Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Hazatért Tartuból a veszprémi lány, aki segített az észt város EKF-program előkészítésében

2023. január 12. 11:44
Ahogy arról már korábban írtunk, egy veszprémi lány is segítette az észt EKF-programot, nevezetesen Eck Izabella volt az, aki mindenféle külföldön szerzett tapasztalat nélkül belevágott egy tíz hónapos tartui kalandba. Hogy pontosan miért ment az észt városba, arról őt kérdeztük, miután nemrégiben végleg hazatért.

Elsőként az a kérdés foglalkoztatott, miként került a veszprémi önkéntes csapatba, s miért gondolta úgy, hogy fontos az EKF csapatához tartozni?

2021-ben lett aktuális a szakdolgozati témaválasztásom, egyébként a Budapesti Gazdasági Egyetemen tanulok, méghozzá turizmus-vendéglátás szakon. Két hét múlva lesz az államvizsgám, és amikor az EKF csapatához kerültem, a szakmai gyakorlatom helyszínét láttam benne, és persze egy remek lehetőséget. Becsatlakoztam, elsőként még önkéntesként, később a három hónapos gyakorlatom is ott zajlott. Ezek után találtak meg a kérdéssel, kimennék-e Tartuba, hogy segítsem a 2024-es év előkészítését, ami az Európa Kulturális Fővárosa eseményeket illeti.

Izabella elsősorban a közösségi médiáért felelt, valamint segített különböző események megszervezésében. A feladatok mellett adódik a kérdés, mennyire ijedt meg a kihívástól és attól, hogy magyarországi életét hónapokra fel kell számolnia.

Rögtön igent mondtam a felkérésre. Egyrészt megtisztelőnek éreztem, hogy rám gondoltak, másrészt jó kihívásnak, komoly feladatnak láttam. Nagy dolog, hogy Veszprémet, és egyúttal Magyarországot is képviselhettem. Amikor biztossá vált az út, első dolgom volt a rokonaimat és a barátaimat felhívni. Aztán három hét állt rendelkezésemre felszámolni az itthoni ügyeimet, és hogy elintézzek minden papírmunkát. Kicsit megijesztett, de a teendők elterelték a figyelmemet.

Amikor arról van szó, hogy felszámolja itthoni életét, eszembe jut, vajon miként lehet elbúcsúzni a szeretteinktől, barátainktól egy ilyen hosszú út előtt. Izabella úgy fogalmazott, a családdal kicsit egyszerűbb volt a történet, hiszen örök kötelékről beszélünk, attól azonban már tartott, hogy a barátságok megszakadnak.

Az érkezésem estéjén negyed órám volt bevásárolni magamnak aznapra, mielőtt bezárnak a boltok, egyébként egy koordinátor várt rám, ő vitt a szállásomra. A lakótársam csak három hét múlva érkezett meg, addig egyedül voltam. Amikor kiválasztottam magamnak a szobát, akkor éreztem meg igazán, hogy megérkeztem.

Arról, hogy a tíz hónap alatt volt-e lelkileg mélypont, amikor Izabella arra gondolt volna, hogy visszafordul, úgy felelt, őt is elérte a koronavírus, ráadásul eléggé megszenvedte. Az az egy komolyabb mélypont volt, aztán a csapatban megtalálta önmagát, és a munkában is mindenki partnerré lett.

Az előzetes sztereotípiákból tudtam, hogy az észtek kicsit távolságtartóak, de ahogy az országukban változtak az évszakok, úgy a hangulatuk is. Vagyis, abban az időszakban, amikor reggel kilenckor jött fel a nap, és délután háromkor már lement, a legtöbben inkább otthon maradtak.

Amikor elkezdtek hosszabbodni a nappalok, úgy a kedvük is jobb lett, akkor már nyitottabbak voltak a programokra is. Megteltek az utcák, a kávézók, vagy akár a jégpályák.

Egyébként nagyon kedves nép, a nyelvet sajnos nem sikerült úgy elsajátítanom, ahogy szerettem volna, de nem titkolt célom újra felvenni a fonalat. Feltűnt, hogy nem szívesen beszélnek magukról mélyebben, gondolom a saját történeteiket meghagyják a legszűkebb környezetüknek. A közvetlenség mégsem lehetetlen; köttettek barátságok is. Rendkívül fejlett ország, erősek a digitalizációban, néhány dolgot Magyarországon is meg tudnék szokni. Például a buszokon nem kérdés, hogy kártyával is lehet fizetni a jegyért.

Izabella kérdésünkre elmondta azt is, bár november óta itthon van, hiányzik neki Tartu. Remekül kialakult ott a saját élete, rutinja, tervezi a visszatérést a 2024-es év különböző programjaira. Idén azonban a veszprémi feladatokra fókuszál, jelenleg egy önkéntes csoporttal foglalkozik, tizenkilenc külföldi érkezett a királynék városába, hogy részt vegyen az Európa Kulturális Fővárosa program megvalósításában.

szaboeszter
szaboeszter
szaboeszter
Szabó Eszter
domjanattila
domjanattila
domjanattila
Domján Attila
további cikkek
204A1514
204A1514
204A1514
Tánclépésekbe rejtett üzenetek – méltóságteljes pillanatok a VIII. Ritmus Gálán A tánc nem csupán mozdulat – a lélek nyelve, a közösség ünnepe és az emlékezés egyik legősibb formája. Erről tett tanúbizonyságot hétvégén a Ritmus, Tánc és Mozgásművészeti Egyesület nyolcadik alkalommal megrendezett gálája, amely tartalmas programot kínált a nézőknek. ma 13:48
sosehalunkmeg3221
sosehalunkmeg3221
sosehalunkmeg3221
Tizenkét év után újra színpadon a Sose halunk meg A Pannon Várszínház 2025-ben, a színház fennállásának 25. jubileumi évadában ismét műsorra tűzte az egyik legnépszerűbb zenés játékát, a Sose halunk meg című darabot, amely 2013-as bemutatása után most új szereposztásban, friss színpadi látványvilággal, de az eredeti történet mélységével és szerethetőségével hódította meg a közönséget. ma 11:28
484034858_662283036306857_1211727768591780229_n
484034858_662283036306857_1211727768591780229_n
484034858_662283036306857_1211727768591780229_n
125 éve született Saint-Exupéry, aki eltűnésével is legendát teremtett A Kis herceg szerzője 125 éve, 1900. június 29-én látta meg a napvilágot egy arisztokrata családban Lyonban. Antoine de Saint-Exupéry irodalmi, és egyben repüléstörténeti ikonná is vált: bejárta a világot, megírta minden idők egyik legfordítottabb könyvét, majd rejtélyes körülmények között eltűnt 1944 nyarán. Sorsa azóta is a XX. század egyik legnagyobb talánya. tegnap 15:58

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.