Létezik Veszprémben egy nyelviskola, az El Camino Nyelvstúdió, ahol a brit angol legelegánsabb verzióját, a rendkívül kifinomult, előkelő hangzású Queen's Englisht tanulhatjuk. Öröksége ez annak az időszaknak, amikor a nyelviskola ügyvezetője, Riz Barnabás két nyáron át, még angol szakos egyetemistaként, 2008-ban és 2009-ben a brit uralkodói család hivatalos nyári rezidenciáján, Balmoralban dolgozott konyhai kisegítőként – és egy kis tisztelgés az idén szeptemberben elhunyt királynő előtt, aki nemcsak a brit monarchia és nemzedékek életét határozta meg, de életre szóló élményt adott Barninak is. Nem csupán azért, mert az uralkodó alkalmazottjaként a királyi páholyból hallgathatott végig egy koncertet a londoni Royal Albert Hallban, hanem leginkább azért, mert kaphatott egy szeletet abból, amiről mások csak az újságokban olvasnak: hogy milyen is volt II. Erzsébet.
Őfelségénél munkára jelentkezik: Riz Barnabás
No de hogyan is szerez valaki munkát a brit királynőnél? Nagyjából pont úgy, ahogy bármilyen másik állást megcsíp az ember: jelentkezik egy álláshirdetésre, esetleg az ismerősei ajánlják a figyelmébe a pozíciót. Barni esetében is hasonlóan történt. Az uralkodót kiszolgáló Royal Household (Királyi Háztartás) ugyanis a maga módján ugyanúgy egy cég, amely időnként alkalmazottakat keres: konyhai kisegítőket, egyéb háztartási munkát végző embereket. Ezek nyitott pozíciók, amelyek mindenki számára elérhetők – akár külföldiek számára is, a multinacionális közegben élő Erzsébet királynő számára ugyanis fontos volt, hogy ez a sokszínűség az udvarában is megjelenjen. „Én egy ismerősömön keresztül szereztem tudomást a lehetőségről 2008-ban, hogy még egyetemista, de már felnőtt embereket keresnek Balmoralba, és mivel éppen munkát kerestem a nyárra, jelentkeztem – meséli Barni. – Több oldalas pályázatot kellett benyújtani számos angol nyelvű referenciával együtt – többek között a gimnáziumi osztályfőnökömtől –, a végén pedig egy telefonos állásinterjún vettem részt a royal séffel, Mark Flanagannel, aki személyesen felelt Erzsébet királynő étkezéséért, és aki a 60 fős személyzetet is vezette.”
Riz Barnabás
Persze a munkakörülmények mégis csak másak egy uralkodónál, mint egy hétköznapi munkahelyen. A királynővel kötött munkaszerződés például tartalmaz némi titoktartási kötelezettséget, a jelenlétében nem lehetett semmilyen felvételt készíteni, az uralkodó alkalmazottjaként pedig kötelező volt az elegáns viselet, amikor Barniék első ízben jelentek meg a Buckingham-palotánál, ahonnan aztán úgy vitték őket tovább előbb a Heathrow reptérre, majd a skóciai Aberdeenbe és végül az Aberdeenshire megyében található Balmoralba, ahol 30 méterenként őrök felügyelnek a rendre.
A Balmoral-kastély a skóciai Aberdeenshire megyében, a Dee folyó mentén, a Royal Deeside néven ismert területen áll. A birtokot még Viktória királynő és Albert herceg vásárolta az 1850-es években, mely azóta a mindenkori uralkodó nyári rezidenciájaként szolgál. A birtok a királyi család tartózkodásán kívül, novembertől júniusig a turisták előtt is nyitva tart, ahol egész évben mintegy 50 fős állandó személyzet dolgozik, a nyári szezonban pedig ennek a duplája. Balmoral mindig is előkelő helyet foglalt el II. Erzsébet szívében: bár az év nagy részét a Buckingham-palotában töltötte, télen pedig a windsori kastélyba vonult át, a skót birtok volt az a hely, ahol leginkább otthon érezte magát, mert itt került a legközelebb a normális emberi élethez. 2022. szeptember 8-án itt hunyt el 96 éves korában.
De a protokoll itt nem ér véget. Bár Balmoral Viktória királynő és Albert herceg uralkodása, az 1850-es évek óta a királyi család nyári lakhelye, ahová az uralkodó visszavonulhat, a szokások itt is élnek.
