A gondok ott kezdődnek, hogy már egy évvel a konkrét időpont előtt a helyi lakosok nagy részének felszökött a pulzusa egy hanyagabbul odavetett elektromos roller láttán, vagy egy nem tökéletes párhuzamos parkolás szemtanújaként. Természetesen a normál emberi viselkedésen azonnal felülkerekedik a „dögöljön meg a szomszéd tehene” életérzés, és nem odébb toljuk az árván hagyott lime-ot, hanem kaputelefonnal kiposztoljuk a világhálóra, valami provokatív felkiáltással, például, teszem azt: „EKF 2023”. Amikor megjelennek az első kommentek, igazolást is nyerünk önön dühünk kapcsán, és odáig jutunk, hogy maga Porga Gyula, Veszprém város polgármestere helyezte oda a járművet, a járda közepére, hogy babakocsis anyukáknak a főúton kelljen tolniuk gyermeküket.
Még nem sok minden történt, csak esélyt kaptunk a fejlődésre, anyagi forrást, és kellő figyelmet ahhoz, hogy megmutassuk, mennyi lehetőség rejlik ebben a városban.
Január 21-én, szombaton nagyszabású keretek között zajlik majd a megnyitó, de azok az emberek, akik a legboldogabb időszakukban is csak a postára vagy bevásárolni mozdulnak ki, már most hevesen imádkoznak legalább egy monszunért, jégesőért és kudarcért. Van, akinek attól jó a szájíze, ha él benne a tudat, nem csak ő nézi szombat este a kanapén a tévét, hanem a kollektív közösség, de nem ez lesz egy jól működő, pezsgő város mozgatórugója. A megnyitót még senki nem látta, de a „kapszlok” benyomása után, már megszületett az egyértelmű ítélet: ronda lesz és drága.
Kiemelkedő példája a belső feszültség és az önkormányzat iránt érzett utálat romantikus nászának, a két és fél évtizede üresen álló gyermekkórház esete. A róla készült posztok heti két alkalommal minimum megjelentek az üzenőfalon, hogy a városi vezetés borzasztó igénytelenségének tükre, hogy hagyják leamortizálódni az épületet. Erre ad az ember egy helyeslő bólogatást, de aztán jön az EKF, ActiCity néven kulturális- és szabadidőközpontot hoznak belőle létre, felújítják, és odaadják a veszprémieknek. A legszimpatikusabb reakció szabadon választható: miért nem lett belőle kórház, ez legalább három fa kivágását, és ezzel együtt egy egész mókuskolónia erőszakos halálát okozta, ezt is biztos valamelyik politikus üzemelteti majd, a mi adónkból – ez a személyes kedvencem, ezt tényleg bármire rá lehet húzni. Illetve egy klasszikus: nem erre kell a pénzt költeni. A „Mire kell a pénzt költeni helyette?” kérdésre a válasz már eggyel problematikusabb, de kiegészítve a „Lennének ennél fontosabb dolgok is.” egyértelmű kijelentéssel, ikonikus duó. Küszködünk azzal, ami nincs, és aztán küszködünk azzal, ami van.
Annak nyilvánvalóan felesleges a rekortán futópálya, aki nem tudja mit jelent az, hogy rekortán, meg aki utoljára V-busz után futott. A teszt-vetítéseket csodálva a huszason, - sőt, ha már EKF, akkor a veszprémi Eiffel-tornyon - nem is rossz az az ötlet, hogy inkább futtassák körbe muskátlival. Felújított Ruttner-ház, Papírkutya – jazz koncertek, Kunszt! – reggeliző és design-bolt, megújult koncepcióval induló kiállítások, közösségi terek, az egyértelműen sikeres és kultikus Utcazene és VeszprémFest támogatása - csak véletlenszerű felsorolása azoknak a dolgoknak, amik képesek pozitívan formálni a városképet.
Nem minden arany, a Haszkovóra kihelyezett indokolatlan, amorf színes szobrokat szerintem a mai napig nem érti senki, és igen, néha az elgondolóknak valóban meg kéne lazítania a selyemsálat a nyakukban. Nem is a véleményformálás a probléma, hanem az, hogyha közben habzik a szánk, információvesztés jön létre, és a befogadó fél a felét sem fogja érteni a mondanivalónak. Például a párhuzamot egy helyi vendéglátóegység mocskos mosdója – aki semmilyen szinten nem vett részt pályázatokban, vagy akart részese lenni a programsorozatnak – és az Európa Kulturális Fővárosa cím között. A logikai érvelés megszűnt létezni az ingyenes Facebook-fiók regisztráció lehetőségével.
A kultúra nem alapszolgáltatás. Megismerhetjük, és csodálhatjuk a várost az emlékműveken és rendezvényein keresztül, de fenntartani a színvonalat az ott élők felelőssége is, nem csak a tisztségviselőké, az önkormányzaté, az államé. Mindent elvárunk, mindenhez jogunk van, ellenben kötelességünk úgy tűnik annyi, hogy figyelmeztessük sorstársainkat az interneten, hogy bár ilyen lehetősége még soha nem volt Veszprémnek, így tapasztalatunk sincs a végkimenetelt illetően, de kizárt, hogy ez jó legyen.
A jó hír, hogy a kommunikáció fejleszthető, nem muszáj így maradni. A változásokat elindítani először egyénenként kell, egy kis inspirációnak elég megnézni a világtörténelem nagy beszédeit, Quintilianus – híres, római szónok – szerint ugyanis: ,,jó ember az, aki jól beszél.”. Aki jól beszél, az nem random szavakat üvöltözik bele a világba – az a bolond. Az általános jómodor nem zárja ki az ellentétes véleményeket, de az alapvető tudásunkat és információnkat ne az „Ezt láttam Veszprémben” csoport irracionális előítéletek-gyűjteményéből szerezzük be. Ez nem közvélemény, ez egy réteg, akinek az állami pénz örökké véres kard marad, és aki a saját hozzáállásával eléri, hogy olyan lehetőségektől esik el, ami esetleg szórakoztatná, a javára válna, vagy szélesítené a látókörét.
A Kulturális Főváráros cím elnyerése nem csak az adott évre szól, hiába fémjelzi a „2023” jelző, de most kell a legerősebb alapot letenni ahhoz, hogy a jövőben építeni lehessen rá, és turisztikai célponttá tegye a várost. Csak a helyi lakosokra sok esetben nem lehet számítani – legyen az akár hozzáállás kérdése, vagy akár anyagi hátrány miatt is – más régiókból is kell embereket bevonzani. Ez jót tesz a vállalkozásoknak, a vendéglátásnak, amitől megmaradnak az éttermek, szórakozóhelyek, szálláshelyek, és ezt az itt élők is előnyükre fordíthatják – ha pusztán a helyi lakosokból nem él meg a vállalkozó, de mégis igényeljük a választás lehetőségét, akkor külső segítségre kell támaszkodnunk. A diverzifikáció a legnagyobb előnye a programnak, de az, hogy kollektívan oldja meg minden problémáját a városnak, utópisztikus vágyálom. Ott van a megelőlegezett bizalom, amikor megnyitod a helyi „brainstorming” facebook csoportot, hátha... ugyanezt a bizalmat érdemes lenne megszavazni, és kivételesen az eredmények alapján megítélni az Európa Kulturális Fővárosa projektet, még az is lehet, hogy tényleg valami jó és korszakalkotó dolog előtt állunk.
