Valószínűleg fele annyi élménnyel sem távozott volna a sportszerető publikum a veszprémi Labdarúgó Utánpótlás Centrum műfüves pályája mellől, ha nem Hajdú B. Istvánra bízzák a sportriporter szerepét, aki a tőle megszokott kritikus és cseppet sem szerény humorral kommentálta a történteket. Sokoldalúságát jelzi, hogy a közönség (ahogyan ő fogalmazott) „spontán vastapsa közepette” pályára is lépett, és alig öt percre volt szüksége, hogy megszerezze a Zenészválogatott harmadik és egyben a mérkőzés legszebb gólját.
A 2x20 perces mérkőzés nagy részét egyébként a fiatalabb erőkből álló Zenészek uralták, korukból kifolyólag többet mozogtak, a futballista múlttal rendelkező Rakonczai Imre jól mozgatta a többieket. Az utolsó negyed órára azonban 3-1-es vezetésnél előtérbe került játékukban az egyénieskedés, mindenki gólt akart lőni, a nyilvánvaló passzok helyetti cselekbe mindig bele tudott lépni a korábbi magyar bajnok sprinter, Tatár István által irányított Színész védelem. Ennek eredménye volt, hogy az argentin színekben pompázó művészek Eperjes Károly hangos vezényszavainak is köszönhetően egyenlíteni tudtak, sőt, ha nem a Higuita álnéven védő korábbi TNT frontember, Inti áll a könnyűzenei csapat kapujában, akkor a fordítás is sikerült volna. Megemlítendő még, hogy az egyébként abszolút sportszerű mérkőzésen a popzenészek csapatában söprögetőként bevetett Ganxsta Zolee nem csak keménységével, hanem olykor – az ilyen bemutató találkozókon felesleges – durvaságával is kitűnt a mezőnyből.