Minden nap 7 órakor kezdődött a műszak a konyhán, ahol 12 séf és 4 konyhai kisegítő dolgozott. Pontban 7:30-kor aztán egy skót dudás kezdett el játszani II. Erzsébet ablaka alatt, igen különleges ébresztőként szolgálva a királynőnek. 11:30-kor zajlott az ebéd, 16:30 körül teaidő volt, ahol a tea mellé hagyományos brit pogácsát, scone-t szolgáltak fel, vacsora pedig 18-19 óra körül volt. A napi menü szintén nem akármilyen módon dőlt el: a királynőnek ugyanis volt egy naplója, amibe a royal séf minden nap francia nyelven bediktálta az aznapi ajánlatát, majd a királynő a megfelelő tételeket kipipálva jelezte a kívánságát. Ezt követően a konyhai személyzet egy ételliften keresztül küldte fel az elkészült ételeket, amelyet a közvetlenül a királyi méltóságok mellett dolgozó ún. footmanek szolgáltak fel az uralkodónak. Emellett előfordult, hogy vendégek érkeztek, például az akkori miniszterelnök, Gordon Brown és felesége, akiket szintén ki kellett szolgálni.
Balmoral (Fotó: Martin Bennie via Unsplash)
Barni elmondása szerint a királynőnek összeállított ételek nem sokban különböztek attól, amit ők is ettek (egy ízben például az ehető aranyat is megkóstolhatta), az alapanyagok ugyanazok voltak, maximum egy kicsit különlegesebben volt elkészítve. De a királynő konyháján is sokan meglepődnének: Barniék jórészt igen régi berendezéseken és edényekben készítették az ételt – volt olyan edény, amely 1859-ből származott –, az egyetlen modern eszköz egy mikró volt, amin a corgik pogácsáját melegítették, illetve egy mosogatógép, noha azt is igen ritkán használták. „Sokan azt gondolják, a királyi család igen vagyonos, de ez nem feltétlenül van így. Az angolokra alapvetően jellemző a tradíciók tisztelete, kétségtelenül ez is közrejátszik abban, hogy milyen régi edényeket használtunk. De hiába van például több Land Rover is a birtokon, ezek nem a királynőé voltak, hanem a cég reklámozta magát azzal, hogy ajándékot adott neki. Elvégre is az uralkodónak dolgozni, őt szolgálni presztízst jelent” – magyarázza.
Minden egyes találkozáskor ember volt, és nem uralkodó
Presztízs ide vagy oda, a nap végén II. Erzsébet mégis csak ugyanolyan ember volt, mint bárki más. „Minden alkalommal, amikor kontaktusba kerültem Erzsébet királynővel, az volt a benyomásom, hogy egy nagyon befogadó, közvetlen, sztárallűröktől mentes személy. Emlékszem, amikor először összegyűlt a 60 fős személyzet egy fogadáson, mindenkit személyesen üdvözölt és még egy-egy kérdést is feltett. Tőlem éppen azt, hogy merre találja a lengyel kollégámat, mire persze teljesen megilletődtem, hiába voltam akkor már végzős angol szakos, hirtelen csak habogtam” – idézi fel Barni. Mégsem érezte egy pillanatra sem, hogy a királynő bárkit is kevesebbre tartana attól, mert ő az uralkodó, mások pedig az alkalmazottai, „kisemberek”.
Balmoral Barni szerint az a hely volt, ahol Erzsébet őszintén maga lehetett. Bár természetesen itt is rangjának megfelelően kellett kezelni – ok nélkül például nem lehetett odamenni hozzá, leszólítani, vagy mint a celebeknél, autogramot kérni tőle –, a felszabadult, emberi énjét is megpillanthatták. „A kastélyon belül a személyzet tagjait egyszemélyes szobákban szállásolták el, s többnyire itt, a szobák között mozoghattunk, a királynő lakosztályához például nem mehettünk fel, a birtokon viszont szabadon járhattunk. Ha akartunk, lovagolhattunk, lehetett golfozni, nagyon sok kutya volt, akiket rendszeresen vittünk sétálni; tehát bőven akadt kikapcsolódási lehetőség, igaz, a napi 10 óra munka után már nem mindenre volt energiánk. Mindenesetre gyakran előfordult, hogy a birtokon mozogva összefutottunk a királynővel, például a reggeli futásaim idején. Mindig nagyon kedves volt, köszönt és egy kicsit biccentett is a fejével. Kezdetben ettől egy kicsit idegenkedtem, mert magyar állampolgárként nem éreztem magaménak ezt az alázatos üdvözlési formát, később azonban rájöttem, hogy ez nem arról szól, hogy ő jelzi, az alattvalója vagyok, csupán az ő köreikben így illik köszönni” – meséli.
