elveszítik a megszokott életkörülményeiket és szembe kell nézniük az ismeretlennel: sokak számára a kiszámítható rossz vonzóbb ennél. Egy idő után ráadásul az áldozatok a saját felelősségüket keresik és nem hiszik el, hogy ez másként is lehetne. Elvesztik az önbecsülésüket, önértékelésüket, a személyiségüket, és nem hiszik el, hogy a másik fél nélkül is életképesek lennének.
Ezt erősítette meg Hollósi Lajos rendőr őrnagy is. Mint mondta, bár már 2006 óta létezik az ideiglenes megelőző távoltartás intézménye, amit a rendőrség 72 órára rendelhet el, a bíróság pedig legfeljebb 60 napra hosszabbíthat meg. Sok esetben azonban innen nem egy végleges távoltartás irányába mozdul el az ügy, hanem maguk az áldozatok kérik a végzés feloldását. A bántalmazó így visszakerülhet a családba, aminek sajnos több alkalommal is halálos eredménye lesz – intett a főnyomozó.
Amellett, hogy az áldozatok számos szervezethez fordulhatnak segítségért, a kerekasztal résztvevői első lépésként az ingyenesen hívható lelki segélyszolgálatot ajánlották. A bántalmazott nők ugyanis itt úgy tudnak beszélni az őket ért traumákról, hogy közben nem kell felvállalniuk a nevüket, arcukat, nem kell a másik fél szemébe nézniük, a beszélgetés azonban így is megszilárdíthatja bennük az elhatározást, hogy változtassanak sorsukon, és tanácsokat kaphatnak arra vonatkozóan is, miként tegyék ezt.
Ha segítségre van szüksége, tárcsázza
a lelki segélyszolgálat 24 órában ingyenesen hívható számát:
116-123