A királynő kedvelte a hétköznapi elfoglaltságokat is ( Fotó: Max Mumby/Indigo | Forrás: Getty Images)
Mint mondja, többször fordultak elő vicces esetek. Egyszer például egy ilyen reggeli futás alkalmával találkozott össze a királynővel, aki a kutyáit sétáltatta. Illedelmesen köszönt neki, majd tovább kocogott. A kutya azonban mit csinál egy futó ember láttán? Elkezdi kergetni őt. „Erre Erzsébet hatalmasat üvöltött, hogy megállítsa, de én is egészen ledermedtem ijedtemben, annyira szürreális élmény volt, ahogy ez a finom, egyébként csendes, jellemzően talpig pompában megjelenő hölgy most hétköznapi öltözetben, ennyire emberien rendre utasítja a kutyáját.”
Barni szerint a birtokon sokszor „levetették királyi álarcukat” a család tagjai, s már-már felismerhetetlenül hétköznapiak voltak – például a konyhába rendszeresen betipegő Fülöp vagy Edward herceg –, de legalábbis mindig minden esetben kedvesek voltak. Az első időszakban ezeket a személyes találkozásokat szinte zavarba ejtő is volt megélni, azonban mindig üdítő élményt jelentettek.
Többször voltak bálok, amelyekre meghívták a személyzet összes tagját, és amelyek előtt kötelezően táncórákon kellett részt venni. Ezek ugyanis igazi, tradicionális bálok voltak, koreografált skót táncokkal, ahol a párok egymás között cserélődtek, és a királyi család tagjai ugyanúgy táncoltak a személyzettel. „A próbákon persze tartottunk tőle, milyen lesz majd a királynővel táncolni, mert ezek pattogósabb táncok voltak. Úgyhogy egy barátommal meg is beszéltük, egy kicsit lelassítunk, ha ő jön. Erre azonban semmi szükség nem volt. 80 fölött ugyanolyan pergő lábbal, hatalmas mosollyal az arcán ropta, mint mi huszonévesen.”
Máskor jelmezes bált szerveztek, ahol a legjobb jelmezért járó díjat a királynő adta oda, ezeken az alkalmakon pedig sokszor tábornokok, magas rangú személyek is megjelentek. Persze, Barni elmondása szerint, néha a királynőn is látszott, hogy kicsit fárasztják ezek a dolgok – alapvetően a protokoll, a kötelességek, hogy a nyári rezidenciáján sem bújhatott el teljesen. „De éppen ezért csodálták őt sokan: mert egy ilyen nagy múltú család tagjaként, hatalmat gyakorló személyként is megőrizte emberségét, nyugodt, közvetlen, kedves és segítőkész volt, akiről a személyzet tagjai is csak szuperlatívuszokban beszéltek, soha senki nem mondott róla rosszat. A sajtó megtette ezt többször is, amelyek nagyon bántották őt, de mi, alkalmazottak is mindig sokkal letargikusabbak voltunk ilyenkor” – emlékezik vissza Barni.
Mindig ember maradt ( Fotó: WPA Pool / Getty Images)
Mint mondja, annak idején talán nem is fogta fel, milyen különleges élethelyzetet jelentett az, hogy a királynő udvarában dolgozhatott, mindamellett persze, hogy érezte, mekkora tiszteletnek is örvend II. Erzsébet, például amikor zárva tartott a posta, ám csak neki, a királynő alkalmazottjaként kinyitottak, hogy feladhassa a levelét, vagy amikor később meghívást kapott Vilmos és Katalin esküvőjére. Pedig akkor már nem volt a királynő alkalmazottja: ugyan szeretett volna 2010-ben is visszatérni dolgozni, a brit kormány megvágta a Királyi Háztartás költségeit, így nem tudták újra meghirdetni a pozíciót. Barni azért így is rendkívül hálás, hogy két nyarat Balmoralban tölthetett. Leginkább azért, hogy egy kicsit megismerhette az uralkodó mögött az embert.
Riz Barnabás az angol és spanyol nyelvoktatást kínáló El Camino nyelvstúdió ügyvezetője. A nyelvek oktatása mellett fordítóként is dolgozik. 2017-ben jelent meg az állami nyelvvizsgára felkészítő Nagy Origó Nyelvvizsgakönyv – Spanyol középfok című könyve, emellett a Youtube-on elérhetők az ELTE-vel közösen készített angol és spanyol nyelvű nyelvvizsga felkészítő anyagai. 2008 és 2009 nyarán a skóciai Balmoralban dolgozott a Royal Household alkalmazottjaként, amely alapvetően meghatározta később angol nyelvtanári pályáját is.
